Névmásblog

Kezdőlap » Régiségek

Category Archives: Régiségek

Kaka

Egy szó, mely összeköt minket.


Meg-megújuló formában, de az emberi nyelv eredetéről való gondolkodásban mindig visszatér az elképzelés, hogy nyelvileg (is) ugyanonnan indultunk, és ennek az ősi egységnek még a mai sokféleségben is fellelhetők a nyomai. Lehetnek mondjuk olyan szavak, melyek túlélhették a bábeli építkezés kudarcát. Itt van például a kaka, egyik nyelvész ismerősöm kedvenc példája arra, hogy ugyanaz a gondolat nagyon hasonlóképpen szólalhat meg eltérő nyelvekben.

Ez most onnan jutott eszembe, hogy a Linguistic coincidencies & curiosities (≈ “Véletlen nyelvi egybeesések és egyéb nyelvi különlegességek”) nevű Facebook-csoportban ma éppen ezt a szót posztolta valaki, mint érdekes hasonlóságot az olasz és a finn nyelv közt. Azóta mások is írtak ide bejegyzéseket, onnan gyűjtöttem ki a következő adatokat. Tehát: a kaka szó különböző nyelvekben (ahol latin ábécé van, ott a saját írásmódban; egyébként a posztokban használt angolos átírást megtartva):

(tovább…)

Reklámok

Mink, tik, ők, valamint a magáratérő névmások

Riedl Szende 1864-es Magyar Nyelvtana a névmásokról.

Ebben a bejegyzésben egy régi magyar nyelvtanból, Riedl Szende 1864-es nyelvtanából szemezgetek néhány érdekes és mai füllel talán kicsit szokatlanul hangzó részt. A régi könyveket legalább annyira szeretem, mint a névmásokat, így nem ez lesz az első ilyen régiséges témájú cikk a blogon.

A nyelvtant 1864-ben Pesten adta ki Pfeifer Ferdinánd, aki véletlenül felcserélt két számot a kiadás évének leírásában, és így a könyvben 1684 jelent meg kiadási évként. Ezt aztán a könyv általam birtokolt példányának egy volt tulajdonosa észre is vette, és a maga valamint most már a magunk szórakoztatására még betűvel is kiírta, ahogy a mellékelt képen látszik.

Az évszám Riedl Szende Magyar Nyelvtanában

Az évszám Riedl Szende Magyar Nyelvtanában

Ahogy a szerző az utószóban leírta Pesten, 1863-iki october hó elsején,

A jelen tankönyvben megkisértettem a magyar nyelvet oly rendszerben előadni, mely a tudományos nyelvészet mai álláspontjának, másrészt az iskola gyakorlati követelményeinek is megfeleljen.

A 311 oldalas nyelvtan  valóban az akkori tudományosság élvonalához kapcsolódik, sőt, számos eredeti és ma is elgondolkoztató meglátást tartalmaz. Itt most azonban csak a személyes névmásokról szóló részből idézek két kisebb részt, aztán majd még későbbi bejegyzésekben visszatérek néhány további gondolatra.

(tovább…)