Névmásblog

Kezdőlap » Sajtó » Mit üzenjünk Brüsszelnek? És kik is ők?

Mit üzenjünk Brüsszelnek? És kik is ők?

Kampánynyelvi búvárlatok.


Újra feltűntek az utak mellett a nagy kék plakátok és a legtöbbünket már valószínűleg személyesen meg is szólították, hogy „Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!”. A mondat elgondolkoztatta a Népszabadság munkatársait is, akik „Helyesírás: nem értik” címmel rövid cikket írtak róla a lap múlt szombati (2016. május 21.) számában. A teljes cikk itt olvasható.

Az alapvető gondjukat így foglalják össze a szerzők:

A plakátokon olvasható mondat a grammatika szabályait figyelembe véve helytelen, mivel nem egyezteti az alanyt és az annak megfelelő személyes névmást, illetve az utána következő kifejezés egyes vagy többes számú alakját.

Nem értjük? Mit mondjak, ezen a ponton én sem teljesen. Főleg úgy, hogy a cikk címe a helyesírásra hívja fel a figyelmet, de utána mégis egy állítólagos nyelvtani (=grammatikai) problémát vet fel. Ezek azok a pillanatok, amikor hajlamos vagyok elfogadni, hogy tényleg nem sok értelme van az iskolai nyelvtantanításunknak. De olvassunk tovább:

Helyesen: Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ő is megértse! Vagy: Üzenjünk a brüsszeli döntéshozóknak, hogy ők is megértsék! Esetleg: Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ott is megértsék! Ugyanakkor mondanivalóját (tartalmát) tekintve kis jóindulattal elfogadható, mivel nem magának a városnak, hanem az ott működő intézményrendszernek szól.

Így már kicsit világosabb: ott lehet a gond a szerzők szerint, hogy míg az ők névmás többes számú, addig az előzménye, a Brüsszelnek kifejezés formailag egyes számban van. Igaz ugyan, hogy valahogyan mégis valami többességre utal itt a Brüsszel szó is, de attól még nyelvtanilag egyes szám. Ha pedig a hasonló kapcsolódjon a hasonlóval, akkor a Brüsszelnek és az ők ne alkosson egy párt. De tényleg olyan nagy gond egy ilyen kapcsolat?

Attól függ, hogy és hol nézzük. Ha például az alany és az állítmány közti egyeztetést vesszük, akkor a magyarban tényleg az számít, hogy formálisan jelöltük-e a többes számot az alanyon vagy nem. A következő mondatokban igen és így az ige is többes számban áll (pirossal kiemeltem azokat a részeket, amelyek a többes számot kódolják; az alanyt pedig aláhúztam):

A csapatok megérkeztek.    (és nem: megérkezett)
 A csapataink harcban állnak. (és nem: harcban áll)

Ezzel szemben ha formálisan nem többes számú az alany, akkor teljesen mindegy, hogy mekkora vagy mennyi csapatra utal a valóságban, az ige is egyes számú kell, hogy legyen:

Az összes csapat megérkezett. (és nem: megérkeztek)
215 csapat érkezett a bajnokságra. (és nem: érkeztek)

Az tehát kétségtelenül igaz, hogy a magyarban nem mondunk például olyat, hogy A csapat jól vannak. Viszont nem is akkora istenkáromlás a dolog, mint ahogy elsőre látszik, mert más nyelvekben ez nagyon is jól működhet. Itt egy példa az angolból (forrás: British National Corpus):

The team are well, but they have complained about the temperature, …
„A csapat jól van, de panaszkodtak a hőmérsékletre, …”

Az angol mondatban szó szerint az szerepel, hogy „a csapat jól VANNAK” (the team ARE well). Ők ezt olyankor tudják elkövetni, ha a csapatra nem egy elvont, felettes fogalomként gondolnak, hanem mint egyének közösségére, akiknek megvan a maguk kis világa egyenként is. A gyakorlatban a csapat tagjai vannak jól és panaszkodni is csak az emberek tudnak; a csapat, mint olyan, tulajdonképpen nem. Ettől lesz az ige többes számú.

Érdekes még az is a fenti angol mondatban, hogy a második tagmondatában a többes számú they „ők” névmás utal vissza az első tagmondat egyes számú alanyára, a the team „a csapat” kifejezésre. Ez pedig majdnem ugyanaz a szerkezet, mint a plakátunk kifogásolt mondatában! Nézzük csak meg újra a mondatot:

Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!

A Brüsszelnek itt az első tagmondatban az üzenet célpontját kifejező határozó, az ők névmás pedig a második tagmondatból utal vissza rá. Az alany-állítmány közti viszony szigorúan szabályozott, megfelelően egyeztetni kell a kettőt számra és személyre, ahogy fentebb láttuk. De ha a névmás és az előzménye közt ott van egy tagmondathatár, akkor a nyelvtannak az már nem egy helyi érdekű viszony. Ilyenkor pedig minden kicsit lazábban működik, hiszen távolról már nem könnyű olyan szigorúan kézben tartani a dolgokat. Például semmi gond nincs azzal, hogy az alábbi példákban a főmondatban szereplő egyes számú kifejezésekre az alárendelt tagmondatból többes számú névmással utaljunk vissza (az előzmény aláhúzva, a rá visszautaló névmás pirossal):

Megmondtam az osztályomnak, hogy ők is hozzanak virágot a ballagásra.
A csapat nagyon fáradt volt, nekik is elegük volt már az egészből.
Azt hallottam erről a szakaszról, hogy ők a legkeményebbek.  

Vagyis nyugodtan visszautalhatunk többes számú névmással formailag egyes számú, de valamilyen többességet jelölő főnévi kifejezésekre akkor, ha a kettő nem ugyanabban a tagmondatban szerepel.

A plakátos példát tovább bonyolítja ugyanakkor, hogy alapesetben a Brüsszel tulajdonnév egy városra utal, ami fogalmi szinten is egy dolog. Ki lehet ugyanakkor a szó jelentését terjeszteni például azokra az emberekre, akik ott élnek (Fél Brüsszel ott volt a koncerten); vagy, ahogy a Népszabadság is írja, azokra, akik ott az EU vagy a NATO intézményrendszerét működtetik. Ha az ők névmást használjuk a Brüsszel névre való visszautalásra, akkor éppen ezt a jelentésváltozást segítjük egyébként elő. Ebből a szempontból kicsit furcsa is, hogy a Népszabadság cikkének szerzői helyesebbnek ítélik ezt a változatot:

Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ő is megértse!

Ebből ugyanis az következne, hogy „a” Brüsszel egy egyszemélyes háttérhatalmi izé (lásd: ő), de ez már tényleg annyira elképzelhetetlen, hogy el sem tudjuk képzelni.

Mindent összevetve, semmi gond nincs a plakáton található mondat nyelvtanával. Mondjuk az más kérdés, hogy ettől függetlenül nincs is túl sok értelme. Akárkik is alkotják Brüsszelt, elvileg annak a csapatnak mi is részesei vagyunk. Minek kell plakáton üzenni a saját csapatunknak? És egyáltalán, mit is üzenünk? Az ugyanis konkrétan nincs benne a mondatban, hogy mit kellene megérteniük azoknak, akikből egy Brüsszel alakul ki. De ez már persze nem is nyelvészeti kérdés.

Rákosi György
2016. május 25.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 589 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: