Névmásblog

Kezdőlap » Esettanulmányok » Birtokos szerkezet » A kevesebb lehet több, de a több nem nagyon lehet kevesebb

A kevesebb lehet több, de a több nem nagyon lehet kevesebb

A birtoktöbbesítő jel használatáról.


Egy embernek egy felesége van. Vagy egy férje. Ha pedig több házaspár megy egymással vacsorázni, akkor egyszerre több házastárs is jelen lesz. Mi történik ekkor? A hölgyek a férjükkel vagy a férjeikkel mennek? És az urak? Ők a feleségükkel vagy a feleségeikkel jelennek meg? Talán sejthető, hogy most sem az etikett mélységeibe fogok elmerülni, ellenben itt van ez a birtoktöbbesítő jelnek nevezett –i toldalék, amiről viszont annál érdekesebb dolgokat lehet elmondani. Kicsit túlmutat ez a téma is a névmások szűkebb értelemben vett nyelvtanán, de mivel sokszor esik erről a kis toldalékról szó, szívesen bonyolódok egy kis kalandozásra.

A vacsorapéldánál az jelenti a gondot, hogy ha mondjuk öt pár vesz részt, akkor mind a két fajtából összesen öt házastársról beszélünk. Ez elvileg többes számot kívánna meg, viszont ha nem az öt feleségről vagy férjről gondolkodunk egy kupacban, akkor az egyes párokban csak egy-egy férj vagy feleség van. Ezért a hagyományos nyelvtanok azt szokták tanácsolni, hogy egyes számot használjunk, vagyis hogy inkább mondjuk azt, hogy A hölgyek a férjükkel jöttek. Már csak azért is, mert A hölgyek a férjeikkel jöttek azt is jelenthetné, hogy minden hölgynek több férje van, ami ugye nonszensz. Általában véve pedig elkerülhetünk nem várt kétértelműségeket azzal, hogy ha fejenként egy birtok esetén nem használjuk a birtoktöbbesítő jelet (a fiúk könyve – mindenkinek egy), fejenként több birtok esetén viszont igen (a fiúk könyvei – mindenkinek több könyve is van).

Az emberi nyelvnek azonban lényegi tulajdonsága, hogy jól tolerálja a többértelműségeket. Vegyük észre például, hogy a fiúk könyve leírás akkor is használható, ha sok fiúnak közösen van egy darab könyve. Tehát nem nagyon van ebben az esetben sem olyan, hogy a tágabb kontextus ismerete nélkül tökéletesen egyértelműsített szerkezeteket tudnánk előállítani. Lehet, hogy jó dolog egyértelműnek lenni, csak azért nem olyan egyszerű. Ebben a cikkben most azt próbáljuk meg körüljárni, hogy mikor lehet és mikor nem lehet birtoktöbbesítő jelet használni és milyen kétértelműségek jelenhetnek meg akkor, ha használjuk.

De mi is az a birtoktöbbesítő jel?

Elég jól ismert, hogy a magyarban a birtokszón is tudjuk jelölni a birtokos nyelvtani típusát. Az ezt az információt kódoló ún. személyragot a lenti példákban a könyv szóhoz illesztjük:

könyvem
könyved
könyve
könyvünk
könyvetek
könyvük

Ha nem is tesszük ki külön a birtokost, akkor is tudjuk, hogy a könyvem esetén én vagyok a birtokos, a könyved esetén te, és így tovább. Ha magát a birtokot akarjuk többes számba tenni, akkor használjuk az –i toldalékot:

könyve-i-m
könyve-i-d
könyve-i
könyve-i-nk
könyve-i-tek
könyve-i-k

A magyarban egyébként a –k a többes szám jele a főneveken (lásd: könyvek), de a birtokos szerkezetben nem ezt, hanem az –i toldalékot használjuk. Van olyan – inkább kivételes – eset, ahol az egyes beszélői közösségekben mind a két stratégia megjelenhet ugyanazon a szón. Ilyen az enyéim – enyémek páros esete, amiről a Névmásblog egy korábbi cikkében írtam.

