Névmásblog

Kezdőlap » Művészetek és nyelvtan

Category Archives: Művészetek és nyelvtan

Hogyan társalkodjunk űrlényekkel?

Gondolatok az Érkezés című film nyelvészeti vonatkozásairól.


Az idén mutatták be a mozikban az Érkezés című filmet (2016, rendezte: Denis Villeneuve). Rögtön a címe is érdekes, már amennyiben gyakorlatilag szó szerint lefordították az angol eredetit (Arrival), ami nem feltétlen az alapeset a magyar változatoknál. Lehet, hogy a fordító most eleve megszeppent a film által felvetett problémától és nem akarta növelni a bajt: Hogyan tudunk kommunikálni egy más világból érkezett lényekkel úgy, ha nem ismerjük sem a nyelvüket, sem az ő világukat?

A filmben ugyanis barátságos szándékúnak tűnő űrlények érkeznek a Föld különböző pontjaira, csak senki nem tud velük beszélni. Persze adódik a kérdés, hogy akkor miért nem tanulják meg az amúgy is intelligensebb idegenek a mi valamelyik nyelvünket, de aki megnézi a filmet, az tudja, hogy milyen fontos az, hogy mi tanuljunk meg űrlényül, és nem fordítva. A film egyébként nagyjából arról szól, hogy felkérnek egy nyelvészt és egy elméleti fizikust, hogy fejtsék meg az egyébként csak simán lehétlábúzott (heptapod) idegenek nyelvét. A történet részleteire itt jobban nem is szeretnék kitérni, hiszen még sokak számára lehet ismeretlen maga a film, másrészt nem is filmkritikát készülök írni, hanem néhány gondolatot a film által felvetett nyelvi-kommunikációs problémákról. Sőt, egyelőre a forgatókönyv alapjául szolgáló novellát (Ted Chiang Story of your life ‘Az életed története’) sem olvastam el, hogy az se zavarjon meg minket, hogy szokás szerint a film nem követi hűen a novella vonalvezetését (legalábbis ezt írták róla mások, lásd például a lent hivatkozott cikkeket).

Amiről szó lesz, az elsősorban az idegenekkel való kommunikáció néhány alapvető problémája, külön kitérve a nyelvük elsajátításának nehézségeire; de a végén megemlítünk egy rejtélyes magyar szót is, melyre utalás történik a filmben. (tovább…)

Reklámok

Jöttem utánam?

Avagy a Megyek utánad egy mondata egy nyelvész olvasatában.

Megyek utánad. Ez a címe Grecsó Krisztián tavaly (2014) megjelent könyvének, amit nemrégiben olvastam és amiből most a következő sorokat idézem (199. oldal):

Azon a késő délutánon én voltam Daru. … Ültem az üres szobában, és füvet szívtam, sok füvet, egyedül. Bezsongtam, és megint elindultam a jövőbe, jöttem utánam, láttam a zsalukat, melyek határolják napjaim, … . De talán, és ezt csak most értettem meg, akkor nem is én voltam Daru. Inkább későbbi énem, legalább tizenöt évvel öregebb férfi, az a valaki, aki majd akkor kereszteli el valamilyen hülye névre a mostani daruságát.

Daru a könyv főszereplője, aki ebben az idézetben azonos is, meg aztán nem is az elbeszélővel; az egyes szám első személyű elbeszélő (én) pedig ugye mindig úgy hat, mintha ő meg az író lenne. Az, hogy van-e valami köze a valósághoz a történetnek, és hogy egyáltalán mi a valóság, az egy nyelvésznek sem annyira érdekes kérdés. Ami érdekesebb, hogy a regény univerzumában van egy szereplő, aki mintegy megkettőződik azáltal, hogy egyszerre jelennek meg életének különböző idősíkjai. És akinek egyik énje megy a másik után.

És akkor el is érkeztünk ahhoz a (tag)mondathoz, aminek nyelvészként nagyon megörültem, és amit pirossal jelöltem a fenti idézetben: jöttem utánam. Ha jó nyelvész szokás szerint megkérdeznék bárkit, hogy mondunk-e ilyet magyarul, borítékolhatóan szinte mindenki azt mondaná, hogy nem. A könyvet olvasva azonban valószínűleg fel sem tűnik, hogy itt nyelvileg is van valami. Mitől furcsa ez a mondat, és mitől működik mégis a regény világát leíró szövegben? Ennek eredek utána ebben a cikkben.

(tovább…)

De kik azok a mieink?

A birtokos névmások egy különleges használatáról.

