Névmásblog

Kezdőlap » Fogalomtár

Fogalomtár

Rövid leírások folyamatosan bővülő listája azokról a nyelvtani fogalmakról, amelyek a bejegyzésekben felbukkannak. Többségük a címkefelhőben is megtalálható. Ahol létezik ilyen, ott a címszóhoz belinkeltem a megfelelő Wikipédia szócikket.

általános névmás
A leíró nyelvtani hagyományban az akár-, bár-, minden– és se– előtaggal kezdődő névmások. Például az akárki, a bármi, a mindenhol és a semennyi.

anafora (mint anaforikus utalás
Tágabb értelemben bármilyen jellegű visszautalás a szövegen belül. A nyelvészetben többnyire akkor beszélünk anaforikus viszonyról, ha egy névmást a szövegben megelőz az előzménye. Például abban a mondatban, hogy Petra úgy gondolja, hogy elsőként őt fogják behívni, anaforikus viszony lehet az ő személyes névmás és a Petra név között, amikor a névmás Petrára utal “vissza”.

anafora (mint szófaj
A modern nyelvészetben az anafora kifejezést szófaji kategóriaként is használják olyan névmások leírására, amelyeknek kötelezően van egy előzménye a tagmondaton belül. Ilyenek például a visszaható és a kölcsönös névmások. Például az egymást kölcsönös névmás jó abban a tagmondatban, amelyiken belül ott van az előzménye (A lányok azt mondták egymásnak, hogy én velük találkozom), de nem jó akkor, ha ez az előzmény már a tagmondaton kívül van (*A lányok azt mondták nekem, hogy én egymással találkozom).

birtokjel
A Petié szóban az –é toldalékot hívjuk birtokjelnek. Akkor használjuk, ha maga a birtok már valahogyan elhangzott a társalgásban, és nem akarjuk újra megismételni. Ilyenkor a birtokos megkapja az –é toldalékot: Ez nem a Kati kutyája, hanem a Petié.

birtokos jelző
A magyar leíró nyelvtani hagyományban a birtokost kifejező főnévi csoport (vagy névmás) szerepét írják le ezzel a kifejezéssel. Lehet alanyesetben (Kati) vagy részes esetben (Katinak): a Kati kutyája vagy Katinak a kutyája. Tulajdonképpen egyszerűbb birtokosként utalni rá, és csak azért szokás jelzőnek nevezni, mert egyéb, melléknévi jelzőkhöz hasonlóan a birtokszó előtt áll.

birtokos névmás
Itt a blogon az enyém, tied, övé, stb. névmásokat hívom birtokos névmásnak, lásd különösen ezt a cikket. Voltaképpen a személyes névmás birtokjeles alakja, de egyszerűbb így utalni rá.

birtokos személyjel
Számunkra egyszerűen a személyrag egy fajtája, lásd ott.

birtokos szerkezet
Egy olyan főnévi csoport, ahol nyelvtani eszközökkel van kódolva a birtokviszony egy birtokos és a birtoka között. Például a könyvem, az én könyvem, vagy a nekem az egyetlen könyvem szerkezetekben a beszélő a birtokos, a könyv pedig a birtok.

birtoktöbbesítő jel
Az –i toldalék a János könyvei birtokos szerkezetben. Akkor használjuk, ha egy birtokoshoz több is tartozik a birtokszó által jelölt dologból, és erre a tényre egyébként semmi más nem utal a birtokos szerkezetben. János könyve: egy könyve van Jánosnak. János könyvei: több könyve van Jánosnak. János két könyve: két könyve van Jánosnak.

datívusz (latinul: dativus)
Ugyanaz, mint a részeseset. Lásd ott.

egyes szám
Lásd szám.

egyeztetés
Egy meghatározott nyelvtani tartományon belül lévő két kifejezés tagjai közötti függőség, amelyben az egyik kifejezés bizonyos nyelvtani jegyeinek értékei megegyeznek a másik kifejezés ugyanazon nyelvtani jegyeinek értékeivel. Legalábbis ez az alapeset, még ha kicsit bonyolultan is hangzik. De csak arról van szó, hogy például a magyarban egy mondat alanya egyezik számban és személyben az igével, vö.: A fiú fut – A fiúk futnak, vagy Én futok – A fiú fut. Lásd a személyrag címkét is.

