Névmásblog

Kezdőlap » Posts tagged 'névmásejtés'

Tag Archives: névmásejtés

Erre is figyeljünk, ha külföldre megyünk

Van, ahol ejtik a névmásokat!

Sok mindenre érdemes felkészülni, ha az ember külföldre utazik. Ott van például a nyelv. Nem mindenütt értik jól a nagy világnyelveket, vagy ha igen, akkor is többnyire szívesen veszik a helyiek, ha utazáskor, a szállodában, az étteremben vagy a piacon tudunk használni néhány kifejezést az ő nyelvükön. Én mindig igyekszek is néhány alapvető fordulatot megtanulni a helyi nyelven, ha külföldre utazom – aztán vagy működik a dolog, vagy nem. És persze nem árt, ha egy kicsit tisztában vagyunk az adott nyelv főbb nyelvtani jellegzetességeivel. Például olyan kérdésekkel, mint hogy kötelező-e kitenni a névmási alanyokat egy kijelentő mondatban, vagy el lehet őket hagyni.

Ahogy többször volt már róla a szó a Névmásblogon, a magyarban nyugodtan választhatjuk a második lehetőséget. Ha nincs rá különösebb szükség, vagyis ha nem akarjuk nyomatékosítani az alanyt vagy szembeállítani valaki mással, akkor egyszerűen nem használjuk a névmásokat. Ezt hívják a nyelvészek névmásejtésnek, a magyar pedig egy névmásejtő nyelv. Tehát vagy így beszélünk: (tovább…)

Jöttem utánam?

Avagy a Megyek utánad egy mondata egy nyelvész olvasatában.

Megyek utánad. Ez a címe Grecsó Krisztián tavaly (2014) megjelent könyvének, amit nemrégiben olvastam és amiből most a következő sorokat idézem (199. oldal):

Azon a késő délutánon én voltam Daru. … Ültem az üres szobában, és füvet szívtam, sok füvet, egyedül. Bezsongtam, és megint elindultam a jövőbe, jöttem utánam, láttam a zsalukat, melyek határolják napjaim, … . De talán, és ezt csak most értettem meg, akkor nem is én voltam Daru. Inkább későbbi énem, legalább tizenöt évvel öregebb férfi, az a valaki, aki majd akkor kereszteli el valamilyen hülye névre a mostani daruságát.

Daru a könyv főszereplője, aki ebben az idézetben azonos is, meg aztán nem is az elbeszélővel; az egyes szám első személyű elbeszélő (én) pedig ugye mindig úgy hat, mintha ő meg az író lenne. Az, hogy van-e valami köze a valósághoz a történetnek, és hogy egyáltalán mi a valóság, az egy nyelvésznek sem annyira érdekes kérdés. Ami érdekesebb, hogy a regény univerzumában van egy szereplő, aki mintegy megkettőződik azáltal, hogy egyszerre jelennek meg életének különböző idősíkjai. És akinek egyik énje megy a másik után.

És akkor el is érkeztünk ahhoz a (tag)mondathoz, aminek nyelvészként nagyon megörültem, és amit pirossal jelöltem a fenti idézetben: jöttem utánam. Ha jó nyelvész szokás szerint megkérdeznék bárkit, hogy mondunk-e ilyet magyarul, borítékolhatóan szinte mindenki azt mondaná, hogy nem. A könyvet olvasva azonban valószínűleg fel sem tűnik, hogy itt nyelvileg is van valami. Mitől furcsa ez a mondat, és mitől működik mégis a regény világát leíró szövegben? Ennek eredek utána ebben a cikkben.

(tovább…)

Szeretlek, avagy szeret-l-ek

Indulj –l egy úton!

Ismét közeleg a Bálint-nap, és mi mást is tehetne ilyenkor a nyelvész, mint ír egy cikket – az idén a szeretlek szó nyelvtanában rejtező izgalmas nyelvtani jelenségekről. Amik tényleg izgalmasak, hiába írja Závada Péter az Aposztrófea című versében, csak nyers nyelvtan az, hogy szeretlek. Mert mit is keres például ebben a szóban az az –l? És miért csak egy szót mondunk abban a helyzetben, amikor az angol rögtön hármat (I love you)? Ne kezdjük el a tavaszt biztos nyelvtudományi háttér nélkül!

Annyi irodalmi előzmény után nehéz arról bármit is mondani, hogy mi mindent jelent ez a szó, így meg sem próbálom. Az ember ugyanakkor mindig bízhat a gyakorikérdések.hu látogatóiban, és valaki valóban meg is kérdezte 2013-ban, hogy mit jelent nálatok a szeretlek szó. Akkor mondjátok, ha szerelmesek vagytok? Az első válaszoló szerint ez egy nagyon hülye kérdés, míg mások szerint sima barátság esetén is teljesen helyénvaló használni ezt a szót. A másik nagy dilemma az szokott lenni, hogy mennyi idő után nem ijesztő kimondani azt a másiknak, hogy szeretlek? Ezt a kérdést is ugyanazon az oldalon tették fel, a válaszokat itt lehet elolvasni. Szerencsére itt most nem kell sem értelmeznünk, sem kimondanunk ezt a szót. Vizsgáljuk meg inkább azt, hogy milyen nyelvi építőkockákból jön létre a szeretlek, és hogyan illeszkedik a magyar nyelvtan szövedékébe az a minta, amit képvisel.

