Névmásblog

Kezdőoldal » Esettanulmányok » Személyes névmások

Category Archives: Személyes névmások

Panta rhei

A japán megszólító névmások változékony természetéről.


Egyetlen egy japán megszólító névmás
sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba,
mert a folyó nem ugyanabban történelmi korban folyik,
és ő már nem ugyanaz a névmás.

Németh Margarita vendégcikke
a Névmásblogon

Tu és vous (francia), ti és vi (horvát), vós és vostè (katalán), du és sie (német), tu és voce (portugál), ty (ты) és vy (вы) (orosz). Csak néhány példa az európai nyelvekben gyakorta előforduló jelenségre, az ún. T-V rendszerre, melynek lényege, hogy egy többes számú névmást használunk egyes számú udvarias alak kifejezésére. Vagyis ha tegeződés helyett magázódni szeretnénk, akkor egy olyan névmási formát használunk, ami eredetileg egy mezei többes számú névmás volt, mint a magyar ti vagy az ők. A T- és V-névmások megkülönböztetéséről jó összefoglalót közöl Brown és Gilman (1968). Állításuk szerint a T-V formák használata függ a beszélgetésben részt vevő felek hatalmi viszonyaitól és a közöttük lévő meghittségtől vagy attól, hogy mennyire szolidárisak egymással. Az egyik forma (többnyire az E/2. személyű alak) jelzi a familiáris, vagyis közvetlenebb kapcsolatot, míg a másik forma (általában a T/2. személyű) számít udvariasabbnak és a magyar magázó formákhoz hasonlítható. A T-V rendszer elnevezése a latinból ered, a T a tu (te, E/2.) míg a V a vos (ti, T/2.) névmásokra utal.

Brown és Gilman elképzelése szerint ez a felosztás a negyedik századból ered, amikor a többes számú vos alakot a császár megszólítására kezdték használni. Ez a fajta használat később továbbterjedt és már nemcsak az uralkodók, de minden hatalommal bíró személy megszólításakor erősen javasolt volt az udvariasabb többes számú alakot alkalmazni. Nagyjából a 12. és 14. században vált állandó gyakorlattá az, hogy a T-névmást alacsonyabb rangú személyekkel szemben (pld. szolgák vagy gyerekek) alkalmazták, de ez az alacsonyabb rangú illető viszonzásképpen mindig az udvarias V-névmással válaszolt vissza. Ebben az időben az ugyanabból a társadalmi osztályból származó emberek kölcsönösen ugyanazt a névmási megszólítást használták, vagyis míg a felsőbb osztályok tagjai V-névmással szólították meg egymást, addig az alsóbb rétegekbe tartozók általában a T-névmással éltek. Később, egyenrangú felek között, amikor a hatalmi különbség már nem számított a legfontosabb tényezőnek két ember kapcsolatában, a szolidaritás fokát és milyenséget, a közelséget és az intimitást volt hivatott kifejezni a kölcsönös T- vagy V-használat. Az utóbbi annál valószínűbb, minél kisebb a szolidaritás a felek között. Míg a 19. századig a hatalmi viszonyok határozták meg a T-V névmások használatát, addig manapság sokkal nagyobb hangsúly esik az összetartozás, a kölcsönös együttérzés a közelség kifejezésére. Így míg a T-névmás használata mindkét fél részéről kölcsönös közeledést és szolidaritást fejez ki, addig a V-névmás alkalmazása eltávolítja a feleket egymástól.

(tovább…)

Mit üzenjünk Brüsszelnek? És kik is ők?

Kampánynyelvi búvárlatok.


Újra feltűntek az utak mellett a nagy kék plakátok és a legtöbbünket már valószínűleg személyesen meg is szólították, hogy „Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!”. A mondat elgondolkoztatta a Népszabadság munkatársait is, akik „Helyesírás: nem értik” címmel rövid cikket írtak róla a lap múlt szombati (2016. május 21.) számában. A teljes cikk itt olvasható.

Az alapvető gondjukat így foglalják össze a szerzők:

A plakátokon olvasható mondat a grammatika szabályait figyelembe véve helytelen, mivel nem egyezteti az alanyt és az annak megfelelő személyes névmást, illetve az utána következő kifejezés egyes vagy többes számú alakját.

Nem értjük? Mit mondjak, ezen a ponton én sem teljesen. Főleg úgy, hogy a cikk címe a helyesírásra hívja fel a figyelmet, de utána mégis egy állítólagos nyelvtani (=grammatikai) problémát vet fel. Ezek azok a pillanatok, amikor hajlamos vagyok elfogadni, hogy tényleg nem sok értelme van az iskolai nyelvtantanításunknak. De olvassunk tovább:

(tovább…)

Gyerekek és névmások 2

Mit tudnak az ovisok a névmásokról?


