Névmásblog

Tegeződjünk vagy magázódjunk?

Ahogy a helyzet adja.


A magyarban két, egymást ismerő ember viszonyának fontos nyelvi jellemzője, hogy tegeződnek vagy magázódnak egymással, vagy pedig csak az egyikőjük tegezi, a másik viszont magázza a másikat. Ez a választás viszonylag stabil: ha valakinél például a családon belül még létezik a magázódás, akkor nincs olyan, hogy mondjuk egy szilveszteri buli kedvéért az adott viszonylatban ideiglenesen átváltunk tegeződésre. Idővel persze változhatnak a dolgok, mint amikor az érettségi banketten az osztályfőnök megállapodik az osztályával, hogy akkor innentől fogva kölcsönösen tegezzük egymást. De mikor vághatunk bele az egyébként egyre inkább terjedő tegeződésbe akkor, ha ismeretlenekkel kezdünk beszélgetni? (tovább…)

Oltakozik

Megjegyzések egy szó jelentéséhez és nyelvtanához.


Ismét egy hirtelen nagy ismertségre szert tett szót vizsgálunk meg a Névmásblogon: íme az oltakozik. Én magam, ahogy sokan mások, tavaly hallottam először ezt a szót, és mivel még mindig nem vagyok teljesen tisztában jelentésének minden árnyalatával, megpróbálom összeszedni azt, amit egy nyelvész összeszedhet. Ehhez várom az olvasók segítségét is, hiszen mások nem biztos, hogy pont így használják vagy értik ezt a szót. Az, hogy érzelmileg ki hogy viszonyul ehhez az igéhez, most nem annyira érdekes számunkra – bár az önmagában is egy érdekes kérdés, hogy miért válnak egyes szavak olyan megosztó nyelvi elemekké, mint amilyen az oltakozik is lett. De tegyük ezt félre, nézzük mit tudhatunk erről az igéről.

(tovább…)

Asszonyság

Gondolatok egy szó körül.


A napokban a miniszterelnök asszonyságként utalt Karikó Katalinra, arra az Egyesült Államokban élő kutatóra, akinek az egy kutatótársával kidolgozott szabadalma alapján készült el a koronavírus elleni, klinikailag is bizonyított első oltóanyag. Egészen pontosan azt mondta, hogy “Büszkék lehetünk a tudós asszonyra, aki egy kisújszállási asszonyság egyébként, mint megtudtam.” Mint sokan megjegyezték, eleve egyszerűen egy tudósra, és nem pedig tudós asszonyra vagy asszonyságra kellene büszkék lennünk. Ha férfi lenne, akkor nem hivatkozott volna rá senki mondjuk tudós férfiként. Másrészt az asszonyság leírás használata sokaknál megütközést váltott ki – hogy ez miért lehet így, annak a nyelvi okairól szól most ez a cikk.  

Formailag az asszonyság az asszony tőből a –ság képzővel létrehozott főnév. A –ság/-ség képző leggyakrabban tényleg főnevekhez vagy melléknevekhez kapcsolódik (lásd: katonaság, okság, tisztség; igazság, pirosság, komolyság, stb.), de előfordul igei tövekkel is (sietség, izzadság, vereség, stb.), vagy még ritkábban egyéb szófajokkal is össze tud állni (távolság, mennyiség). Néha van egy kis többlet a tő után, tehát bölcsség vagy szűzség helyett bölcsességet és szüzességet mondunk, de ilyen példákból viszonylag kevés van. Az asszonyság tehát ilyen szempontból egy teljesen jól viselkedő, a többségi mintát követő szóalak.

De nem is alaki gondok vannak vele, hanem a jelentése, vagy inkább a használata az, ami a legtöbb mai beszélő számára kevés pozitív töltetet hordoz. (Azt itt rögtön megjegyezném, hogy teljesen mindegy, hogyan használták ezt a szót mondjuk a 18. században: a mai beszélők a mai nyelvállapot szerint beszélnek.) A –ság/-ség képző maga az valahogy úgy működik normális esetben, hogy egy a szótő által leírt tulajdonsággal jellemzett állapotot leíró kifejezést hoz létre, vagy pedig ennek az állapotnak valamilyen konkrét megvalósulását. Tehát például a feketeség az egy fajta állapot, vagy pedig annak egy adott esete, mint amikor megkérdezi valaki, hogy Mi az a nagy feketeség ott? Ilyen értelemben az asszonyság szó utalhat az asszonyi állapotra vagy, kicsit sután fogalmazva, egy ebben az állapotban lévő személyre, ha csak a szó központi jelentését nézzük. Rendesen, ha egyáltalán releváns a nemi hovatartozás, amúgy ként vagy asszonyként utalnánk egy asszonyságra, az egyszerűség kedvéért feltéve most azt, hogy a és az asszony nagyjából hasonlóan használható felnőttek esetén. Vagy esetleg még ott van a hölgy szó is. Az igazi kérdés pedig az, hogy akkor minek ezek emellé behozni pluszban az asszonyságot? Mi az a többlet, amit ez a szó hoz magával?

