Névmásblog

Kezdőlap » Alapkérdések

Category Archives: Alapkérdések

Alapkérdések 3: A névmási visszautalás jellegéről

Kötöttségek és szabadságok egy névmás életében.

Az alapkérdések rovat második cikkében a névmásoknak arról a nyelvtani tulajdonságáról írtam, hogy önmagukban is egy egész szószerkezet helyét foglalják el a mondatban. Többnyire egy főnévi csoport helyén állnak, vagyis mondattani szempontból önmagukban is egyenértékűek egy főnévi csoporttal. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy mit is szoktak ezeken a helyeken csinálni, mint névmások. Vegyük például a lenti mondatot:

János azt hiszi, hogy az ő háza a legszebb.

Ennek a mondatnak van egy olyan olvasata, amelyben az ő névmás nem Jánosra utal, hanem valaki másra, akit itt most ennyiből nem tudunk beazonosítani. Ezt az olvasatot most tegyük félre, és nézzük azt az esetet, amikor a névmás Jánosra utal vissza (ezt hívják anaforikus, vagyis hátrautaló használatnak). Gondolná-e bárki, hogy még ezen az olvasaton is kétértelmű a mondat, mert a névmás két különböző módon utalhat vissza az előzményére? Nos, sok nyelvész így gondolja – megpróbálom megmutatni, hogy miért. Kicsit talán ez a téma nehezebb lesz, mint általában, de remélhetőleg annál érdekesebb.

(tovább…)

Reklámok

Alapkérdések 2: A névmások mondattanához

Minek a helyén állnak a névmások?

Az Alapkérdések rovat első cikkében a név fogalmáról volt szó, és arról, hogy a névmások nem az ott vázolt értelemben vett neveket helyettesítenek. Akkor viszont mit helyettesítenek, illetve helyettesítenek-e egyáltalán bármit is? Ebben a cikkben ennek a kérdéskörnek egyes részeit járom körül.

Kezdjük is a körüljárást először nem-névmási adatokkal. Vegyük például a következő mondatokat:

Nem látok itt   kőműveseket.
Nem látom itt a kőműveseket.
Nem látom itt a tegnapi kőműveseket.
Nem látom itt a tegnapi daliás kőműveseket.

(tovább…)

Alapkérdések 1: Névmások és nevek

A név vajon mi?

Az Alapkérdések rovatban tulajdonképpen ugyanazt az egy kérdést igyekszem  körüljárni több posztban is, hogy hát mik is azok a névmások.

Kezdjük is rögtön magának a névmás szónak a történetével, a múlt legalább valamennyire biztos alapon. A Magyar Nyelvújítás Szótárának első kötete (1902) a névmás szó első előfordulásaként az 1835-ös évet adja meg. A szótár írója, Szily Kálmán, ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy a szó név mássa alakban már 1783 körül is felbukkan. A magyar kifejezés megfeleltethető a latin nyelvtanok pronomen címkéjének, amit magyarra nagyjából a “név helyett/névért (álló szó)” leírással fordíthatunk. Mind a magyar, mind a latin kifejezés ugyanazt sugallja, hogy tudniillik a névmás valahogy a nevek helyett áll, azoknak valamiféle másolata. Bár ugye a név önmagában nem kötelez semmire, mégsem véletlenül választották ezt a címkét ennek a szóosztálynak a leírására. Úgyhogy induljunk ki ebből a történetiségből, még akkor is, ha ideiglenesen egy kicsit félrevisz minket ez a kiindulási pont (de azért később majd látni fogjuk, nem volt haszontalan innen indulni). Kezdjük azzal ebben a posztban, hogy vajon mik is azok a nevek?

(tovább…)