Bő egy évvel ezelőtt beszámoltam itt a Névmásblogon a Tóth Enikő kollégámmal közösen folytatott gyereknyelvi kísérleteinkről. Akkor éppen annak a munkának a közepén voltunk, amit aztán 2015 nyarára sikeresen be is fejeztünk. De mivel csak most jelent meg a kísérletek eredményeit bemutató angol nyelvű cikkünk az Acta Linguistica Hungarica folyóiratban, a blogra korábban beígért második cikket is csak most ültem neki megírni.

És hogy miről is szólnak ezek a kísérletek? Nos, azt kutatjuk, hogyan sajátítják el a gyerekek a magyar névmások használatának néhány alapvető szabályát. Két óvodás korosztályt vizsgáltunk az idősebbek közül: középső csoportosokat és nagycsoportosokat. Azért nem a nagyon kicsiket, mert a nagyobbaknak már egészen közel van a nyelvtani tudása a felnőttekéhez. Viszont még ők sem teljesen felnőtt módra használják a nyelvet. Kicsit még finomhangolniuk kell néhány ponton és éppen ezek azok a pontok, ahol nagyon érdekes felfedezések várnak még ránk. Ha megértjük, hogy mi okoz nehézséget a gyerekeknek, akkor valósabb képet kaphatunk a felnőttek nyelvtanáról is.

A kísérletek körülményeinek részletesebb leírása az előző cikkben olvasható. Itt most ismertetem a két kísérlet eredményeit és röviden összefoglalom, hogy milyen tanulságokat vonhatunk le ezekből.

(tovább…)

Vele vagy nélküle 2

A felmérésünk tanulságai: nem minden névmási birtokos szereti a névelőt.

A Névmásblog 2015. augusztusi cikkét egy szavazás zárta. Ebben arról lehetett dönteni, mennyire tetszik vagy nem tetszik az olvasóknak a névmási birtokos melletti határozott névelő olyan mondatokban, mint A lányok felfedezték a maguk határait vagy A lányok felfedezték az egymás határait. Ezúton is köszönöm mindenkinek a beérkezett 231 szavazatot, amivel nemcsak a témában folytatott kutatásaimhoz járultak hozzá, hanem annak a cikknek a folytatásához is. Ami ez.

A tesztben összesen hét mondat szerepelt. Ez nem csak mágikus szám, de még viszonylag jól fejben is tartható. A mondatokat és az eredményeket a lenti táblázat összegzi.

névelők és névmási birtokosok

Az instrukció a következő volt: “Melyik nem hangzik jól? Válasszuk ki azokat a mondatokat, amelyekben a birtokos és a névelő nem illenek össze”. Tetszőleges számú mondatot ki lehetett választani, akár az összeset is. A táblázat második oszlopában szereplő szám azt mutatja, hogy hány elutasító szavazatot kapott az adott mondat. A legtöbb szavazatot az A lányok felfedezték a jómaguk határait mondat kapta, összesen 58-at. Nem biztos, hogy minden szavazó elutasította ezt a mondatot, de a legtöbben ezt választották. Ehhez mértem a többi mondat elutasítottságát úgy, hogy az 58 szavazatot 100%-nak tekintve a többi mondatra érkező elutasító szavazat arányát ehhez az 58-hoz mérten adtam meg. A százalékos arányok a harmadik oszlopban láthatók.

(tovább…)

Vele vagy nélküle?

A névmási birtokosok és a határozott névelő kapcsolatáról.

A szavak olyanok, mint az emberek. Van, hogy jól elvannak egymással, máskor meg nem; és nem is mindig könnyű rájönni, hogy mitől működik vagy nem működik egy kapcsolat. Vegyük példának okáért a keresztségben a határozott névelő nevet kapott a(z) szócskát. Igazán nem válogatós egy valaki, jóformán minden főnévvel jól megfér. Persze nem minden kapcsolatot néznek jó szemmel az emberek. Azt például sokan nem szeretik, ha egy személynév elé tesszük a névelőt. Tehát nem a Petivel vagy a Csillával, hanem Petivel vagy Csillával szeretnének sokan találkozni. A személynevek névelőzését többnyire (buda)pesties jelenségnek tartják, de úgy tűnik, egyre jobban terjed a dolog és megvan a maga elfogadottsága a megfelelő élethelyzetekben (lásd a Nyest cikkét).