(tovább…)

Nyelvhasználati teszt

Kérek egy kis segítséget.


Ismét segítséget szeretnék kérni a Névmásblog olvasóitól a kutatásaimhoz: Ki tudnátok tölteni az alábbi linken elérhető rövid kérdőívet?

Tovább a kérdőívhez

Ahogy szokott lenni, nem kell hozzá semmilyen különleges tudás, csak a magyar nyelv anyanyelvi szintű ismerete. Előre is köszönöm!

Rákosi György
2020. november 14.

A Magyar Tudomány Ünnepén

Két előadás


2020. november 3-30. között zajlik a Magyar Tudomány Ünnepe, számtalan érdekes tudományos előadással országszerte. A programok most a járvány miatt sajnos többnyire online valósulnak csak meg, de ez egyúttal lehetőséget is nyújt minél több mindenki számára, hogy könnyen bekapcsolódjanak, vagy utólag megnézzék ezeknek az előadásoknak a felvételeit. Az idei mottó: “Jövőformáló tudomány”.

A mi intézetünk is csatlakozott (DE Angol-Amerikai Intézet), a tanszékünkről pedig két előadás hangzott el. Szűcs Péter kollégám arról beszélt, hogy milyen volt az idén nyáron egy nemzetközi nyelvészeti konferenciát szervezni online, egy nemzetközi szervezői csapat részeként. Aki ilyesmire válalkozik, az nagyon sok hasznos információt találhat az előadásában. Én pedig arról tartottam egy rövid bemutatót, hogy hogyan lehet a nyelvészeti kutatásokban is jól használható adatokat gyűjteni anyanyelvi beszélőktől a neten. Ezúton is köszönöm a blog és a Facebook-oldalunk olvasóinak azt a sok segítséget, amit az ilyen adatgyűjtések során kapok!

Az előadás elérhetőek a lent megadott linkeken, illetve egy-egy rövidebb részletet videóként is rögzítettünk.

Rákosi György
2020. november 12.

Nekem vagy számomra?

Egy rag és egy névutó versengése.


A nekem és a számomra sokszor felcserélhetőek egymással, mint mondjuk ebben a példában: 

Ez nagyon sokat jelent nekem.
Ez nagyon sokat jelent (a) számomra.

A legtöbb beszélőnek valószínűleg mindegy, hogy melyiket használjuk, nagyjából ugyanúgy jó mind a két mondat, és nagyjából ugyanazt is jelentik. Ettől persze lehet, hogy a stílusértéküket nem egyformán ítéljük meg: van, akinek a számomra hivataloskodónak hat, de úgy tűnik, terjedőben van, és például a sajtónyelvben kifejezetten szeretik (lásd az 1. megjegyzést lent). A számára névutó valóban újabb fejlemény a nyelvünkben, mint a nekem névmási alakban megjelenő részes eset, de azért így is elég régi, hiszen már legalább a XVI. század óta használjuk ilyen szerepben. Itt van egy példa a XVII. századból: 

Ha azt az paripa lovat én számomra megvétethetném, igen akarnám.

Szóval egy jó ideje már eredeti jelentését vesztett névutóként működik, de azért formailag még mindig látszik rajta, hogy valaha birtokos szerkezet volt.  Sokszor a névelővel fordul elő még ma is, mint a lenti példában, és ilyenkor teljesen olyannak tűnik formailag, mint az a bankszámlaszámomra birtokos szerkezet:

Sokan utaltak pénz a bankszámlaszámomra. (–> birtokos szerkezet raggal)
Sokan utaltak pénzt a számomra / nekem.  ( –> névutó)