A Szülőföldem, Biharország című könyvében idézi Szabó Pál ezt a nyelvi szempontból is érdekes anekdotát:

Azt mondom: ellentmondásokkal terhes a történelem. Vegyük csak ennek az előbbi példának az ellenkezőjét is, amit Arany János említ később, a levert 49-es szabadságharc után. Egy szalontai parasztról ír, aki Arany füle hallatára azt mondja: “A mieink itt kergettek az imént egy bújdosó honvédot.”
Márhogy: a pandúrok a “mieink“! … Pedig, lám ez a paraszt igencsak azoknak a köleséri, tehát Szalonta környéki hajdúknak kései leszármazottja, akik Bocskai hadában ott ódalgatták a jól felszerelt német lovasokat az álmosdi út mentén, az erdőszélben, vagy gyújtották meg kovával, taplóval a puskaport a császáriak szekerein …

Szabó Pál háza Biharugrán

Szabó Pál háza Biharugrán

Az emberi nyelv a legteljesebb természetességgel tolerálja a kétértelműségek különböző fajtáit, és különösen így van ez akkor, ha névmásokat kell értelmeznünk. Arany Jánosban például a mieink birtokos névmás egy különleges használata váltott ki megrökönyödést a Szabó Pál által leírt helyzetben. De mi is számít pontosan birtokos névmásnak a magyarban, és mitől különleges a fenti idézetben is látható használata? Ezeket a kérdéseket vizsgálom meg ebben a cikkben, hogy a végére remélhetőleg nyelvészeti szempontból is jobban megértsük, miről szól a mieink dilemmája.

Az elején rögtön a mélynyelvtani alapokkal kezdeném, jobb ezen minél hamarabb túlesni. A magyar nyelv egyik jól ismert jellegzetessége, hogy a névmási birtokosok egyeznek számban és személyben a birtokszóval, és ez az egyeztetési viszony hasonlít ahhoz, ami a mondatban van a névmási alany és az ige között. Vessük össze például az alábbi két szerkezetet:

(tovább…)

Névmás a Holdon

Liliane Lijn Moonmeme projektje.

Bernard Comrie, a neves nyelvtipológus, érdekes kérést tett közzé Liliane Lijn nevében három hónappal ezelőtt a LINGUIST Listen. A poszt ezen a linken olvasható, a lényege röviden összefoglalva pedig a következő. Mint az indoeurópai nyelvekben általában, az angolban is létezik a nyelvtani nem kategóriája, bár a nyelv mai állapotában már leginkább csak a névmási rendszerben él tovább szabad szemmel is látható módon. Így például a személyes névmásnak egyes szám harmadik személyben van hímnemű és nőnemű alakja is. Alanyesetben ezek a he (hímnem) és a she (nőnem). A magyar megfelelője mind a kettőnek az ő névmás, mivel a magyarban nincs meg ez a fajta különbségtétel. A két angol névmásra ránézve rögtön feltűnhet, hogy írásképileg az egyik magába foglalja a másikat: a she-ben benne van az, hogy he. (Zárójelben: ez a bennefoglalási viszony persze csak írásban van meg, a kiejtett hangalakok esetében már nem). Comrie azt kérdezte a nyelvészek legfőbb kommunikációs fórumának olvasóitól, hogy ismernek-e hasonló példákat más nyelvekben, és megígérte, hogy a válaszokat is posztolja majd a listán.

A jelek szerint sajnos a kérésre azóta sem érkezett válasz, így vagy nincsenek hasonló párok más nyelvekben, vagy a nyelvészeket nem érdekelte a kérdés. Liliane Ljint, az amerikai művészt viszont művészként igen. A Moonmeme (Holdmém) nevet kapott projektjében a she és a he közti bennefoglalási viszonynak a már sokak által felhasznált szimbolikáját hozta össze a nőiséggel régtől összekapcsolt Hold szimbolikájával. Az elektronikus formában létező projekt weboldalán a Hold felszínére a she névmás árnyéka vetül, és ahogy a holdciklusnak megfelelően változik a bolygó látható felszíne, így vele együtt változik az is, hogy mennyit látunk magából a névmásból. Így lesz szép fokozatosan a he-ből she, hogy aztán teliholdkor minden együtt legyen (lásd a képet). A webes alkalmazáshoz tartozik egy öröknaptár is, és így megnézhetjük például azt is, hogy hogy nézett ki a Hold – és a névmás – amikor megszülettünk.

Nyelvészeti szempontból persze a két angol névmás írásképe közti viszony inkább csak egy esetleges tény, illetve történeti véletlen (akit érdekel a she  vitatott etimológiája, annak ajánlom a Sentence first blog részletes összefoglalóját). Comrie maga is megjegyzi, hogy más nyelvekben éppen fordított lehet a viszony a két névmási alak közt. A litvánban például a hímnemű alak jis ‘ő’, a nőnemű pedig ji ‘ő’, így akkor ott a nő van a férfiban. A magyarban pedig csak az ő van mind a két nemre, vagyis senki sincs benne senkiben. Eltekintve attól, hogy a szóban benne van az ő is, ami viszont megint csak egyszerű véletlen.

A Moonmeme projekt persze nem is nyelvészeti kérdésekről szól ebben az értelemben, hanem sok minden másról. És a webes alkalmazást jól lehet nézegetni, közben pedig akár meg is hallgathatjuk Liliane Lijn Holdmesék cím alatt futó rövid szövegét a témában. Ajánlom mindenkinek.

Rákosi György

Dal az angol névmásokról

Thrift Shop paródia

Mielőtt a jövő évben belevágnánk a szigorúan nyelvészeti tartalmakba, ezzel az angol feldolgozással szeretnék mindenkinek kellemes, névmásokkal telt ünnepeket kívánni.

Pronouns in the Thrift Shop!