Névmásblog

Kezdőlap » Esettanulmányok » Általános névmások

Category Archives: Általános névmások

Minden oroszok cárja

Egy különleges többes szám a magyarban.

A magyar nyelv egyik jól ismert tulajdonsága, hogy takarékosan bánik a többes szám nyelvtani kifejezésével a főnévi csoporton belül. Eleve nem is feltétlen kell többes szám ahhoz, hogy több dologról beszéljünk: a Tojást vettem mondat tetszőleges számú tojás megvétele esetén igaz lehet, és ehhez nem kell a többes számú tojásokat alakot használnunk. Másrészt a főnév különféle számosságot vagy mennyiséget jelző módosítói után sem használunk többes számot. Tehát azt mondjuk, hogy három alma, néhány gyerek, vagy minden nap; és nem pedig azt, hogy három almák, néhány gyerekek vagy minden napok. Vagy akár minden orosz, és nem minden oroszok. De várjunk csak: olyan kifejezés viszont van, hogy minden oroszok cárja. Ez valami kivétel lenne? Részben igen, de ha kicsit belemélyedünk az adatokba, akkor találhatunk még hasonló kifejezéseket, és úgy tűnik, nem is annyira őrült beszéd ez. Sőt, még rendszer is van benne.

Bele is mélyedtem hát a Magyar Nemzeti Szövegtár sajtóból származó szövegeinek bugyraiba, és sok érdekes mondatot találtam ott. A sajtó nyelvéről úgy tartják, ez a stílusréteg képezi le legjobban a mindenkor beszélt köznyelvet. Másrészt éppen a sajtót szokták sokszor vádolni azzal, hogy pongyolaságból mindenféle egyeztetési hibát hagynak a cikke(ik)ben. Ebben az esetben azonban többnyire nem erről lesz szó, hanem a többes számnak egy kissé jelölt, mindnyájunk által közösen birtokolt használatáról.

(tovább…)

Mi minden van a magyarban!

Avagy ez van, ha egy kérdő névmás és egy általános névmás összeállnak.

A névmások elsőre a nyelv egy kis szeletének tűnhetnek csupán, pedig mi mindent el nem lehet mondani róluk! Éppen erről a sokszínűségről szól a Névmásblog, újabb bizonyságul pedig álljon most itt ez a cikk a mi minden-szerkezetről, és amit róla tudni érdemes. Az egészet máskülönben Bartos Huba kollégám egy idén szeptemberben tartott előadása inspirálta (a referenciát lásd a cikk alján), amit sajnos nem tudtam személyesen meghallgatni, de most az ő kutatásai alapján vázolom fel ennek az érdekes névmási szerkezetnek a nyelvtanát.

Az alábbi példákban kékkel emelem ki azt a szerkezetet, amiről most szó lesz. Ahol nem adom meg külön a forrást, ott a példák mindig a Magyar Nemzeti Szövegtárból származnak.

Nehéz volna elsorolni, mi minden és ki mindenki fért bele Monor jelenéből és múltjából ebbe a könyvecskébe.
Pont egy napja írtam le, hogy mi minden zavar a Postabank ügyben.
A kritikában felsorolták, ki mindenkit hagytak ki a lexikonból.
Mi minden volt tilos, mi mindent kellett elhallgatni, letagadni, mi mindennek kellett az ellenkezőjét hallani!
Ki tudja, ki mindenkinek mondtad már ugyanezeket!
Ha lenne róla kimutatás, megdöbbennénk, hogy egy-egy naphoz mi mindennek az ünnepe tartozik.
Mert hiába adják elő, hogy ők ki mindenkivel dolgoztak már együtt, ezek a nevek nekem sajnos semmit nem jelentenek.
Ellenben van képünk róla, hogy mi mindenen dolgoznak az alkotó magyar tudósok.
Kezelték náthával és asztmával, vizsgálták tüdejét, gégéjét, hörgőit, kimutatták, mi mindenre allergiás.
S hol mindenhol találhatóak ezek a domborművek? Meglepő módon a város minden pontján, s még a legkevésbé az előkelő Várnegyedben.
Melinda azt mondja, hogy a Hollandiából, Vietnamból és ki tudja még, honnan mindenhonnan szállított húsárut a boltokban friss áruként adják el, olcsón. (forrás)

Az a közös a példákban, hogy mindegyikben szerepel egy kérdő névmás (ki, mi, hol, honnan), és ezt közvetlenül követi egy általános névmás (mindenki, minden, mindenhova, mindenhonnan).

(tovább…)