Névmásblog

Kezdőlap » Posts tagged 'jómaga'

Tag Archives: jómaga

Ez meg az, jómagam és a többiek

Interjú a Campus Rádióban.


Interjút készített velem az FM90 Campus Rádió Jövőnéző Extra című tudományos-ismeretterjesztő magazinjának műsorvezetője, Tasi Tibor. Beszélgettünk névmásokról, gyereknyelvről, nyelvtanról és a nyelvészetről általában. A rádióban már lement, de ezen a linken meg lehet hallgatni.

A Jövőnéző Extra magazint pedig ajánlom mindenkinek, akit érdekel a tudomány. Így írnak magukról:

A Jövőnéző Extra egy olyan magazin, amely tudományos kutatásokkal és technikai fejlesztésekkel foglalkozik. A tudományos kutatások bemutatásakor elsősorban a Debrecenben működő kutató műhelyek (Debreceni Egyetem Orvos – és Egészségtudományi Centrum, Magyar Tudományos Akadémia Atommag Kutató Intézete, Debreceni Egyetem Természettudományi Karának kutatóintézetei, Debreceni Agrártudományi Egyetem kutatásai) munkájával igyekszik megismertetni a hallgatót. Emellett Magyarország más városaiban zajló kutatásokat és a világ tudományos életét is felvillantja. A másik prioritás a technikai fejlesztések bemutatása elsősorban az informatika világából. A műsor fő vezérlő elve a közérthetőség és a könnyedség. Tehát a nagyközönség számára ismeretlen felfedezésekbe kalauzolja el a hallgatót, közérthető hírekkel.

Mára ennyit, de a nyáron sem pihenünk. Úgyhogy jönnek majd a nyári cikkek is a Névmásblogon.

Rákosi György
2016. június 30.

Reklámok

Alapkérdések 3: A névmási visszautalás jellegéről

Kötöttségek és szabadságok egy névmás életében.

Az alapkérdések rovat második cikkében a névmásoknak arról a nyelvtani tulajdonságáról írtam, hogy önmagukban is egy egész szószerkezet helyét foglalják el a mondatban. Többnyire egy főnévi csoport helyén állnak, vagyis mondattani szempontból önmagukban is egyenértékűek egy főnévi csoporttal. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy mit is szoktak ezeken a helyeken csinálni, mint névmások. Vegyük például a lenti mondatot:

János azt hiszi, hogy az ő háza a legszebb.

Ennek a mondatnak van egy olyan olvasata, amelyben az ő névmás nem Jánosra utal, hanem valaki másra, akit itt most ennyiből nem tudunk beazonosítani. Ezt az olvasatot most tegyük félre, és nézzük azt az esetet, amikor a névmás Jánosra utal vissza (ezt hívják anaforikus, vagyis hátrautaló használatnak). Gondolná-e bárki, hogy még ezen az olvasaton is kétértelmű a mondat, mert a névmás két különböző módon utalhat vissza az előzményére? Nos, sok nyelvész így gondolja – megpróbálom megmutatni, hogy miért. Kicsit talán ez a téma nehezebb lesz, mint általában, de remélhetőleg annál érdekesebb.

(tovább…)