Névmásblog

Kezdőlap » Posts tagged 'főnévi csoport'

Tag Archives: főnévi csoport

Reklámok

Új magyar mondattan angol nyelven

Megjelent a főnévi csoporttal foglalkozó két kötet.


A nyelvészettel közelebbi rokonságban nem álló nagyközönség számára talán kevésbé ismert, de a magyar nyelv megkerülhetetlen része a modern nyelvészeti kutatásoknak. Azt szokták mondani, hogy a tíz legjobban kutatott nyelv egyike, és ha az ilyesmit kétségtelenül nem is egyszerű méricskélni, egy ilyen becslés akkor is jól közelíti a magyar nyelv súlyát a nemzetközi tudományos porondon. Ez természetesen jórészt a magyar nyelvvel foglalkozó kutatók érdeme, akik folyamatosan publikálják eredményeiket angol nyelven is, és akik nemcsak itthon, hanem szerte a világban kutatják a magyar nyelvnek éppen az érdeklődés középpontjában álló jellemzőit.

a kötet borítójaAz évtizedek alatt felgyűlt eredmények igencsak szerteágazóak, így ideje volt összefoglalni, hogy hol állunk, és merre tartunk. Nagyrészt ezzel a céllal indult 2012-ben a Comprehensive Grammar Resources: Hungarian (“Átfogó magyar nyelvtan”) nevű projekt, Kenesei Istvánnak, az MTA Nyelvtudományi Intézete akkori igazgatójának kezdeményezésére és az ő vezetésével. A hollandot követően a magyar a második európai nyelv, amelynek nyelvtanáról ilyen részletességű leírás készül. Szándékosan használtam a nyelvtan kifejezést akkor is, amikor szigorú értelemben véve mondattanról van csak szó, hiszen az összesen tervezett nyolc könyvben végül is majdnem mindent megtalálhat majd az olvasó, amit a hétköznapokban nyelvtannak szoktunk nevezni. Sőt, még annál is többet, hiszen a kötetek tele lesznek olyan érdekességekkel, amik nem feltétlen ismertek az átlag magyar olvasó előtt. Úgyhogy aki tud angolul, érdeklődik a magyar nyelv iránt, van egy kis jártassága a nyelvtanokban, és kedvet érez a magyar talán még kevésbé ismert területeire elkalandozni, az bátran vegye kezébe a készülő köteteket.

Vagy töltse le őket ingyen, hiszen az egyes kötetek elérhetőek lesznek online a kiadó (Amsterdam University Press) honlapján. A magyar főnévi csoportól szóló első könyv éppen meg is jelent két kötetben. Ebben benne van szinte minden, amit a főnév köré kiépülő szerkezetről ma tudni lehet. Annak illusztrálására, hogy a nyelvtan nem is olyan száraz dolog, álljon most itt néhány példa ennek a két kötetnek a nyelvi anyagából:

Na például Ili, aki bikiniben a fa alatt van, ő tuti nem izzad!
A legjobb második futam különbözik a második legjobb futamtól.
Na például mindhárom városba ugyanannak a futárnak az elküldése, az nem volt jó ötlet.
Csalódtam a Halál Velencében-ben.
Péternek a feltétel nélkül való rajongása a főnökért mindenkit meglepett.
a gyönyörű kicsi régi hegyes fekete spanyol műbőr lovaglócsizma
Mari babája, még pedig a nagymamájától kapott ajándék, megsérült.
Fel akartam öltöztetni a kisbabát, de a pelenka még nedves volt.
Három könyvvel többről gondolta, hogy meg kellene venni.
Csak én láttam jómagamat a tükörben.

De ez mondhatni csak a jéghegy csúcsa, rengeteg egyebet találnak majd az olvasók még a két kötetben.

A főnévi csoporttal foglalkozó könyv szerkesztői Alberti Gábor és Laczkó Tibor. Rajtuk kívül még kilencen vettünk részt a két kötet létrehozásában, jómagam például a névmásokról írtam egy rövid fejezetet. Közben pedig már javában folynak a még hátralévő 7 rész előkészítő munkálatai, megmozgatva a magyar nyelvészek egy népes, ezzel az összetett feladattal már jó ideje foglalkozó csoportját. (Na ez például egy jó hosszú főnévi csoport volt.) A projekt történetéről, a résztvevőkről és a tervekről Kenesei Istvánnak az első kötethez írt általános bevezetőjében lehet olvasni.

A két kötet pedig itt elérhető:

Nouns and Noun Phrases, Volume 1

Nouns and Noun Phrases, Volume 2

Az ingyen letölthető változatért (pdf) az “Open Access” feliratú gombra kell kattintani. Jó szórakozást hozzájuk!

Rákosi György
2018. január 21.

 

Itt lehet még a kötetről olvasni:

Angol nyelvű könyvsorozat a magyar nyelvről. MTA

Angolul írtak könyvet a magyar főnevekről. HVG

Reklámok

Veszélyben a haza?

A nép egymást gyűlöli.


A tavasz csalhatatlan hírnökei a március 15-i beszédek. Megszoktuk őket, mint az újra jelentkező madárdalt, és úgy is tudunk nekik örülni, ha éppen nem is hallgatjuk őket végig. Az idei március is ebben a szellemben telt volna, most azonban kivételesen fülön talált egy a sajtó által valamiért újonnan felkapott mondat a miniszterelnökünk 2008-as március 15-i beszédéből. A rend kedvéért idézem a vonatkozó szövegrész tágabb környezetét is:

A nagyméltóságú helytartótanácsok azt szeretik, ha a nép egymást gyűlöli. Szomszéd a szomszédot, beteg az orvost, tanár a diákot, jobb módú a szegényt, nyugdíjas az egyetemistát, azaz mindenki mindenkit. Mert amíg egymást marjuk, addig nincs időnk és erőnk kimondani, hogy a király meztelen.

(Orbán Viktor 2008. március 15-i ünnepi beszédéből) 

A nép egymást gyűlöli? Ez meg milyen dolog? Mármint az egymás gyűlölése nem szép egyáltalán, de ettől függetlenül tudunk ilyet mondani a magyarban? Ezt vizsgáljuk ebben a cikkben, és a végén szavazni is lehet! Ami Petőfinek a rónák végtelenje, az nekünk a nyelvtan: barangoljunk kicsit a kölcsönös névmás használatának tengersík vidékin.
(tovább…)

Ez most az övék, az övéké vagy esetleg az övéjük?

A magyar birtokos névmások alakváltozatairól.

Esett már szó itt a Névmásblogon a magyar birtokos névmásokról a mieink szófordulat egy érdekes használata kapcsán, de a birtokos névmások nyelvtana tartogat még sok más érdekességet is. Most ezek közül veszek elő egy olyan kérdést, amely időről időre felbukkan a magyar nyelvvel foglalkozó írásokban. Ha nagyon tisztelünk valakiket, akkor kié minden tiszteletünk? Az övék, az övéké vagy esetleg az övéjük? Miért van a birtokos névmásnak gyakran több alakja is jelen a nyelvben és mi lehet a különbség köztük? Ennek járunk most utána ebben a cikkben.

A bevett változatban minden tisztelünk az övék. Létezik egy olyan hagyomány a témával foglalkozó írásokban, mely szerint az övéké változatban felesleges elemismétlés van, hiszen kétszer szerepel benne az é birtokjel. Viszont akár felesleges, akár nem, sok beszélőnek mégis teljesen jó ez a változat is. Sőt, van akinek ez a jobb, és ez egy olyan tény, amivel számot kell vetnünk. De azt sem felejthetjük el, hogy az elemismétlés egyáltalán nem egy általánosan elfogadható stratégia. A T/3 névmás például ők, és senki sem kettőzi meg a többes szám jelét, hogy aztán mondjuk őkek-ként ejtse ki a névmást. Pedig elvileg lehetséges lenne. Szóval miért van az, hogy az övéké esetében mégis megkettőződni látszik egy toldalék és az eredmény sokak számára elfogadható? És mi a helyzet akkor az övéjük változattal? Amikor ezekre a kérdésekre próbálunk valamennyire rendszerszerű válaszokat adni, nem szabad azért elfelejteni azt sem, hogy a névmásoknak sokszor vannak némileg furcsa alakjaik más nyelvekben is. Mivel a névmások nagyon gyakoriak, a furcsa változatok is könnyen elterjedhetnek, ha megszereti őket valamiért egy beszélői közösség. És persze ha közelebbről megvizsgáljuk őket, akkor azért ezek a furcsa alakok sem teljesen furák. Csak kicsit.

(tovább…)

Minden oroszok cárja

Egy különleges többes szám a magyarban.

