Névmásblog

Kezdőoldal » Posts tagged 'angol'

Tag Archives: angol

Erre is figyeljünk, ha külföldre megyünk

Van, ahol ejtik a névmásokat!

Sok mindenre érdemes felkészülni, ha az ember külföldre utazik. Ott van például a nyelv. Nem mindenütt értik jól a nagy világnyelveket, vagy ha igen, akkor is többnyire szívesen veszik a helyiek, ha utazáskor, a szállodában, az étteremben vagy a piacon tudunk használni néhány kifejezést az ő nyelvükön. Én mindig igyekszek is néhány alapvető fordulatot megtanulni a helyi nyelven, ha külföldre utazom – aztán vagy működik a dolog, vagy nem. És persze nem árt, ha egy kicsit tisztában vagyunk az adott nyelv főbb nyelvtani jellegzetességeivel. Például olyan kérdésekkel, mint hogy kötelező-e kitenni a névmási alanyokat egy kijelentő mondatban, vagy el lehet őket hagyni.

Ahogy többször volt már róla a szó a Névmásblogon, a magyarban nyugodtan választhatjuk a második lehetőséget. Ha nincs rá különösebb szükség, vagyis ha nem akarjuk nyomatékosítani az alanyt vagy szembeállítani valaki mással, akkor egyszerűen nem használjuk a névmásokat. Ezt hívják a nyelvészek névmásejtésnek, a magyar pedig egy névmásejtő nyelv. Tehát vagy így beszélünk: (tovább…)

Névmáshasználat az angol nyelvű Facebookon

Mutasd a névmásaid, megmondom ki vagy!

Két érdekes cikk jelent meg szeptemberben a Language Logon az angol nyelvű facebookozók névmáshasználati szokásairól. Mind a két cikket Mark Liberman írta, és van néhány meglepő adatsor bennük arról, hogy milyen összefüggések mutathatók ki a posztolók életkora és neme, valamint az általuk használt névmások között. Mindez pedig a magyar olvasók számára is érdekes lehet, úgyhogy röviden összefoglalom, hogy mit találtam a két cikkben. Lássuk, mit árul el a névmáshasználatunk arról, hogy kik vagyunk.

Mark Liberman egy olyan adatbázisban keresett adatokat, amely 75000 Facebook felhasználó angol nyelvű bejegyzéseit tartalmazza. (Az érintett facebookozók önként csatlakoztak ahhoz a vizsgálathoz, melynek keretében létrejött ez az adatbázis.) Az adathalmaz nagyságát jól jellemzi, hogy például az I ‘én’ személyes névmás 7,5 millió példányban fordul elő benne. A Facebook-adatokon alapuló vizsgálatokban többek közt az a jó, hogy minden felhasználónak rendelkezésre állnak olyan személyes adatai, mint a nem vagy az életkor. Az angol nyelvű adatokban pedig az az érdekes, hogy, szemben a magyarral, van nyelvtani nem. Tehát például az ő névmásnak az angolban van egy hímnemű (he) és egy nőnemű (she) megfelelője is. Az utóbbit használjuk akkor, ha nőkre utalunk, az előbbit pedig akkor, ha férfiakra. Azt gondolhatnánk, hogy a beszélők saját korukra és nemükre való tekintet nélkül nagyjából ugyanolyan gyakorisággal használják ezeket a névmásokat. Ez azonban nem így van.

(tovább…)

Maga vagy ön?

Egy választás nehézségei.