előzmény
Egy névmás előzménye rendesen az a főnévi csoport, amire a névmás visszautal és ami által pontosabban beazonosíthatjuk, hogy mire vagy kire utal a névmás a világban. A Kati megfésülte magát mondatban a magát névmás előzménye a Kati tulajdonnév.

experiens
Azokat a vonzatokat nevezzük experienseknek (magyarul: átélő), amelyek az általuk jelölt személy vagy személyek lelkiállapotát vagy valamilyen érzelmi viszonyulását írják le. Például az Adonynak tetszik Emőke mondatban az Adonynak részesetű kifejezés experiens, mert arról szót a mondat, hogy ő kit szeret (és ezzel szemben Emőke lelkiállapotáról nem tudunk meg semmit ebből a mondatból).

gyenge névmás
Sok nyelvben a személyes névmásoknak van egy szótári, “erős” alakjuk, valamint egy hangtanilag “gyenge” változatuk is. Ez utóbbit akkor használjuk, ha nem kap külön nyomatékot a névmás a mondatban. Például a holland egyes szám, második személyű névmásnak van egy erős alakja (jij ‘te’), és egy gyenge alakja is (je ‘te’). Az előbbit használnánk annak a magyar mondatnak a fordításához, hogy Csak te tudhatsz erről!; az utóbbit pedig például a Mit akarsz te itt? kérdés holland változatában. A magyarban az őrá és a közti viszony bizonyos szempontból rokonítható a holland példával.

igekötő
Olyan kis szócskák, mint a meg, el, be, , vissza, stb., amelyek adott esetben akár egy szótári egységet is tudnak alkotni az igével: megmarad, elront, eltol, bekukkant, ráun, visszatér. A magyarban el is tudnak válni az igétől: Megette a fene vs. Egye meg a fene.

főnév
Az egyik nagy szófaji kategória.  A főneveknek lehet például tárgyesete (vizet), és közvetlenül megelőzheti őket a névelő (a víz) vagy egy melléknév (piros víz).

főnévi csoport
Egy főnévi fej körül kiépülő mondattani egység. A magyarban többnyire maga a főnév áll a szerkezet végén, a főnévi csoport bal szélét pedig a határozott névelő jelölheti ki (a kép jobb felső sarkában látható lány).

határozatlan névelő
Az egy szócska. Szokás megkülönböztetni a valódi névelői használatát – ilyenkor hangsúlytalan (Vettem egy könyvet) -, és a számnévi használatát, amikor hangsúlyos (Egy könyvet vettem, nem kettőt). A két használat más nyelvekben egyértelműen elkülönül. Például az angol határozatlan névelő az a(n) ‘egy’ szócska, a számnév alakja pedig one ‘egy’.

határozott névelő
Az a/az szócska abban a használatában, amikor egy főnévi csoport bal szélét jelöli ki (a víz, az alma).

hímnem
Lásd nyelvtani nem.

kérdő névmás
A ki, mi, melyik, milyen, hány, hova, honnan, stb. névmások.  Egyrészt használjuk őket kérdésekben (Ki evett a tányérkámból?), bizonyos alárendelt mellékmondatokban (Nem tudom, hogy ki evett a tányérkámból), és felkiáltó mondatokban (Milyen már ez!).

koreferencia
Az az állapot, amikor két külön kifejezés ugyanarra utal a saját jogán a való világban. Például abban a mondatban, hogy János anyja nagyon szereti őt az alany (János) és a tárgy (őt) utalhatnak ugyanarra a személyre. Ilyenkor azt mondjuk, hogy koreferensek. Részletesebben írok erről a fogalomról ebben a cikkben.

koreferens
Lásd koreferencia.

kölcsönös névmás
A magyarban az egymás névmás, és különböző ragozott alakjai. A modern nyelvészetben az anafora (mint szófaj) egyik fajtája.

kötés
Az az állapot, amikor egy névmás kötve van az előzményéhez; és semmi másra nem utalhat, csak arra, amire az előzménye. Például a visszaható névmások tipikusan kötve vannak (Kati véletlenül megütötte magát). Részletesebben írok erről a fogalomról ebben a cikkben.

