Névmásblog

Kezdőlap » Posts tagged 'kölcsönös névmás'

Tag Archives: kölcsönös névmás

Veszélyben a haza?

A nép egymást gyűlöli.


A tavasz csalhatatlan hírnökei a március 15-i beszédek. Megszoktuk őket, mint az újra jelentkező madárdalt, és úgy is tudunk nekik örülni, ha éppen nem is hallgatjuk őket végig. Az idei március is ebben a szellemben telt volna, most azonban kivételesen fülön talált egy a sajtó által valamiért újonnan felkapott mondat a miniszterelnökünk 2008-as március 15-i beszédéből. A rend kedvéért idézem a vonatkozó szövegrész tágabb környezetét is:

A nagyméltóságú helytartótanácsok azt szeretik, ha a nép egymást gyűlöli. Szomszéd a szomszédot, beteg az orvost, tanár a diákot, jobb módú a szegényt, nyugdíjas az egyetemistát, azaz mindenki mindenkit. Mert amíg egymást marjuk, addig nincs időnk és erőnk kimondani, hogy a király meztelen.

(Orbán Viktor 2008. március 15-i ünnepi beszédéből) 

A nép egymást gyűlöli? Ez meg milyen dolog? Mármint az egymás gyűlölése nem szép egyáltalán, de ettől függetlenül tudunk ilyet mondani a magyarban? Ezt vizsgáljuk ebben a cikkben, és a végén szavazni is lehet! Ami Petőfinek a rónák végtelenje, az nekünk a nyelvtan: barangoljunk kicsit a kölcsönös névmás használatának tengersík vidékin.
(tovább…)

Vele vagy nélküle 2

A felmérésünk tanulságai: nem minden névmási birtokos szereti a névelőt.

A Névmásblog 2015. augusztusi cikkét egy szavazás zárta. Ebben arról lehetett dönteni, mennyire tetszik vagy nem tetszik az olvasóknak a névmási birtokos melletti határozott névelő olyan mondatokban, mint A lányok felfedezték a maguk határait vagy A lányok felfedezték az egymás határait. Ezúton is köszönöm mindenkinek a beérkezett 231 szavazatot, amivel nemcsak a témában folytatott kutatásaimhoz járultak hozzá, hanem annak a cikknek a folytatásához is. Ami ez.

A tesztben összesen hét mondat szerepelt. Ez nem csak mágikus szám, de még viszonylag jól fejben is tartható. A mondatokat és az eredményeket a lenti táblázat összegzi.

névelők és névmási birtokosok

Az instrukció a következő volt: “Melyik nem hangzik jól? Válasszuk ki azokat a mondatokat, amelyekben a birtokos és a névelő nem illenek össze”. Tetszőleges számú mondatot ki lehetett választani, akár az összeset is. A táblázat második oszlopában szereplő szám azt mutatja, hogy hány elutasító szavazatot kapott az adott mondat. A legtöbb szavazatot az A lányok felfedezték a jómaguk határait mondat kapta, összesen 58-at. Nem biztos, hogy minden szavazó elutasította ezt a mondatot, de a legtöbben ezt választották. Ehhez mértem a többi mondat elutasítottságát úgy, hogy az 58 szavazatot 100%-nak tekintve a többi mondatra érkező elutasító szavazat arányát ehhez az 58-hoz mérten adtam meg. A százalékos arányok a harmadik oszlopban láthatók.

(tovább…)

Vele vagy nélküle?

A névmási birtokosok és a határozott névelő kapcsolatáról.

A szavak olyanok, mint az emberek. Van, hogy jól elvannak egymással, máskor meg nem; és nem is mindig könnyű rájönni, hogy mitől működik vagy nem működik egy kapcsolat. Vegyük példának okáért a keresztségben a határozott névelő nevet kapott a(z) szócskát. Igazán nem válogatós egy valaki, jóformán minden főnévvel jól megfér. Persze nem minden kapcsolatot néznek jó szemmel az emberek. Azt például sokan nem szeretik, ha egy személynév elé tesszük a névelőt. Tehát nem a Petivel vagy a Csillával, hanem Petivel vagy Csillával szeretnének sokan találkozni. A személynevek névelőzését többnyire (buda)pesties jelenségnek tartják, de úgy tűnik, egyre jobban terjed a dolog és megvan a maga elfogadottsága a megfelelő élethelyzetekben (lásd a Nyest cikkét).