Akár az is megtörténhet (bár nem tartom túl valószínűnek), hogy addig-addig fejlődik a számára, hogy a végén teljesen kiszorítja a részes esetet. Addig is viszont vegyünk akkor fel egy látleletet arról, hogy most mi a helyzet. Valóban csak stiláris különbség van a két kifejezés közt, és azonos funkcióban szabadon cserélgethetők? A fenti példánk alapján akár így is tűnhetne, de látni fogjuk, hogy nem ez a helyzet. Mind nyelvtanában, mind jelentésében eltér a kettő, és a számára sokszor elfogadhatatlan olyan szerepekben, amiket egyébként más környezetben fel tud venni. Ez nekem (vagy számomra) egyébként is kedves téma, mert már a doktori disszertációmban is foglalkoztam vele. Nézzük akkor, mi van a stiláris különbségeken túl! A végén pedig ismét lehet szavazgatni is a kissé bizonytalanabb megítélésű példákról.

(tovább…)

Adj helyet melletted

Karnyújtásnyira és azon túl.


Vegyünk olyan mondatokat, mint például ez a négy:

Vigyél magaddal esernyőt.
Adj helyet magad mellett.
Láttam magam mellett a virágokat.
Magam mellé tettem a kis fehér sámlit.

Elsőre nem tűnnek különösebben érdekesnek: van bennük egy ki nem ejtett névmási alany (te, illetve én) és egy visszaható névmás (a maga valamelyik alakja), ami visszautal az alanyra. A visszaható névmás egy helyhatározós kifejezés része, ami rendre egy olyan térrészt ír le, mely valahogy a névmás jelöletéhez kapcsolódik. Például ha magam mellett látom a virágokat, akkor a virágok nagyjából olyan karnyújtásnyira körön belül lehetnek többnyire, ha pedig arra kérlek, hogy adj helyet magad mellett, akkor a távolság kettőnk közt még ennél is kevesebb lehet. Szóval mindez elsőre nem tűnik túl izgalmasnak, de nézzük csak, mi történik, ha a visszaható névmást kicseréljük a megfelelő névmási alakokra:

Vigyél veled esernyőt.
Adj helyet melletted.
Láttam mellettem a virágokat.
Mellém tettem a kis fehér sámlit.

A legtöbb olvasónak ezek már valószínűleg elég furcsák, vagy akár teljesen ismeretlennek is hatnak. Pedig sok olyan nyelv van, ahol általában inkább ezt a szerkezetet használják ilyenkor. Ilyen például az angol is. De mi a helyzet a magyarral? Tavaly két kérdőív kitöltésére kértem a Névmásblog olvasóit, ahol ennek a szerkezetnek az elfogadhatóságát próbáltuk mérni. Most ebben a cikkben összefoglalom, hogy mire jutottunk.

(tovább…)

A rublika, a rotling, a lükverc és a többiek

Az r/l váltakozásról.


A mostani nagy adminisztrációs kényszerek közepette futottam bele abba a problémába, hogy a rubrika szót én mindig rublikának ejtem, vagyis a második r hangot kicserélem egy l-re. Meg is kérdeztem a Névmásblog olvasóit, hogy egyrészt mások is ejtik-e így, másrészt pedig hogy van-e még olyan szó a magyarban, ami hasonlóan viselkedik. Mind a két kérdésre igenlő volt a válasz, és mivel számomra teljesen új felfedezés volt ez az egész, össze is gyűjtöm itt most külön is, ami összegyűlt.

Tehát legalább a következő szavak vannak a magyarban, ahol az r-ből l válhat, legalábbis a beszélők egy része számára:

  • rubrika: Ezt sokan, mint én is, rubliká-nak ejtik. A latin rubricus ‘vörös’ szó nőnemű alakjából jön, és korábban törvénycikkek vagy kódexek fejezeteinek vörössel írt címeit jelentette (vagy azt a vörös anyagot, amivel ezeket írták).
  • radír: Ezt van, aki radíl-nak mondja, mások meg ladír-nak. A németből jön, a Radiergummi első fele, ami láthatóan a radírgumi németül. A radieren ‘rézkarcot készít, rézlemezbe karcol’ ige származéka – aki rézkarcot készít, az sokszor azt karcolgatja át, ami már ott van a lemezen (Rembrandt például sokszor csinálta ezt, miközben véglegesített egy rézkarcot).
  • rotring: Ez még lehet, hogy nekem is rotling volt a suliban. A Rotring egy márkanév, de jelentése is van: a Rot Ring németül piros gyűrűt jelent, ami a logójukban és a termékeiken is szerepel.
  • rükverc: Van, akinek lükverc. A német rückwärts szóból, ami annyit tesz, hogy ‘hátrafelé”.
  • sparhert: Ez egy kicsit kilóg a sorból, mert igazából itt a sparhelt alak bevettebb. A német (osztrák) Sparherd szóból jön, ami takaréktűzhelyet jelent. Sok fajta alakja van, például a spór kiejtés is gyakori.
  • parizer: Többnyire ma már amúgy párizsi, de lehet még parizel is (még régebben a kicsit németesebb parízer változat dívott). Eredetileg párizsi kolbász.