Vannak azonban továbbra is olyan nyelvjárások (vagy regionális köznyelvek), amelyekben a személynevek saját jogukon nem kapnak névelőt, ugyanakkor birtokosként együtt járnak a névelővel:

(1)  a Péter kalapja 

Ez egy olyan szerkezet, ahol azok is megtűrik a névelőt a személynév előtt, akik egyébként nem szeretik ezt a fajta névelőzést. Szabolcsi Anna (Szabolcsi-Laczkó 1992) hívta fel ennek a ténynek a jelentőségére a figyelmet, ugyanis ebből látszik, hogy itt nem is a személynévi birtokossal (Péter) van szorosabb kapcsolatban a névelő, hanem a birtokszóval (kalapja). Ők máskor teljesen közvetlenül is összejönnek (lásd: a kalapja), csak hát néha bonyolódnak a dolgok és belép a kapcsolatba harmadikként a személynévi birtokos is.

(tovább…)

Erre is figyeljünk, ha külföldre megyünk

Van, ahol ejtik a névmásokat!

Sok mindenre érdemes felkészülni, ha az ember külföldre utazik. Ott van például a nyelv. Nem mindenütt értik jól a nagy világnyelveket, vagy ha igen, akkor is többnyire szívesen veszik a helyiek, ha utazáskor, a szállodában, az étteremben vagy a piacon tudunk használni néhány kifejezést az ő nyelvükön. Én mindig igyekszek is néhány alapvető fordulatot megtanulni a helyi nyelven, ha külföldre utazom – aztán vagy működik a dolog, vagy nem. És persze nem árt, ha egy kicsit tisztában vagyunk az adott nyelv főbb nyelvtani jellegzetességeivel. Például olyan kérdésekkel, mint hogy kötelező-e kitenni a névmási alanyokat egy kijelentő mondatban, vagy el lehet őket hagyni.

Ahogy többször volt már róla a szó a Névmásblogon, a magyarban nyugodtan választhatjuk a második lehetőséget. Ha nincs rá különösebb szükség, vagyis ha nem akarjuk nyomatékosítani az alanyt vagy szembeállítani valaki mással, akkor egyszerűen nem használjuk a névmásokat. Ezt hívják a nyelvészek névmásejtésnek, a magyar pedig egy névmásejtő nyelv. Tehát vagy így beszélünk: (tovább…)

Szeretlek, avagy szeret-l-ek

Indulj –l egy úton!

Ismét közeleg a Bálint-nap, és mi mást is tehetne ilyenkor a nyelvész, mint ír egy cikket – az idén a szeretlek szó nyelvtanában rejtező izgalmas nyelvtani jelenségekről. Amik tényleg izgalmasak, hiába írja Závada Péter az Aposztrófea című versében, csak nyers nyelvtan az, hogy szeretlek. Mert mit is keres például ebben a szóban az az –l? És miért csak egy szót mondunk abban a helyzetben, amikor az angol rögtön hármat (I love you)? Ne kezdjük el a tavaszt biztos nyelvtudományi háttér nélkül!

Annyi irodalmi előzmény után nehéz arról bármit is mondani, hogy mi mindent jelent ez a szó, így meg sem próbálom. Az ember ugyanakkor mindig bízhat a gyakorikérdések.hu látogatóiban, és valaki valóban meg is kérdezte 2013-ban, hogy mit jelent nálatok a szeretlek szó. Akkor mondjátok, ha szerelmesek vagytok? Az első válaszoló szerint ez egy nagyon hülye kérdés, míg mások szerint sima barátság esetén is teljesen helyénvaló használni ezt a szót. A másik nagy dilemma az szokott lenni, hogy mennyi idő után nem ijesztő kimondani azt a másiknak, hogy szeretlek? Ezt a kérdést is ugyanazon az oldalon tették fel, a válaszokat itt lehet elolvasni. Szerencsére itt most nem kell sem értelmeznünk, sem kimondanunk ezt a szót. Vizsgáljuk meg inkább azt, hogy milyen nyelvi építőkockákból jön létre a szeretlek, és hogyan illeszkedik a magyar nyelvtan szövedékébe az a minta, amit képvisel.

(tovább…)

Gyerekek és névmások

Beszámoló egy most zajló gyereknyelvi kísérletről.

Hogyan sajátítják el az óvodás korú gyerekek a magyar névmási rendszer használatának alapvető szabályait? Milyen lépcsőket másznak meg mire nagyjából az iskoláskor kezdetére összerakják a felnőttek által beszélt nyelv nyelvtanát? Többek közt ezzel a kérdéskörrel is foglalkozunk az idei év elején (2015. január 1.) indult OTKA-pályázatunkban, amelyről a Névmásblog egy korábbi cikkében már hírt adtam. A gyereknyelvi kísérleteket Tóth Enikő kollégámmal kezdtük el tavaly novemberben, és bár még nem értünk a végére, már most félúton is sok érdekes adatot és tapasztalatot szereztünk. Ezekről számolok most be ebben a cikkben, ismertetve röviden a vizsgált nyelvi problémát, a kísérlet lényegét, és az eddig összegyűlt tapasztalatokat. A pontos eredményekről majd egy későbbi cikkben fogok írni itt a Névmásblogon.