(tovább…)

Ikonicitás Kolozsváron

Magyar nyelvészeti konferencia (majdnem) a Szamosnál.

Ezen a héten pénteken kerül sor Kolozsváron a Motiváltság és nyelvi ikonicitás című konferenciára a BabeşBolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke valamint a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Nyelvtudományi Szakbizottságának szervezésében. A konferencián én is tartok egy előadást a magyar birtokos szerkezetről. A szervezők, Szilágyi N. Sándor és Kádár Edit, így foglalják össze az alapkérdést a konferenciafelhívásban:

Kolozsvári utca

Kolozsvári utca

A motiváltság, különösen a hangutánzás és hangulatfestés régóta foglalkoztatta a nyelv iránt (is) érdeklődőket. Bár sok minden még mindig tisztázásra vár ezen a téren, a hangalaki motiváltság bármiféle (tehát nemcsak hangutánzó vagy hangulatfestő) formájának ellenőrizhető tudományos módszerekkel történő vizsgálata mégis eléggé a perifériára szorult (legalábbis a magyar nyelvészetben).
Van olyan vélemény is, hogy ez inkább a stilisztikára tartozik. De ezzel csak odébb toltuk a problémát, a megértésével nem vagyunk előrébb. Az ilyen kutatásokat sokáig hátráltatta az a Saussure tekintélyével is megerősített vélemény, miszerint a hangalaki motiváltság csak egy illúzió, hiszen minden, amit beszéd közben használunk, csakis konvencionális lehet. Ez elég meggyőzően hangzott, hogy elfedhesse azt, hogy a konvencionalitás nem zárja ki a motiváltságot. Így aztán több helyt is tetten érhető az a szemlélet, hogy ha vannak is motivált nyelvi jelek, ilyenekből csak kevés van, nem jellemzőek, nem is érdemes velük foglalkozni. Ez is elég hihetően hangzik, amíg el nem kezdjük őket összeszámolni.

Az ikonicitás a nyelvi jelek motiváltságának egy lehetséges módja lehet: olyan kifejezéseket tekinthetünk ikonikusnak, amelyek nyelvi megformáltsága valamilyen módon kapcsolatba hozható azzal, amire utalnak. Például egy hangutánzó szó, mint a suttog, a hangalakjával is jelzi valamilyen módon, hogy milyen fajta eseményre utal. Ezzel szemben mondjuk a beszél szó hangalakja semmilyen módon nincs kapcsolatban azzal az eseménytípussal, amit a szó leír. (Az ikon kifejezés használata a jelek egy típusának leírására Charles Peirce munkásságából ered. Bővebben ezen a Wikipedia oldalon lehet a témáról olvasni.)

(tovább…)

Nyelvtechnológiai játék a névmásokkal

A Phrase Detectives és ami mögötte van.

A bloghoz írt Beköszöntőben a névmásokat a mesebeli sóhoz hasonlítottam. Többnyire nem sok figyelmet fordítunk rájuk, de ha nem lennének, akkor elég nehezen tudnánk összefüggő szövegeket létrehozni. De vannak, és így többek közt éppen az ő segítségükkel tudjuk azt nyomon követni egy beszélgetésben, hogy éppen miről van szó. Ami viszont az embereknek viszonylag könnyen megy, az a számítógépek számára sokkal nehezebb feladat. A szövegek  valamilyen szintű megértése a számítógépes nyelvfeldolgozásban állandó kihívást jelent, és ennek a nagyobb feladatnak egy részfeladata az, hogy a gép megpróbálja értelmezni, melyik kifejezés melyik másikra utal vissza valamilyen módon egy szövegben (ezeket a visszautalásokat hívjuk anaforikus utalásoknak).

Ebben a cikkben egy olyan játékra szeretném felhívni az olvasók figyelmét, melynek révén bárki részesévé válhat a nyelvtechnológia további fejlődésének. Semmilyen nyelvészeti vagy informatikai tudás nem kell hozzá, és még pénzt is lehet vele keresni, vagy csak egyszerűen csiszolgathatjuk az angoltudásunkat. A Phrase Detectives (kb.: szószerkezet-nyomozók) nevű játékban szövegeket kell elolvasni és kikutatni a bennük található mindenféle visszautalást. Nézzük akkor sorjában, miről is szól ez az egész.

Phrase Detectives - The AnaWiki annotation game

 AnaWiki & Jon Chamberlain © 2008-10

(tovább…)

A kettőző igekötőkről egy új cikk kapcsán

Rájuk néztem a lányokra?

Az idén tavasszal fog megjelenni a lenti kötet a John Benjamins kiadónál, benne egy cikkemmel a szemléletesség kedvéért itt egyszerűen csak kettőző igekötőknek nevezett elemeket tartalmazó szerkezetekről:

Cikk a kettőző igekötőkről

Bár maga a kötet még csak virtuálisan létezik, a cikk már valóságosan is kész van egy ideje. És természetesen van névmási vonatkozása is, amit most röviden össze is foglalok ebben a bejegyzésben. (tovább…)