Vannak azonban továbbra is olyan nyelvjárások (vagy regionális köznyelvek), amelyekben a személynevek saját jogukon nem kapnak névelőt, ugyanakkor birtokosként együtt járnak a névelővel:

(1)  a Péter kalapja 

Ez egy olyan szerkezet, ahol azok is megtűrik a névelőt a személynév előtt, akik egyébként nem szeretik ezt a fajta névelőzést. Szabolcsi Anna (Szabolcsi-Laczkó 1992) hívta fel ennek a ténynek a jelentőségére a figyelmet, ugyanis ebből látszik, hogy itt nem is a személynévi birtokossal (Péter) van szorosabb kapcsolatban a névelő, hanem a birtokszóval (kalapja). Ők máskor teljesen közvetlenül is összejönnek (lásd: a kalapja), csak hát néha bonyolódnak a dolgok és belép a kapcsolatba harmadikként a személynévi birtokos is.

(tovább…)

Az alkoholisták szívesen isznak egymással

Egy habilitációs előadás margójára.

Június 13-a az idei évben péntekre esik. A Nők Lapja Café 13 tippet ajánl, amelyek segítségével kifejezetten szerencsés és boldog nappá varázsolhatjuk ezt a napot. Sajnos nekem már az első tipp, a nap 5 perc meditációval való indítása sem jön be igazán, mert ez pontosan 5 perc plusz alvástól veszi el az időt. Eddig még ahhoz sem kaptam indíttatást egy reggel sem, hogy megnézzem az Angyali Segítség Blog aznapra szóló angyalüzenetét (ez a második tipp). És így tovább az összes 13 tippel. Szóval mindezek helyett inkább ezen a napon fogom megtartani a habilitációs előadásaimat. A habilitáció az ilyen egyetemi tipp, ami például péntek 13-a ellen is véd remélhetőleg. A rendezvény teljesen nyilvános, mindenkit szeretettel várok. Részletek ezen a Facebook oldalon.

Itt most csak egy kiragadott példával szeretném illusztrálni, hogy többek közt miről lesz majd szó. A példa az egymás kölcsönös névmás nyelvtanának egy szeletét is szemlélteti egyúttal. A kölcsönös névmás egy olyan fajta anaforikus (vagyis visszautaló) névmás, mint a visszaható névmások, csak kicsit máshogy működik.

János és Kati dicsérték magukat.
János és Kati dicsérték egymást.

Ha igaz a második mondat, akkor János dicsérte Katit és Kati dicsérte Jánost. Vagyis kölcsönösen dicsérték egymást. Ezzel szemben az első mondat vagy azt jelenti, hogy mind János, mind Kati saját magát dicsérte; vagy esetleg azt, hogy mind a ketten mind a kettejüket dicsérték egyszerre.

(tovább…)

Alapkérdések 3: A névmási visszautalás jellegéről

Kötöttségek és szabadságok egy névmás életében.

Az alapkérdések rovat második cikkében a névmásoknak arról a nyelvtani tulajdonságáról írtam, hogy önmagukban is egy egész szószerkezet helyét foglalják el a mondatban. Többnyire egy főnévi csoport helyén állnak, vagyis mondattani szempontból önmagukban is egyenértékűek egy főnévi csoporttal. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy mit is szoktak ezeken a helyeken csinálni, mint névmások. Vegyük például a lenti mondatot:

János azt hiszi, hogy az ő háza a legszebb.

Ennek a mondatnak van egy olyan olvasata, amelyben az ő névmás nem Jánosra utal, hanem valaki másra, akit itt most ennyiből nem tudunk beazonosítani. Ezt az olvasatot most tegyük félre, és nézzük azt az esetet, amikor a névmás Jánosra utal vissza (ezt hívják anaforikus, vagyis hátrautaló használatnak). Gondolná-e bárki, hogy még ezen az olvasaton is kétértelmű a mondat, mert a névmás két különböző módon utalhat vissza az előzményére? Nos, sok nyelvész így gondolja – megpróbálom megmutatni, hogy miért. Kicsit talán ez a téma nehezebb lesz, mint általában, de remélhetőleg annál érdekesebb.

(tovább…)

A kettőző igekötőkről egy új cikk kapcsán

Rájuk néztem a lányokra?

Az idén tavasszal fog megjelenni a lenti kötet a John Benjamins kiadónál, benne egy cikkemmel a szemléletesség kedvéért itt egyszerűen csak kettőző igekötőknek nevezett elemeket tartalmazó szerkezetekről:

Cikk a kettőző igekötőkről

Bár maga a kötet még csak virtuálisan létezik, a cikk már valóságosan is kész van egy ideje. És természetesen van névmási vonatkozása is, amit most röviden össze is foglalok ebben a bejegyzésben. (tovább…)