A magyar nyelv egyik jól ismert tulajdonsága, hogy takarékosan bánik a többes szám nyelvtani kifejezésével a főnévi csoporton belül. Eleve nem is feltétlen kell többes szám ahhoz, hogy több dologról beszéljünk: a Tojást vettem mondat tetszőleges számú tojás megvétele esetén igaz lehet, és ehhez nem kell a többes számú tojásokat alakot használnunk. Másrészt a főnév különféle számosságot vagy mennyiséget jelző módosítói után sem használunk többes számot. Tehát azt mondjuk, hogy három alma, néhány gyerek, vagy minden nap; és nem pedig azt, hogy három almák, néhány gyerekek vagy minden napok. Vagy akár minden orosz, és nem minden oroszok. De várjunk csak: olyan kifejezés viszont van, hogy minden oroszok cárja. Ez valami kivétel lenne? Részben igen, de ha kicsit belemélyedünk az adatokba, akkor találhatunk még hasonló kifejezéseket, és úgy tűnik, nem is annyira őrült beszéd ez. Sőt, még rendszer is van benne.

Bele is mélyedtem hát a Magyar Nemzeti Szövegtár sajtóból származó szövegeinek bugyraiba, és sok érdekes mondatot találtam ott. A sajtó nyelvéről úgy tartják, ez a stílusréteg képezi le legjobban a mindenkor beszélt köznyelvet. Másrészt éppen a sajtót szokták sokszor vádolni azzal, hogy pongyolaságból mindenféle egyeztetési hibát hagynak a cikke(ik)ben. Ebben az esetben azonban többnyire nem erről lesz szó, hanem a többes számnak egy kissé jelölt, mindnyájunk által közösen birtokolt használatáról.

(tovább…)

Jöttem utánam?

Avagy a Megyek utánad egy mondata egy nyelvész olvasatában.

Megyek utánad. Ez a címe Grecsó Krisztián tavaly (2014) megjelent könyvének, amit nemrégiben olvastam és amiből most a következő sorokat idézem (199. oldal):

Azon a késő délutánon én voltam Daru. … Ültem az üres szobában, és füvet szívtam, sok füvet, egyedül. Bezsongtam, és megint elindultam a jövőbe, jöttem utánam, láttam a zsalukat, melyek határolják napjaim, … . De talán, és ezt csak most értettem meg, akkor nem is én voltam Daru. Inkább későbbi énem, legalább tizenöt évvel öregebb férfi, az a valaki, aki majd akkor kereszteli el valamilyen hülye névre a mostani daruságát.

Daru a könyv főszereplője, aki ebben az idézetben azonos is, meg aztán nem is az elbeszélővel; az egyes szám első személyű elbeszélő (én) pedig ugye mindig úgy hat, mintha ő meg az író lenne. Az, hogy van-e valami köze a valósághoz a történetnek, és hogy egyáltalán mi a valóság, az egy nyelvésznek sem annyira érdekes kérdés. Ami érdekesebb, hogy a regény univerzumában van egy szereplő, aki mintegy megkettőződik azáltal, hogy egyszerre jelennek meg életének különböző idősíkjai. És akinek egyik énje megy a másik után.

És akkor el is érkeztünk ahhoz a (tag)mondathoz, aminek nyelvészként nagyon megörültem, és amit pirossal jelöltem a fenti idézetben: jöttem utánam. Ha jó nyelvész szokás szerint megkérdeznék bárkit, hogy mondunk-e ilyet magyarul, borítékolhatóan szinte mindenki azt mondaná, hogy nem. A könyvet olvasva azonban valószínűleg fel sem tűnik, hogy itt nyelvileg is van valami. Mitől furcsa ez a mondat, és mitől működik mégis a regény világát leíró szövegben? Ennek eredek utána ebben a cikkben.

(tovább…)

Alapkérdések 2: A névmások mondattanához

Minek a helyén állnak a névmások?

Az Alapkérdések rovat első cikkében a név fogalmáról volt szó, és arról, hogy a névmások nem az ott vázolt értelemben vett neveket helyettesítenek. Akkor viszont mit helyettesítenek, illetve helyettesítenek-e egyáltalán bármit is? Ebben a cikkben ennek a kérdéskörnek egyes részeit járom körül.

Kezdjük is a körüljárást először nem-névmási adatokkal. Vegyük például a következő mondatokat:

Nem látok itt   kőműveseket.
Nem látom itt a kőműveseket.
Nem látom itt a tegnapi kőműveseket.
Nem látom itt a tegnapi daliás kőműveseket.

(tovább…)