Amikor biztosan nem lehet birtoktöbbesítő jelet használni

Arról is sokan hallottak már, hogy a magyarban a többességet kifejező módosítók (ezeket mennyiségjelzőknek hívják a hagyományos nyelvtanok) után nem használunk többes számot. Tehát minden/néhány/kevés/öt lány, és nem minden/néhány/kevés/öt lányok (kivéve a minden oroszok cárja esetét, ami egy rendszerszerű kivétel, ahogy arról korábban itt a Névmásblogon is szó volt). Ha a birtokosnak vannak ilyen jellegű módosítói, akkor értelemszerűen a birtoktöbbesítő jelet sem lehet használni.

(1)          A fiúk elhozták minden könyvüket. (és nem: minden könyveiket)
(2)          A lányok megvették a napi 5 narancsukat. (és nem: 5 narancsaikat)
(3)          Már feladtuk azt a kevés levelünket. (és nem: kevés leveleinket)

Így mindegy például, hogy az (1) esetében a fiúk közösen vagy egyenként birtokolnak több könyvet (vagy esetleg fejenként egyet), az összes lehetőség leírására csak a birtoktöbbesítő jel nélküli szerkezet használható. Hasonlóképpen a (2) által leírt helyzetben sem tudjuk, hogy a lányok közösen vesznek 5 narancsot vagy pedig mindenki megveszi ezt a mennyiséget magának. Ha egyértelműsíteni szeretnénk, akkor különböző körülírásokat kell használnunk, mint például A lányok megvették a napi fejenkénti 5 narancsukat mondatot (bár az például ebben az esetben is nyitva marad, hogy együtt vették meg vagy külön-külön).

Amikor a birtokszó jellege a fontos

Vannak olyan dolgok, amikből alapesetben többet „birtoklunk”, mint a szülők, a gének vagy a normák. Ezek szinte mindig a birtoktöbbesítő jellel állnak a birtokos szerkezetben:

(4)          Kati szülei
(5)          János génjei
(6)          az én normáim szerint
(7)          a te megélhetési/látási/fegyelmezési problémáid
(8)          a Béla preferenciái

A látási problémák vagy a preferenciák esetében nem is biztos, hogy valódi többességről van szó. De mivel a kialakult nyelvi szokás szerint a szándékozott értelemben többes számban használjuk ezeket a szavakat, a birtokos szerkezetben is megjelenik rajtuk az –i.

A fordított eset az, amikor viszont csak egyes számban fordulhat elő a birtokszó. Van sok olyan rögzült kifejezés, mint a mákom/pechem/szerencsém van, ahol soha senki nem használ többes számot. Pedig elvileg lehetne. Térjünk vissza egy kicsit a vacsorázós példára, ahol a férjek mind kifogásolható ételt kapnak a pincértől:

(9)          A fiúknak pechje volt.

Teljesen mindegy, hogy a férjek együtt kapnak mondjuk egy bogrács halászlét és együtt van pechjük, vagy ugyanazon a vacsorán kapnak egy-egy tányér rossz ételt, vagy akár különböző vacsorákon többször is pechjük van az étellel. Akármi is történik, mindig csak pechjük lehet, pechjeik nem.

Érdekesen viselkednek a páros testrészekre utaló főnevek, mint a kar, kéz, láb, szem vagy fül. Szemben sok más nyelvvel (például az angollal), ha ezekről beszélünk, többnyire egyes számot használunk, és ha valamelyik hiányzik, akkor nem egykarúak, egylábúak vagy egyszeműek szoktunk lenni, hanem félkarúak, féllábúak vagy félszeműek. Ezért aztán a legtöbb beszélőnek a keze fázik, és nem a kezei fáznak. Itt azonban, szemben a pech-típussal, nem kizárt a birtoktöbbesítő jel használata:

(10)        Gyönyörű kék szemei voltak.
(11)        Összekulcsolt kezei hidegek voltak.
(12)        Itt már valóban lekonyultak füleim.
(13)        De a lábaim nem akarnak engedelmeskedni.

A fenti példák forrása a Magyar Nemzeti Szövegtár, és számomra is teljesen jól hangzanak. A Szövegtárban a birtokos szerkezetben előforduló páros testrészekre általában 10%-nál kisebb arányban kerül fel a birtoktöbbesítő jel, tehát többnyire egyébként nincs ott.