Egy másik ember megszólítása nem mindig egyszerű feladat nyelvileg sem, a magyarban pedig néha különösen nem az. Először is el kell dönteni, hogy tegeződünk-e, vagy inkább nem. Az utóbbi esetben sok lehetőség közül választhatunk, amelyekben az a közös, hogy a beszédpartnerünkhöz vagy beszédpartnereinkhez címzett és róluk szóló mondatokban nem a szokásos második személyű igealak (érkezel/érkeztek), hanem harmadik személyű ige szerepel (érkezik/érkeznek). Sok esetben a beszélők ezzel az eszközzel meg is elégszenek, és nem szólítják meg külön a beszédpartnert (Mikor érkezik?), de esetleg a segédigeként használt tetszik-et odabiggyesztik az ige főnévi igenévi alakja mellé (Mikor tetszik érkezni?). Máskor lehet használni az illető nevét valamilyen formában vagy a név helyett egy leírást megszólításként (Mikor érkezik János/a professzor úr?). Végül pedig van a magyarban két udvariassági névmás is: a maga és az ön. Ebben a cikkben a két névmás közti választást meghatározó főbb tényezőket igyekszem összegyűjteni, szokásom szerint most is leginkább a nyelvész nézőpontjából.

A címben feltett kérdés örökzöld, a különböző netes fórumok kommentelőit is rendszeresen foglalkoztatja. És mivel itt egy nyelvhasználati kérdésről van szó elsősorban, az anyanyelvi beszélők által írt hozzászólások hasznos támpontokat adnak a válaszhoz. Én most az alábbi fórumokat néztem meg:

2008. Ön vagy maga? Wordreference.com.
2009. Melyiket használjátok – “Maga” vagy “Ön”? Gyakorikérdések.hu
2009. Ön vagy Maga? Melyik illendő, melyik helyes és miért? Hoxa portál.
2011. Leírná valaki nekem, hogy mikor használat (sic!) az önöző, illetve a magázó forma? Gyakorikérdések.hu.

Aki pedig szeretne valamit olvasni is a témában, annak különösen ajánlom Domonkosi Ágnes 2002-ben megjelent könyvét (referenciák és elérhetőség a cikk alján). A könyv alapjául szolgáló kutatómunka során a szerző 576 anyanyelvű adatközlőtől gyűjtött adatokat. Az adatközlők úgy lettek összeválogatva, hogy életkor, végzettség és lakhely szerint lehetőleg minél jobban reprezentálják a mai magyarországi beszélőközösséget. Igaz, hogy lassan már másfél évtizeddel vagyunk ezután a felmérés után, de talán olyan gyorsan nem változnak a beszélői szokások, hogy a könyv által megmutatott tendenciák lényegesen megváltoztak volna közben.

(tovább…)

Névmás a Holdon

Liliane Lijn Moonmeme projektje.

Bernard Comrie, a neves nyelvtipológus, érdekes kérést tett közzé Liliane Lijn nevében három hónappal ezelőtt a LINGUIST Listen. A poszt ezen a linken olvasható, a lényege röviden összefoglalva pedig a következő. Mint az indoeurópai nyelvekben általában, az angolban is létezik a nyelvtani nem kategóriája, bár a nyelv mai állapotában már leginkább csak a névmási rendszerben él tovább szabad szemmel is látható módon. Így például a személyes névmásnak egyes szám harmadik személyben van hímnemű és nőnemű alakja is. Alanyesetben ezek a he (hímnem) és a she (nőnem). A magyar megfelelője mind a kettőnek az ő névmás, mivel a magyarban nincs meg ez a fajta különbségtétel. A két angol névmásra ránézve rögtön feltűnhet, hogy írásképileg az egyik magába foglalja a másikat: a she-ben benne van az, hogy he. (Zárójelben: ez a bennefoglalási viszony persze csak írásban van meg, a kiejtett hangalakok esetében már nem). Comrie azt kérdezte a nyelvészek legfőbb kommunikációs fórumának olvasóitól, hogy ismernek-e hasonló példákat más nyelvekben, és megígérte, hogy a válaszokat is posztolja majd a listán.

