Névmásblog

Kezdőoldal » Posts tagged 'francia'

Tag Archives: francia

Panta rhei

A japán megszólító névmások változékony természetéről.


Egyetlen egy japán megszólító névmás
sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba,
mert a folyó nem ugyanabban történelmi korban folyik,
és ő már nem ugyanaz a névmás.

Németh Margarita vendégcikke
a Névmásblogon

Tu és vous (francia), ti és vi (horvát), vós és vostè (katalán), du és sie (német), tu és voce (portugál), ty (ты) és vy (вы) (orosz). Csak néhány példa az európai nyelvekben gyakorta előforduló jelenségre, az ún. T-V rendszerre, melynek lényege, hogy egy többes számú névmást használunk egyes számú udvarias alak kifejezésére. Vagyis ha tegeződés helyett magázódni szeretnénk, akkor egy olyan névmási formát használunk, ami eredetileg egy mezei többes számú névmás volt, mint a magyar ti vagy az ők. A T- és V-névmások megkülönböztetéséről jó összefoglalót közöl Brown és Gilman (1968). Állításuk szerint a T-V formák használata függ a beszélgetésben részt vevő felek hatalmi viszonyaitól és a közöttük lévő meghittségtől vagy attól, hogy mennyire szolidárisak egymással. Az egyik forma (többnyire az E/2. személyű alak) jelzi a familiáris, vagyis közvetlenebb kapcsolatot, míg a másik forma (általában a T/2. személyű) számít udvariasabbnak és a magyar magázó formákhoz hasonlítható. A T-V rendszer elnevezése a latinból ered, a T a tu (te, E/2.) míg a V a vos (ti, T/2.) névmásokra utal.

Brown és Gilman elképzelése szerint ez a felosztás a negyedik századból ered, amikor a többes számú vos alakot a császár megszólítására kezdték használni. Ez a fajta használat később továbbterjedt és már nemcsak az uralkodók, de minden hatalommal bíró személy megszólításakor erősen javasolt volt az udvariasabb többes számú alakot alkalmazni. Nagyjából a 12. és 14. században vált állandó gyakorlattá az, hogy a T-névmást alacsonyabb rangú személyekkel szemben (pld. szolgák vagy gyerekek) alkalmazták, de ez az alacsonyabb rangú illető viszonzásképpen mindig az udvarias V-névmással válaszolt vissza. Ebben az időben az ugyanabból a társadalmi osztályból származó emberek kölcsönösen ugyanazt a névmási megszólítást használták, vagyis míg a felsőbb osztályok tagjai V-névmással szólították meg egymást, addig az alsóbb rétegekbe tartozók általában a T-névmással éltek. Később, egyenrangú felek között, amikor a hatalmi különbség már nem számított a legfontosabb tényezőnek két ember kapcsolatában, a szolidaritás fokát és milyenséget, a közelséget és az intimitást volt hivatott kifejezni a kölcsönös T- vagy V-használat. Az utóbbi annál valószínűbb, minél kisebb a szolidaritás a felek között. Míg a 19. századig a hatalmi viszonyok határozták meg a T-V névmások használatát, addig manapság sokkal nagyobb hangsúly esik az összetartozás, a kölcsönös együttérzés a közelség kifejezésére. Így míg a T-névmás használata mindkét fél részéről kölcsönös közeledést és szolidaritást fejez ki, addig a V-névmás alkalmazása eltávolítja a feleket egymástól.

(tovább…)

Maga vagy ön?

Egy választás nehézségei.

Egy másik ember megszólítása nem mindig egyszerű feladat nyelvileg sem, a magyarban pedig néha különösen nem az. Először is el kell dönteni, hogy tegeződünk-e, vagy inkább nem. Az utóbbi esetben sok lehetőség közül választhatunk, amelyekben az a közös, hogy a beszédpartnerünkhöz vagy beszédpartnereinkhez címzett és róluk szóló mondatokban nem a szokásos második személyű igealak (érkezel/érkeztek), hanem harmadik személyű ige szerepel (érkezik/érkeznek). Sok esetben a beszélők ezzel az eszközzel meg is elégszenek, és nem szólítják meg külön a beszédpartnert (Mikor érkezik?), de esetleg a segédigeként használt tetszik-et odabiggyesztik az ige főnévi igenévi alakja mellé (Mikor tetszik érkezni?). Máskor lehet használni az illető nevét valamilyen formában vagy a név helyett egy leírást megszólításként (Mikor érkezik János/a professzor úr?). Végül pedig van a magyarban két udvariassági névmás is: a maga és az ön. Ebben a cikkben a két névmás közti választást meghatározó főbb tényezőket igyekszem összegyűjteni, szokásom szerint most is leginkább a nyelvész nézőpontjából.

A címben feltett kérdés örökzöld, a különböző netes fórumok kommentelőit is rendszeresen foglalkoztatja. És mivel itt egy nyelvhasználati kérdésről van szó elsősorban, az anyanyelvi beszélők által írt hozzászólások hasznos támpontokat adnak a válaszhoz. Én most az alábbi fórumokat néztem meg:

2008. Ön vagy maga? Wordreference.com.
2009. Melyiket használjátok – “Maga” vagy “Ön”? Gyakorikérdések.hu
2009. Ön vagy Maga? Melyik illendő, melyik helyes és miért? Hoxa portál.
2011. Leírná valaki nekem, hogy mikor használat (sic!) az önöző, illetve a magázó forma? Gyakorikérdések.hu.

Aki pedig szeretne valamit olvasni is a témában, annak különösen ajánlom Domonkosi Ágnes 2002-ben megjelent könyvét (referenciák és elérhetőség a cikk alján). A könyv alapjául szolgáló kutatómunka során a szerző 576 anyanyelvű adatközlőtől gyűjtött adatokat. Az adatközlők úgy lettek összeválogatva, hogy életkor, végzettség és lakhely szerint lehetőleg minél jobban reprezentálják a mai magyarországi beszélőközösséget. Igaz, hogy lassan már másfél évtizeddel vagyunk ezután a felmérés után, de talán olyan gyorsan nem változnak a beszélői szokások, hogy a könyv által megmutatott tendenciák lényegesen megváltoztak volna közben.

(tovább…)