Névmásblog

Kezdőlap » Posts tagged 'anafora'

Tag Archives: anafora

Veszélyben a haza?

A nép egymást gyűlöli.


A tavasz csalhatatlan hírnökei a március 15-i beszédek. Megszoktuk őket, mint az újra jelentkező madárdalt, és úgy is tudunk nekik örülni, ha éppen nem is hallgatjuk őket végig. Az idei március is ebben a szellemben telt volna, most azonban kivételesen fülön talált egy a sajtó által valamiért újonnan felkapott mondat a miniszterelnökünk 2008-as március 15-i beszédéből. A rend kedvéért idézem a vonatkozó szövegrész tágabb környezetét is:

A nagyméltóságú helytartótanácsok azt szeretik, ha a nép egymást gyűlöli. Szomszéd a szomszédot, beteg az orvost, tanár a diákot, jobb módú a szegényt, nyugdíjas az egyetemistát, azaz mindenki mindenkit. Mert amíg egymást marjuk, addig nincs időnk és erőnk kimondani, hogy a király meztelen.

(Orbán Viktor 2008. március 15-i ünnepi beszédéből) 

A nép egymást gyűlöli? Ez meg milyen dolog? Mármint az egymás gyűlölése nem szép egyáltalán, de ettől függetlenül tudunk ilyet mondani a magyarban? Ezt vizsgáljuk ebben a cikkben, és a végén szavazni is lehet! Ami Petőfinek a rónák végtelenje, az nekünk a nyelvtan: barangoljunk kicsit a kölcsönös névmás használatának tengersík vidékin.
(tovább…)

Reklámok

Berlin, pszichológiai igék, önmagam

Útibeszámoló egy műhelykonferenciáról.

Jó másfél hete (2014. június 20.) Berlinben voltam előadást tartani a Workshop on the Syntax and Semantics of Experiencers elnevezésű műhelykonferencián. A címből kis angoltudással könnyen kitalálható, hogy az egynapos rendezvényen az experiensek nyelvtanáról volt szó. De mik is azok az experiensek, és miért érdekes a nyelvtanuk? És egyáltalán, hogy jön mindez a névmásokhoz? Rövid nyelvészeti útibeszámoló következik.

Van az igéknek egy viszonylag jól körülhatárolható csoportja a világ nyelveiben, amelynek a tagjait szokás pszichológiai igéknek hívni a nyelvészeti irodalomban. Az ide tartozó igék az egyik kitüntetett vonzatuk valamilyen mentális vagy pszichés állapotát írják le, mint az alábbi példákban is:

Adonynak tetszik Emőke.
Adalbertet érdekli a heraldika.

A két mondatban Adony, illetve Adalbert lelkiállapotáról tudunk meg valamit (hogy ez mennyire pszichológia a valóságban, az most mindegy, nem a terminus a lényeg). Az ilyen szereplőkre utaló vonzatokat nevezzük experienseknek (kb: átélő), és róluk szólt a berlini előadásom.

(tovább…)

Az alkoholisták szívesen isznak egymással

Egy habilitációs előadás margójára.

Június 13-a az idei évben péntekre esik. A Nők Lapja Café 13 tippet ajánl, amelyek segítségével kifejezetten szerencsés és boldog nappá varázsolhatjuk ezt a napot. Sajnos nekem már az első tipp, a nap 5 perc meditációval való indítása sem jön be igazán, mert ez pontosan 5 perc plusz alvástól veszi el az időt. Eddig még ahhoz sem kaptam indíttatást egy reggel sem, hogy megnézzem az Angyali Segítség Blog aznapra szóló angyalüzenetét (ez a második tipp). És így tovább az összes 13 tippel. Szóval mindezek helyett inkább ezen a napon fogom megtartani a habilitációs előadásaimat. A habilitáció az ilyen egyetemi tipp, ami például péntek 13-a ellen is véd remélhetőleg. A rendezvény teljesen nyilvános, mindenkit szeretettel várok. Részletek ezen a Facebook oldalon.

