Gondolatok az Érkezés című film nyelvészeti vonatkozásairól.

Az idén mutatták be a mozikban az Érkezés című filmet (2016, rendezte: Denis Villeneuve). Rögtön a címe is érdekes, már amennyiben gyakorlatilag szó szerint lefordították az angol eredetit (Arrival), ami nem feltétlen az alapeset a magyar változatoknál. Lehet, hogy a fordító most eleve megszeppent a film által felvetett problémától és nem akarta növelni a bajt: Hogyan tudunk kommunikálni egy más világból érkezett lényekkel úgy, ha nem ismerjük sem a nyelvüket, sem az ő világukat?

A filmben ugyanis barátságos szándékúnak tűnő űrlények érkeznek a Föld különböző pontjaira, csak senki nem tud velük beszélni. Persze adódik a kérdés, hogy akkor miért nem tanulják meg az amúgy is intelligensebb idegenek a mi valamelyik nyelvünket, de aki megnézi a filmet, az tudja, hogy milyen fontos az, hogy mi tanuljunk meg űrlényül, és nem fordítva. A film egyébként nagyjából arról szól, hogy felkérnek egy nyelvészt és egy elméleti fizikust, hogy fejtsék meg az egyébként csak simán lehétlábúzott (heptapod) idegenek nyelvét. A történet részleteire itt jobban nem is szeretnék kitérni, hiszen még sokak számára lehet ismeretlen maga a film, másrészt nem is filmkritikát készülök írni, hanem néhány gondolatot a film által felvetett nyelvi-kommunikációs problémákról. Sőt, egyelőre a forgatókönyv alapjául szolgáló novellát (Ted Chiang Story of your life ‘Az életed története’) sem olvastam el, hogy az se zavarjon meg minket, hogy szokás szerint a film nem követi hűen a novella vonalvezetését (legalábbis ezt írták róla mások, lásd például a lent hivatkozott cikkeket).

Amiről szó lesz, az elsősorban az idegenekkel való kommunikáció néhány alapvető problémája, külön kitérve a nyelvük elsajátításának nehézségeire; de a végén megemlítünk egy rejtélyes magyar szót is, melyre utalás történik a filmben. (tovább…)