(tovább…)

Névmáshasználat az angol nyelvű Facebookon

Mutasd a névmásaid, megmondom ki vagy!

Két érdekes cikk jelent meg szeptemberben a Language Logon az angol nyelvű facebookozók névmáshasználati szokásairól. Mind a két cikket Mark Liberman írta, és van néhány meglepő adatsor bennük arról, hogy milyen összefüggések mutathatók ki a posztolók életkora és neme, valamint az általuk használt névmások között. Mindez pedig a magyar olvasók számára is érdekes lehet, úgyhogy röviden összefoglalom, hogy mit találtam a két cikkben. Lássuk, mit árul el a névmáshasználatunk arról, hogy kik vagyunk.

Mark Liberman egy olyan adatbázisban keresett adatokat, amely 75000 Facebook felhasználó angol nyelvű bejegyzéseit tartalmazza. (Az érintett facebookozók önként csatlakoztak ahhoz a vizsgálathoz, melynek keretében létrejött ez az adatbázis.) Az adathalmaz nagyságát jól jellemzi, hogy például az I ‘én’ személyes névmás 7,5 millió példányban fordul elő benne. A Facebook-adatokon alapuló vizsgálatokban többek közt az a jó, hogy minden felhasználónak rendelkezésre állnak olyan személyes adatai, mint a nem vagy az életkor. Az angol nyelvű adatokban pedig az az érdekes, hogy, szemben a magyarral, van nyelvtani nem. Tehát például az ő névmásnak az angolban van egy hímnemű (he) és egy nőnemű (she) megfelelője is. Az utóbbit használjuk akkor, ha nőkre utalunk, az előbbit pedig akkor, ha férfiakra. Azt gondolhatnánk, hogy a beszélők saját korukra és nemükre való tekintet nélkül nagyjából ugyanolyan gyakorisággal használják ezeket a névmásokat. Ez azonban nem így van.

(tovább…)

Maga vagy ön?

Egy választás nehézségei.

Egy másik ember megszólítása nem mindig egyszerű feladat nyelvileg sem, a magyarban pedig néha különösen nem az. Először is el kell dönteni, hogy tegeződünk-e, vagy inkább nem. Az utóbbi esetben sok lehetőség közül választhatunk, amelyekben az a közös, hogy a beszédpartnerünkhöz vagy beszédpartnereinkhez címzett és róluk szóló mondatokban nem a szokásos második személyű igealak (érkezel/érkeztek), hanem harmadik személyű ige szerepel (érkezik/érkeznek). Sok esetben a beszélők ezzel az eszközzel meg is elégszenek, és nem szólítják meg külön a beszédpartnert (Mikor érkezik?), de esetleg a segédigeként használt tetszik-et odabiggyesztik az ige főnévi igenévi alakja mellé (Mikor tetszik érkezni?). Máskor lehet használni az illető nevét valamilyen formában vagy a név helyett egy leírást megszólításként (Mikor érkezik János/a professzor úr?). Végül pedig van a magyarban két udvariassági névmás is: a maga és az ön. Ebben a cikkben a két névmás közti választást meghatározó főbb tényezőket igyekszem összegyűjteni, szokásom szerint most is leginkább a nyelvész nézőpontjából.

A címben feltett kérdés örökzöld, a különböző netes fórumok kommentelőit is rendszeresen foglalkoztatja. És mivel itt egy nyelvhasználati kérdésről van szó elsősorban, az anyanyelvi beszélők által írt hozzászólások hasznos támpontokat adnak a válaszhoz. Én most az alábbi fórumokat néztem meg:

2008. Ön vagy maga? Wordreference.com.
2009. Melyiket használjátok – “Maga” vagy “Ön”? Gyakorikérdések.hu
2009. Ön vagy Maga? Melyik illendő, melyik helyes és miért? Hoxa portál.
2011. Leírná valaki nekem, hogy mikor használat (sic!) az önöző, illetve a magázó forma? Gyakorikérdések.hu.

Aki pedig szeretne valamit olvasni is a témában, annak különösen ajánlom Domonkosi Ágnes 2002-ben megjelent könyvét (referenciák és elérhetőség a cikk alján). A könyv alapjául szolgáló kutatómunka során a szerző 576 anyanyelvű adatközlőtől gyűjtött adatokat. Az adatközlők úgy lettek összeválogatva, hogy életkor, végzettség és lakhely szerint lehetőleg minél jobban reprezentálják a mai magyarországi beszélőközösséget. Igaz, hogy lassan már másfél évtizeddel vagyunk ezután a felmérés után, de talán olyan gyorsan nem változnak a beszélői szokások, hogy a könyv által megmutatott tendenciák lényegesen megváltoztak volna közben.

(tovább…)