Itt most csak egy kiragadott példával szeretném illusztrálni, hogy többek közt miről lesz majd szó. A példa az egymás kölcsönös névmás nyelvtanának egy szeletét is szemlélteti egyúttal. A kölcsönös névmás egy olyan fajta anaforikus (vagyis visszautaló) névmás, mint a visszaható névmások, csak kicsit máshogy működik.

János és Kati dicsérték magukat.
János és Kati dicsérték egymást.

Ha igaz a második mondat, akkor János dicsérte Katit és Kati dicsérte Jánost. Vagyis kölcsönösen dicsérték egymást. Ezzel szemben az első mondat vagy azt jelenti, hogy mind János, mind Kati saját magát dicsérte; vagy esetleg azt, hogy mind a ketten mind a kettejüket dicsérték egyszerre.

(tovább…)

Nyelvtechnológiai játék a névmásokkal

A Phrase Detectives és ami mögötte van.

A bloghoz írt Beköszöntőben a névmásokat a mesebeli sóhoz hasonlítottam. Többnyire nem sok figyelmet fordítunk rájuk, de ha nem lennének, akkor elég nehezen tudnánk összefüggő szövegeket létrehozni. De vannak, és így többek közt éppen az ő segítségükkel tudjuk azt nyomon követni egy beszélgetésben, hogy éppen miről van szó. Ami viszont az embereknek viszonylag könnyen megy, az a számítógépek számára sokkal nehezebb feladat. A szövegek  valamilyen szintű megértése a számítógépes nyelvfeldolgozásban állandó kihívást jelent, és ennek a nagyobb feladatnak egy részfeladata az, hogy a gép megpróbálja értelmezni, melyik kifejezés melyik másikra utal vissza valamilyen módon egy szövegben (ezeket a visszautalásokat hívjuk anaforikus utalásoknak).

Ebben a cikkben egy olyan játékra szeretném felhívni az olvasók figyelmét, melynek révén bárki részesévé válhat a nyelvtechnológia további fejlődésének. Semmilyen nyelvészeti vagy informatikai tudás nem kell hozzá, és még pénzt is lehet vele keresni, vagy csak egyszerűen csiszolgathatjuk az angoltudásunkat. A Phrase Detectives (kb.: szószerkezet-nyomozók) nevű játékban szövegeket kell elolvasni és kikutatni a bennük található mindenféle visszautalást. Nézzük akkor sorjában, miről is szól ez az egész.

Phrase Detectives - The AnaWiki annotation game

 AnaWiki & Jon Chamberlain © 2008-10

(tovább…)

Alapkérdések 3: A névmási visszautalás jellegéről

Kötöttségek és szabadságok egy névmás életében.

Az alapkérdések rovat második cikkében a névmásoknak arról a nyelvtani tulajdonságáról írtam, hogy önmagukban is egy egész szószerkezet helyét foglalják el a mondatban. Többnyire egy főnévi csoport helyén állnak, vagyis mondattani szempontból önmagukban is egyenértékűek egy főnévi csoporttal. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy mit is szoktak ezeken a helyeken csinálni, mint névmások. Vegyük például a lenti mondatot:

János azt hiszi, hogy az ő háza a legszebb.

Ennek a mondatnak van egy olyan olvasata, amelyben az ő névmás nem Jánosra utal, hanem valaki másra, akit itt most ennyiből nem tudunk beazonosítani. Ezt az olvasatot most tegyük félre, és nézzük azt az esetet, amikor a névmás Jánosra utal vissza (ezt hívják anaforikus, vagyis hátrautaló használatnak). Gondolná-e bárki, hogy még ezen az olvasaton is kétértelmű a mondat, mert a névmás két különböző módon utalhat vissza az előzményére? Nos, sok nyelvész így gondolja – megpróbálom megmutatni, hogy miért. Kicsit talán ez a téma nehezebb lesz, mint általában, de remélhetőleg annál érdekesebb.

(tovább…)