A jelek szerint sajnos a kérésre azóta sem érkezett válasz, így vagy nincsenek hasonló párok más nyelvekben, vagy a nyelvészeket nem érdekelte a kérdés. Liliane Ljint, az amerikai művészt viszont művészként igen. A Moonmeme (Holdmém) nevet kapott projektjében a she és a he közti bennefoglalási viszonynak a már sokak által felhasznált szimbolikáját hozta össze a nőiséggel régtől összekapcsolt Hold szimbolikájával. Az elektronikus formában létező projekt weboldalán a Hold felszínére a she névmás árnyéka vetül, és ahogy a holdciklusnak megfelelően változik a bolygó látható felszíne, így vele együtt változik az is, hogy mennyit látunk magából a névmásból. Így lesz szép fokozatosan a he-ből she, hogy aztán teliholdkor minden együtt legyen (lásd a képet). A webes alkalmazáshoz tartozik egy öröknaptár is, és így megnézhetjük például azt is, hogy hogy nézett ki a Hold – és a névmás – amikor megszülettünk.

Nyelvészeti szempontból persze a két angol névmás írásképe közti viszony inkább csak egy esetleges tény, illetve történeti véletlen (akit érdekel a she  vitatott etimológiája, annak ajánlom a Sentence first blog részletes összefoglalóját). Comrie maga is megjegyzi, hogy más nyelvekben éppen fordított lehet a viszony a két névmási alak közt. A litvánban például a hímnemű alak jis ‘ő’, a nőnemű pedig ji ‘ő’, így akkor ott a nő van a férfiban. A magyarban pedig csak az ő van mind a két nemre, vagyis senki sincs benne senkiben. Eltekintve attól, hogy a szóban benne van az ő is, ami viszont megint csak egyszerű véletlen.

A Moonmeme projekt persze nem is nyelvészeti kérdésekről szól ebben az értelemben, hanem sok minden másról. És a webes alkalmazást jól lehet nézegetni, közben pedig akár meg is hallgathatjuk Liliane Lijn Holdmesék cím alatt futó rövid szövegét a témában. Ajánlom mindenkinek.

Rákosi György

Nyelvtechnológiai játék a névmásokkal

A Phrase Detectives és ami mögötte van.

A bloghoz írt Beköszöntőben a névmásokat a mesebeli sóhoz hasonlítottam. Többnyire nem sok figyelmet fordítunk rájuk, de ha nem lennének, akkor elég nehezen tudnánk összefüggő szövegeket létrehozni. De vannak, és így többek közt éppen az ő segítségükkel tudjuk azt nyomon követni egy beszélgetésben, hogy éppen miről van szó. Ami viszont az embereknek viszonylag könnyen megy, az a számítógépek számára sokkal nehezebb feladat. A szövegek  valamilyen szintű megértése a számítógépes nyelvfeldolgozásban állandó kihívást jelent, és ennek a nagyobb feladatnak egy részfeladata az, hogy a gép megpróbálja értelmezni, melyik kifejezés melyik másikra utal vissza valamilyen módon egy szövegben (ezeket a visszautalásokat hívjuk anaforikus utalásoknak).

Ebben a cikkben egy olyan játékra szeretném felhívni az olvasók figyelmét, melynek révén bárki részesévé válhat a nyelvtechnológia további fejlődésének. Semmilyen nyelvészeti vagy informatikai tudás nem kell hozzá, és még pénzt is lehet vele keresni, vagy csak egyszerűen csiszolgathatjuk az angoltudásunkat. A Phrase Detectives (kb.: szószerkezet-nyomozók) nevű játékban szövegeket kell elolvasni és kikutatni a bennük található mindenféle visszautalást. Nézzük akkor sorjában, miről is szól ez az egész.

Phrase Detectives - The AnaWiki annotation game

 AnaWiki & Jon Chamberlain © 2008-10

(tovább…)

Dal az angol névmásokról

Thrift Shop paródia

Mielőtt a jövő évben belevágnánk a szigorúan nyelvészeti tartalmakba, ezzel az angol feldolgozással szeretnék mindenkinek kellemes, névmásokkal telt ünnepeket kívánni.

Pronouns in the Thrift Shop!