A birtoktöbbesítő jel és a kétértelműségek

Térjünk akkor ezek után újra vissza a vacsorázós példára. Ha jobban megnézzük, sok függ attól, hogyan fejezzük ki a birtokost. Az alábbi esetben például egyértelmű különbség van a két változat jelentése közt:

(14)        Minden kolléga a férjével jött.
(15)        Minden kolléga a férjeivel jött.

Itt a (15) csak azt jelentheti, hogy minden kollégának egyenként is több férje van. Általában ez a helyzet, ha a birtokosnak valamilyen mennyiségjelzője van (minden/sok/5 kolléga).

Ha a birtokos többes számú főnév, akkor viszont a birtoktöbbesítő jel használata esetén fennáll a korábban tárgyalt kétértelműség:

(16)        A hölgyek a férjükkel jöttek.
(17)        A hölgyek a férjeikkel jöttek.

Vagyis a (17) jelentheti azt is, hogy minden hölgynek egy férje van (és erre az esetre is használható), de azt is, hogy mindegyiknek van több is. Igaz ugyan, hogy az előbbi olvasatra inkább a (16)-os mondatot használjuk, de a (17) is jelentheti ugyanazt. A (15) és a (17) között elég világos kontraszt van ebből a szempontból.

Hogy tovább bogozzuk ezt a fonalat, könnyen találhatunk olyan eseteket, ahol a több birtokos egyenként egy birtokkal helyzetekben is teljesen természetesnek hat a birtoktöbbesítő jel. Az alábbi példák ismét a Magyar Nemzeti Szövegtárból származnak és aláhúzással jelöltem a vonatkozó birtokos szerkezeteket:

(18)        A mai fiatalok – gondolják sokan – egyszerűen kevesebb gyereket akarnak, mint apáik-anyáik.

(19)        … heti rendszerességgel nyolc kisgyerek tornázik-ugrándozik zenére, miközben a kísérő nagymamáik egymással diskurálnak, fél szemüket az apróságokon nyugtatva.

(20)        Később a többi asszony is követte a példát, s amíg férjeik a legalább 40 ezer BVB-drukkerrel együtt énekeltek és ugráltak a kerítésnél, …

(21)        A Magyarországon két éve elindított videotréning-program munkatársai ünnepeltek a hét közepén: vizsgafilmjeik bemutatása után diplomát kapott az első öt szakképzett tréner.

Itt közbeszól egy másik lehetséges kétértelműség: a birtokszó által hivatkozott emberekkel vagy dolgokkal ebben az esetben nem egyenként, hanem közösségileg történik valami. Az apák és az anyák együtt alkotnak egy nemzedéket (18), a nagyik egymással beszélgetnek (19), a férjek egyként énekelnek és ugrálnak (20), és végül a vizsgafilmeket ugyanazon az eseményen mutatják be (21). Ahhoz, hogy ez a közösség létrejöjjön, kell a birtoktöbbesítő jel is – vagy legalábbis ilyenkor jobban szeretjük, ha ott van és nyelvtanilag is többes számba kerülünk. Még akkor is, ha egyébként a szóban forgó „birtokosoknak” fejenként csak egy „birtoka” van.

A birtoktöbbesítő jel: összegzés

Összegzésképpen tehát elmondhatjuk, hogy míg több birtok esetén nem feltétlen használjuk a birtoktöbbesítő jelet, ha már egyszer kitesszük, akkor viszont biztos, hogy a valóságban is több birtokról beszélünk. Kivételt képez talán a látási problémák és a preferenciák esete, már amennyiben itt tényleg nem valamilyen valódi többességről van szó. Ha akár birtokosból, akár birtokból van több, az többértelműségek forrása lehet. A nyelv ezeket részben elkerüli, részben meg nem – ha biztosra akarunk menni, akkor kénytelenek vagyunk a kontextusból összeszedni a hiányzó információkat.

Rákosi György
2015. december 31.

Balázs Géza. 2011 december 14. több birtokos – egy-egy birtok. E-nyelv.hu.

Kálmán László. 2011 november 24. Miért egy, ha sok? Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő hírportál.

Rákosi György. 2015 április 30. Minden oroszok cárja. Névmásblog.

Rákosi György. 2015. június 12. Ez most az övék, övéké vagy esetleg az övéjük? Névmásblog.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 589 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: