Névmásblog

Kezdőlap » Posts tagged 'birtokjel'

Tag Archives: birtokjel

Ez most az övék, az övéké vagy esetleg az övéjük?

A magyar birtokos névmások alakváltozatairól.

Esett már szó itt a Névmásblogon a magyar birtokos névmásokról a mieink szófordulat egy érdekes használata kapcsán, de a birtokos névmások nyelvtana tartogat még sok más érdekességet is. Most ezek közül veszek elő egy olyan kérdést, amely időről időre felbukkan a magyar nyelvvel foglalkozó írásokban. Ha nagyon tisztelünk valakiket, akkor kié minden tiszteletünk? Az övék, az övéké vagy esetleg az övéjük? Miért van a birtokos névmásnak gyakran több alakja is jelen a nyelvben és mi lehet a különbség köztük? Ennek járunk most utána ebben a cikkben.

A bevett változatban minden tisztelünk az övék. Létezik egy olyan hagyomány a témával foglalkozó írásokban, mely szerint az övéké változatban felesleges elemismétlés van, hiszen kétszer szerepel benne az é birtokjel. Viszont akár felesleges, akár nem, sok beszélőnek mégis teljesen jó ez a változat is. Sőt, van akinek ez a jobb, és ez egy olyan tény, amivel számot kell vetnünk. De azt sem felejthetjük el, hogy az elemismétlés egyáltalán nem egy általánosan elfogadható stratégia. A T/3 névmás például ők, és senki sem kettőzi meg a többes szám jelét, hogy aztán mondjuk őkek-ként ejtse ki a névmást. Pedig elvileg lehetséges lenne. Szóval miért van az, hogy az övéké esetében mégis megkettőződni látszik egy toldalék és az eredmény sokak számára elfogadható? És mi a helyzet akkor az övéjük változattal? Amikor ezekre a kérdésekre próbálunk valamennyire rendszerszerű válaszokat adni, nem szabad azért elfelejteni azt sem, hogy a névmásoknak sokszor vannak némileg furcsa alakjaik más nyelvekben is. Mivel a névmások nagyon gyakoriak, a furcsa változatok is könnyen elterjedhetnek, ha megszereti őket valamiért egy beszélői közösség. És persze ha közelebbről megvizsgáljuk őket, akkor azért ezek a furcsa alakok sem teljesen furák. Csak kicsit.

(tovább…)

Reklámok

De kik azok a mieink?

A birtokos névmások egy különleges használatáról.

A Szülőföldem, Biharország című könyvében idézi Szabó Pál ezt a nyelvi szempontból is érdekes anekdotát:

Azt mondom: ellentmondásokkal terhes a történelem. Vegyük csak ennek az előbbi példának az ellenkezőjét is, amit Arany János említ később, a levert 49-es szabadságharc után. Egy szalontai parasztról ír, aki Arany füle hallatára azt mondja: “A mieink itt kergettek az imént egy bújdosó honvédot.”
Márhogy: a pandúrok a “mieink“! … Pedig, lám ez a paraszt igencsak azoknak a köleséri, tehát Szalonta környéki hajdúknak kései leszármazottja, akik Bocskai hadában ott ódalgatták a jól felszerelt német lovasokat az álmosdi út mentén, az erdőszélben, vagy gyújtották meg kovával, taplóval a puskaport a császáriak szekerein …

Szabó Pál háza Biharugrán

Szabó Pál háza Biharugrán

Az emberi nyelv a legteljesebb természetességgel tolerálja a kétértelműségek különböző fajtáit, és különösen így van ez akkor, ha névmásokat kell értelmeznünk. Arany Jánosban például a mieink birtokos névmás egy különleges használata váltott ki megrökönyödést a Szabó Pál által leírt helyzetben. De mi is számít pontosan birtokos névmásnak a magyarban, és mitől különleges a fenti idézetben is látható használata? Ezeket a kérdéseket vizsgálom meg ebben a cikkben, hogy a végére remélhetőleg nyelvészeti szempontból is jobban megértsük, miről szól a mieink dilemmája.

Az elején rögtön a mélynyelvtani alapokkal kezdeném, jobb ezen minél hamarabb túlesni. A magyar nyelv egyik jól ismert jellegzetessége, hogy a névmási birtokosok egyeznek számban és személyben a birtokszóval, és ez az egyeztetési viszony hasonlít ahhoz, ami a mondatban van a névmási alany és az ige között. Vessük össze például az alábbi két szerkezetet:

(tovább…)