Ez egy viszonylag rövid lista, de ha ennyiből lehet általánosítani, akkor a következőket mondhatjuk:

  1. Mindegyik jövevényszó a magyarban, leginkább a németből kaptuk őket. 
  2. Mindegyikben két r hang van.
  3. A két r közül az egyiket a beszélők egy része l-re cserélheti.

Ha valaki tud még hasonló példákat, írjátok meg, és kiegészítem a listát.

Mivel a hangtanban nem vagyok könyékig járatos, részletesebb (értsd: tudományosabb) magyarázattal nem is szolgálnék, hanem inkább Kálmán László Mi köze a karalábénak a szoláriumhoz című cikkét ajánlom az olvasónak. Ebben részletesebb leírást találhatunk arról, hogy miért cserélődnek fel sokszor az l-ek és az r-ek, és hogy miben hasonlít és miben különbözik ez a két hang (és hogy milyen változataik vannak). A cikk arra is felhívja a figyelmet, hogy a teljesen azonos hangok sorozatát gyakran igyekeznek a nyelvek elkerülni. Így például az eredetileg inkább kalarábé-ból mára karalábé lett a többségnek, de nincs kalalábé vagy kararábé változat, hiszen azokban két l vagy két r szerepelne egymás után. Hasonló felcserélődésből lett a német Roland-ból Loránd/Lóránt a magyarban, de nincs ugyanakkor Rorand vagy Loland. Jánosy Márton kollégámtól kaptam egy érdekes példát arra, ahol két l különböződik el egymástól úgy, hogy a másodikból r lesz: az ozmolalitás helyett sokan ozmolaritás-t írnak és mondanak. Már aki egyáltalán ismeri ezt a szót, aki nem, az kattintson ide.

Valami hasonló dolog történik a fent összegyűjtött szavakban is. A két r már lehet, hogy túl sok egyes beszélőknek egy viszonylag rövid szón belül, ezért az egyiket l-re cserélik. Ez nem ugyanaz, mint amikor gyerekkorban valaki nem tud megbirkózni az r hanggal, mert akkor mind a két r-t kicserélnék. De rendesen nem mondunk lublikát, ladílt, ahogy palizelt sem. És ki melyik alakot preferálja egyébként? Lehet szavazni, és várok még olyan példákat erre a váltakozásra, melyek kimaradtak a listánkról.

Rákosi György
2020. április 08.

Az olvasók segítségével sikerült még összegyűjteni néhány további érdekes példát, ahol az r és az l felcserélődnek. Köszönöm mindenkinek a segítséget!

r→l

A kvarc, kvarcjáték, és kvarclámpa helyett lehet kvalc, kvalcjáték, és kvalclámpa. Az eredeti posztban nem írtam, de a rüverc lehet rükvelc is. Van, aki a szkenner-t szkennel-nek hívja, vagyis főnévként használja a szkennel változatot. A tesztoszteron lehet tesztosztelon. A pirula lehet pilula, de ez egy bonyolultabb eset, mert valójában az utóbbi volt előbb (lásd a Szószátyár posztjait itt és itt). A szolidaritás mellett mutathatunk szolidalitás-t vagy szolidalíthatunk is. Barter helyett bartel. A frusztráció vagy a frusztrál helyett sokan flusztráció-t és flusztrál-t mondanak.

l→r

A szalakáli-nak van olyan változata, hogy szalagáré. Kartell helyett karter (Vagy fordítva, mind a két szó külön is létezik, és kölcsönösen cserélgethetik a hangalakokat a beszélők, lásd itt.)

l↔r

A randalíroz-ból lehet randaríloz, vagyis a végén az r és az l felcserélődhetnek. A leprás lehet replás.

bónusz

A tritikálé lehet tlitikáré, tritikáré, tikitálé, trikitáré, titikáré, de kritikálé változatban is hallotta már egy olvasónk, vagyis itt szinte minden előjön.

Rákosi György
2020. április 24.

Mikor? Vasárnap vagy vasárnapon?

A hét utolsó napjáról.


Még valamelyik karácsony előtti híradóban írták az aktuális hír alá: tömeg aranyvasárnapon. Nem tudom, az olvasónak feltűnik-e ebben valami, nekem a határozórag (-on) volt egy kicsit furcsa a végén. Egyébként valószínűleg azt mondanám, hogy Aranyvasárnap havazott, és nem azt, hogy Aranyvasárnapon havazott. De ha egy kicsit kutakodik az ember, akkor nem nehéz sem az aranyvasárnapon-ra, sem a most éppen aktuálisabb virágvasárnapon-ra példákat találni. Ez a kettő a Magyar Nemzeti Szövegtárból származik:

Arra kérem dr. Tátrai Zsuzsa néprajzkutatót, hogy röviden mondja el, mit ünnepelünk virágvasárnapon.
Aranyvasárnapon , december 21-én délelőtt 11 órától 18 óráig, és december 22-én, hétfőn 10 órától 17 óráig árengedményes könyvvásárt tartunk a Pallas Páholyban.

Persze attól függetlenül, hogy ezek a mondatok nem biztos, hogy mindenkinek jók, még mindig jobbak, mint mondjuk a Vasárnapon havazott. Miért lehet kicsit jobb az aranyvasárnapon, mint a vasárnapon? És egyáltalán, mikor kell vagy mikor lehet a vasárnap helyett a vasárnapon kifejezéssel válaszolni mikor-kérdésekre? Mint látni fogjuk, sokszor akár mind a két változat is elfogadható lehet, és mivel a döntés nem mindig könnyű, a végén lehet majd szavazni is arról, hogy kinek melyik tetszik jobban. (tovább…)

Járvány

A szó történetéről.


A járvány szavunk már legalább a 17. század elején létezett, tehát nem egy újabb kori szóalkotás. Bár kicsit elhomályosult mára az összetett volta, de azért jól felismerhető benne a jár szótő és a –vány képző, és az olyan szavak mintájára működik, mint mondjuk a dugvány, faragvány, ingovány, látvány, mutatvány, nyúlvány, oltvány, posvány, tanítvány, vagy a zárvány.  A Magyar Nyelv Értelmező Szótára két jelentést tulajdonít neki: (i) fertőző betegség tömeges előfordulása, elterjedése, ill. az így előforduló betegség; epidémia, (ii) egyre nagyobb körre kiterjedő, ill. nagy körben elterjedt helytelen, káros v. helytelenített szokás, divat (mint az egykézés járványa). A második, származtatott jelentéssel most itt nem foglalkozunk.

A régebbi magyarban nem teljesen úgy használták a járvány szót, mint ahogy ma tesszük:

  1. Eredetileg járovány vagy járavány volt a hangalakja, a járvány csak a 18. századtól terjedt el.
  2. Régebben más jelentése is volt: eleinte használták “ízületi lob/gyulladás (arthritis)”, “isiász” vagy “köszvény” jelentésben is.
  3. Egészen a 19. századig lehetett jelzőként is használni, vagyis úgy, mint ma a járványos melléknevet. Itt van néhány példa a Magyar Történeti Szövegtárból:
    • Az állótó, és motsár vizek, valóságos mérgek a’ juhokra nézve : mert a’ melly juhok állótóból isznak, májjok tele van mételyjel, és ez gyakran járvány nyavalyává változik. (1822)
    • A Musák járvány istenségek, s Bécs és Pest nem pirúlhatnak, hogy hozzánk később jöttek. (Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete.)
    • Ezen veszedelem ellen védő halottas háznak haszna, sőt elkerülhetetlen szükségesléte oly nyilván van, kivált járvány nyavalyáknál, hogy azt egy szóval is felesleg mutogatni; (1834)
    • Ha azt akarnánk, hogy a’ libák , főképp a’ földiek, egyedül csak füvel a’ mezőn tengődjenek szem nélkül, sokszor olly betegségekbe és járvány nyavalyákba esnek, hogy kevés vagy éppen egy sem nö meg. (1835)

Másfelől viszont akkoriban is hasonló volt a helyzet, mint manapság. Igyekeztek például meghatározni, hogy mikor beszélhetünk járványról, mint ahogy Szotyori József, Marosvásárhely egykori főorvosa is teszi:

Könnyebb megérthetés ʼs világositás végett vegyünk-fel egy példát: vagyon p. o. N. városnak 6000 lakója, 6 főbb uttzája mindenikben 6. ʼs 10 beteg is találtatik egyféle betegségben, mivel aʼ nyár híves és nedves vala ; e most népbenelszort, szanaszétos betegség (morbus sporadicus). Idő tőltével aʼ városnak szinte fele abban aʼ betegségben fekszik, már ekkor népbeneredő betegség, vagy járovány (endemia); de ha nagyobb részét aʼ városnak elfogná, hogy tsak kevesen maradnának mentek aʼ betegségtől, már akkor mondatnék: népelborító betegségnek (epidemiának). A nyavalya nagy mérteki uralkodása után, tehát megszünvén, még imitt amott ütnék-ki magokat egyes esetek (sporadice). És így sporadicitas kėzdet és végzet, de néhol magára is hívalkodik.

(Szotyori József. 1832. Katekheta, az az: Aʼ diététikai rövid Kátékhézis magyarázója; Szülék, tanítók, ʼs átaljában felnőttek számára. Marosvásárhely.)

Tehát vegyünk egy körülbelül 6000 lakossal bíró várost, mint amilyen nagyjából Marosvásárhely is volt az 1830-as években. Ha egy ilyen város nagyobb utcáiban csak 6-10 beteg van, akkor az még nem járvány. Járvány csak akkor lesz, ha legalább a lakók fele megbetegszik; ha pedig már szinte mindenkit elér a kór, akkor beszélhetünk népelborító betegségről. Az előbbire az endémia, az utóbbira az epidémia kifejezést használja. Ezeket ma is használják a szaknyelvben, az utóbbi egyszerűen járványt jelent, az előbbi alatt pedig olyan betegségeket értenek, melyek csak egy szűkebb területen fordulnak elő.  (Ha nagy területre, akár az egész világra kiterjed a betegség, akkor beszélünk pandémiáról.) 

Szotyori Józseftől azt is megtudhatjuk, hogy mi a teendő egy ilyen elragadó járóványkor:

Mi az elragadó járóványkór aʼ kötelesség?

Kétfélék az akkori kötelességek, ú. m.

1-ör, Mi-magunkhoz: mértékletes életet élni mindenben, friss levegőről, egésséges ételʼ italʼ neméről, tiszta ruházatról gondoskodni; Lélekben vidámon lenni, aʼ háztól üress gyomorral, valamint megterhelttel ki nem menni, aʼ betegʼ szobájában nem enni, nem inni, még virágot sem szagolni, nem portubákolni, nem hakogni, orrát ki nem fúni, közel nem hajólni, nem nyájaskodni. Jobb félénkebbnek, mint vigyázatlanabbnak lenni.           

2-or, Felebarátainkhoz: aʼ nyavalyát titkolódás, hazudozás, bíztatás, társalkodás által nem terjeszteni, aʼ veszedelemʼ próbájának senkit is ki nem tenni, tétetni, sőt aʼ szerentsétlenʼ megmentésére, mind azt, a mi hasznosnak tapasztaltatott, és szükséges ú. m. egésséges ételben, italban orvoslásban kiszolgáltatni.

(Szotyori József. 1830. Diététikai rövid kátékhézis, mellyet … a’ városi alsóbb és falusi oskolák’ számára olvasó-kézikönyvnek írt Sz. Sz. J. Kolozsvár.)

Úgyhogy ezekre mind vigyázzunk.

És hogy valami biztatót is mondjunk a végén, hadd idézem Az Erdély országi gazdaságbéli tárház tömör leírását.

járavány ragadó nyavalyák akár hol minden külömbbség nélkül eredhetnek, ha az idönek járáſa ʼs némely más környülálláſok azokat ſegitik. De tsak bizonyos idökig ſzoktanak tartani, és az után egéſzſzen megſzünnek.

(Az Erdély országi gazdaságbéli tárház. 1801, Kolozsvár).

Reméljük, hogy ezen környülállások hamarosan megszűnnek, s velük szűnik meg a mostani járvány is.

Rákosi György
2020. március 16.

Archívum

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új posztokról, add meg az emailcímed és kövesd a Blogot.

Csatlakozz a 592 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com