logofora
Előfordul, hogy egy visszaható vagy egy kölcsönös névmásnak nincs közvetlen előzménye a tagmondaton belül. Például abban a mondatban, hogy Ez a változás mintha a magam bensejét is megváltoztatta volna a magam visszaható névmás teljesen elfogadható, pedig nincs semmilyen előzménye a mondaton belül (szemben mondjuk a Csak én láttam magamat a tükörben mondattal, ahol ott az én). Ilyenkor a névmás valódi előzménye sokszor csak a társalgás szintjén rekonstruálható: egy olyan szereplő, akinek a perspektívája meghatározza a kitett előzmény nélküli visszaható névmást tartalmazó mondat értelmezését is. A példában ez a társalgási előzmény a beszélő. Az ilyen fajta, csak társalgásbeli előzménnyel rendelkező visszaható vagy kölcsönös névmást hívják nyelvészeti szakszóval logoforának (szemben az anaforával).

magázás
Többnyire udvariasnak szánt társalgási forma, ahol a megszólított társalgási partnerre harmadik személyű igealakkal utalunk, és tipikusan a maga udvariassági névmással szólítjuk meg: Maga mikor költözött ide?

mutató névmás
A leíró nyelvtanokban az ez/az, ennyi/annyi, ilyen/olyan, stb. névmási párok tagjait nevezik így.

névelő
Lásd határozott névelő és határozatlan névelő.

névmás
Na ez az a fogalom, amit itt nem fogok (tudni) definiálni. Olvassuk a blogot.

névmásejtés
A magyar egy úgynevezett névmásejtő nyelv (angolul: pro-drop), vagyis a személyes névmásokat többnyire ki tudjuk hagyni a mondatból, ha valami miatt nem kapnak külön nyomatékot. A következő mondatokban a zárójelbe tett névmások mind opcionálisak: Nem fogok (én) itt ücsörögni!, Ez itt a (te) házad,  Ezt (ti)értetek tettem.

nőnem
Lásd nyelvtani nem.

nyelvtani nem
Egy névszóragozási kategória. A magyarban nem nagyon van ilyen, de például a németben megkülönböztetünk három nyelvtani nemet: hímnem (der), nőnem (die), semleges nem (das). Az angolban pedig a személyes névmásnak van három alakja egyes szám első személyben: he (‘ő’, hímnem), she (‘ő’, nőnem) és it (kb.: ‘ez/az’, semleges nem). Eredetileg az élő és az élettelen, valamint az előbbi esetben a természetes nemek közti különbségen alapult, de a legtöbb nyelvben már annyira része lett a nyelvtani rendszernek ez a nyelvtani kategória, hogy nem mindig jósolható meg, mire utal az adott nyelvtani nemű kifejezés. Az angol nőnemű she névmás például utalhat országokra vagy hajókra is, míg a semleges nemű it utalhat olyan kisgyerekekre, akiknél a természetes nem még nem annyira számít (vagy legalábbis ránézésre nem egyértelmű).

önözés
Udvariasnak szánt társalgási forma, ahol a megszólított társalgási partnerre harmadik személyű igealakkal utalunk, és tipikusan az ön udvariassági névmással szólítjuk meg: Ön mikor költözött ide?

pszichológiai ige
Olyan igék, amelyek egy kitüntetett vonzatuk kognitív állapotát vagy attitűdjét írják le. Például az érdekel ige tárgya egy olyan szereplőt nevez meg, akire egyértelműen benyomást tesz valami, a tetszik ige részesetű vonzata pedig egy olyan szereplőt ír le, aki szeret valamit. Ezeket a vonzatokat nevezzük experienseknek. Az ilyen igéknek sokszor különleges nyelvtani tulajdonságai vannak. Például a nem-alanyi experiensek sok szempontból viselkedhetnek úgy, mint egy rendes alany. Ezekről az igékről írok ebben a cikkben a blogon.

részeseset (vagy részes eset)
Az egyik főnévi esetrag, a magyarban a –nak/-nek. Sok szerepben használjuk, a legalapvetőbb ezek közül az, amikor valamilyen mozgás irányát vagy végpontját segít kijelölni. Ez történik például a Kati odagurította a labdát Petinek mondatban, ahol Peti a labda mozgásának a végpontja, vagy legalább az ő helyzete határozza meg az irányt.

szám
Egy nyelvtani jegy, amelynek a magyarban két értéke van: egyes szám és többes szám. A fiú főnév például egyes számban van, a fiúk pedig többes számban. Ebből is látszik, hogy csak a többes számot jelöljük a magyarban, az egyes szám jelöletlen (vagyis onnan tudjuk, hogy valami egyes számban van, hogy nincs többes számban). Fontos megjegyezni, hogy egy nyelvtani jegyről beszélünk, ami nem mindig felel meg egyértelműen a nyelv által leírt valóságnak. Például a néhány fiú kifejezésben a fiú szó egyes számban van, ennek ellenére értelemszerűen több fiúról beszélünk.

személy
Egy nyelvtani jegy, amelynek a magyarban három értéke van: első, második, illetve harmadik személy. Az első személy a beszélőt (én) vagy a beszélőt és társait jelöli (mi), a második személy a beszédpartner(eke)t (te/ti), a harmadik személy pedig olyan szereplőket, akik nincsenek jelen a közvetlen beszédhelyzetben (ő/ők).

személyes névmás
A magyarban az én, te, ő, mi, ti, ők névmások és különböző ragozott alakjaik.

személyrag
Olyan toldalékfajta, amely szám– és személybeli egyeztetést kódol az ezt a toldalékot felvevő kifejezés és egy való szoros nyelvtani kapcsolatban álló másik kifejezés közt. A lenti példákban kékkel jelöltem a személyragot, pirossal pedig azt a mondatrészt, amely az egyeztetés célpontja. Az (1)-ben az igei személyrag az alannyal egyezik, a (2)-ben a főnévi igenéven lévő személyrag a részes esetű kifejezéssel, a (3)-ban pedig a főnéven lévő toldalék a piros birtokossal. Ez utóbbit (3) az újabb nyelvtanok gyakran már egyébként birtokos személyjelnek nevezik.

(1)  Itt (mi) lakunk.
(2)  Ezt (neked) látnod kell.
(3)  Hol van az (én) nadrágom.

Ahogy a példákon is látszik, az egyeztetésben résztvevő névmások el is hagyhatóak, mivel a személyragból egyébként is kiderül, hogy kiről van szó. A névmás ilyen fajta elhagyhatósága egy fontos tulajdonsága a magyar nyelvnek.

tárgyeset (latinul: accusativus)
Az egyik főnévi esetrag, a magyarban a –t (előtte néha magánhangzó betoldva). Alapvetően a tárgyi funkcióban lévő kifejezések jelölésére használjuk, mint a Feri látta Katit mondatban, ahol Katit a tárgy.

társhatározó
Az a többnyire –val/-vel raggal jelölt főnévi csoport, amely az alannyal valamilyen módon együttműködő szereplőket vezet be: Elmentem a boltba Jánossal.

tegezés, tegeződés
Amikor a beszédpartnereinket második személyű igealakokkal és névmásokkal szólítjuk meg: Te mit csinálsz itt? Ti mit csináltok itt?

tetszikelés
A tetszik ige segédigeként való használata udvariassági nyelvi eszközként a magázás vagy az önözés helyett bizonyos helyzetekben: Hova tetszik utazni a néninek?

többes szám
Lásd szám.

tulajdonnév
A főnevek egyik fajtája. Egy tulajdonnév a közvetlen beszédhelyzettől függetlenül többnyire mindig ugyanarra a személyre vagy dologra (vagy egy csoportjukra) utal, legalábbis egy adott beszélői közösségen belül. Állhat egy (Sándor) vagy több tagból (Petőfi Sándor), lehet egy  (Anglia) vagy többes számú (Vadak),  és állhat névelővel (a Tátra) vagy anélkül (Tátrafüred).

visszaható névmás
A magyarban elsősorban a maga névmás és különböző ragozott alakjai, illetve egyes használataikban az önmaga vagy a jómaga is. A modern nyelvészetben az anafora (mint szófaj) egyik fajtája.

vonatkozó névmás
Az a– előtaggal kezdődő névmások: aki, amit, amilyen, ahogyan, ahol, stb. Alárendelt mellékmondatok élén szoktunk velük találkozni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: