Névmásblog

Kezdőlap » Esettanulmányok » Kölcsönös névmások » Vele vagy nélküle?

Vele vagy nélküle?

A névmási birtokosok és a határozott névelő kapcsolatáról.

A szavak olyanok, mint az emberek. Van, hogy jól elvannak egymással, máskor meg nem; és nem is mindig könnyű rájönni, hogy mitől működik vagy nem működik egy kapcsolat. Vegyük példának okáért a keresztségben a határozott névelő nevet kapott a(z) szócskát. Igazán nem válogatós egy valaki, jóformán minden főnévvel jól megfér. Persze nem minden kapcsolatot néznek jó szemmel az emberek. Azt például sokan nem szeretik, ha egy személynév elé tesszük a névelőt. Tehát nem a Petivel vagy a Csillával, hanem Petivel vagy Csillával szeretnének sokan találkozni. A személynevek névelőzését többnyire (buda)pesties jelenségnek tartják, de úgy tűnik, egyre jobban terjed a dolog és megvan a maga elfogadottsága a megfelelő élethelyzetekben (lásd a Nyest cikkét).

Vannak azonban továbbra is olyan nyelvjárások (vagy regionális köznyelvek), amelyekben a személynevek saját jogukon nem kapnak névelőt, ugyanakkor birtokosként együtt járnak a névelővel:

(1)  a Péter kalapja 

Ez egy olyan szerkezet, ahol azok is megtűrik a névelőt a személynév előtt, akik egyébként nem szeretik ezt a fajta névelőzést. Szabolcsi Anna (Szabolcsi-Laczkó 1992) hívta fel ennek a ténynek a jelentőségére a figyelmet, ugyanis ebből látszik, hogy itt nem is a személynévi birtokossal (Péter) van szorosabb kapcsolatban a névelő, hanem a birtokszóval (kalapja). Ők máskor teljesen közvetlenül is összejönnek (lásd: a kalapja), csak hát néha bonyolódnak a dolgok és belép a kapcsolatba harmadikként a személynévi birtokos is.

Valami hasonló történik a személyes névmásokkal is. Ha egyedül vannak, sosem kapnak névelőt:

(2) *Holnap az ő is itt lesz.   (A csillag annak a jele, hogy nyelvtanilag rossz a mondat.)

Ellenben ha birtokos lesz belőlük, akkor már csak a névelővel jelenhetnek meg:

(3) Ott van az ő kalapja.
(4) *Ott van ő kalapja.

A (3) egy jó magyar mondat, a (4) nem, és ezek mögött a tények mögött egy igen összetett kapcsolat áll. Mivel a (2) szerint a névmásnak saját jogán nem lehet névelője, a (3)-ban is a névelő elsődlegesen a birtokszóval (kalapja) kell, hogy összeálljon. Ugyanakkor ha csak ez számítana, akkor a névelő hangalakja a lenne, hiszen mássalhangzóval kezdődő szavak előtt ez így szokott lenni (a kalapja). Viszont itt nem ebben az alakban szerepel, hanem azként, amiből meg az látszik, hogy a magánhangzóval kezdődő – és jelen esetben ott is végződő – ő névmással is valamilyen kapcsolatba kerül a névelő.

Érdekes megjegyezni, hogy régebben mindez nem így volt, és a nagyjából a mohácsi vészig tartó ómagyar korszakban még nagyon jól elvoltak a személyes névmási birtokosok névelő nélkül. Álljon itt ennek igazolásául néhány példa a mindenki számára szabadon elérhető Régi magyar konkordanciából, modernizált átírásban:

(5) … hogy Isten megerősítse én tanácsomat
(6) … és adj igét én számba
(7) … adj énnekem állhatatosságot én lelkemben

Minél jobban visszamegyünk az időben, annál gyakoribb, hogy a névelő nem szerepel a névmási birtokos előtt. Vagy a másik nézőpontból: ahogy terjedt a névelő használata, úgy lett egyre gyakoribb a személyes névmási birtokos előtt is, míg aztán végül kötelezővé is vált. Akit érdekelnek ennek a változásnak a részletei, annak ajánlom Egedi Barbara 2014-es cikkét.

Tehát valahogy úgy alakult történetileg a dolog, hogy a személyes névmások, bár nem nagyon szeretik a névelőt, birtokosként mégis megkívánják. Ilyenkor nem is tudnak megmaradni, ha nincs mellettük egy névelő. És mi a helyzet a visszaható névmásokkal (magam, önmagam, jómagam) vagy a kölcsönös névmással (egymás)? Most éppen azon dolgozom, hogy ők mikor hogy jönnek ki a névelővel. A Névmásblog következő cikkében meg is írom majd, hogy velük mi a helyzet. De addig is a ti véleményeteket szeretném megkérdezni. Mit gondoltok az alábbi mondatokról, hogy hangzik bennük a névelő és a birtokos (nagybetűvel jelölve) kettőse? Aki benne van egy kis tesztelésben, attól azt kérem, hogy válasszátok ki a nektek rosszul hangzó mondatokat, és azokat jelöljétek meg. Nincsenek eleve jó vagy rossz válaszok, nyugodtan hagyatkozzatok az első megérzésre – ahogy azt sokszor tesszük a saját kapcsolatainkban is. A kiválasztás után a vote ‘Szavazok’ gombot kell megnyomni. Akkor várom a válaszokat, folytassuk együtt a cikket!

(A szavazást 2015. október 31-én lezártam. Az eredményekről részletes az e napon posztolt cikkben írok a Névmásblogon.

Rákosi György
2015. augusztus 30.

Felhasznált irodalom

Egedi Barbara. 2014. Főnévi kifejezések: Határozottság, névelőhasználat, birtokos szerkezetek. In É. Kiss Katalin szerk. Magyar generatív történeti mondattan. Budapest: Akadémiai Kiadó. 95-126.

Simon Eszter & Sass Bálint. 2012. Nyelvtechnológia és kulturális örökség, avagy korpuszépítés ómagyar kódexekből. In: Általános Nyelvészeti Tanulmányok (XXIV). 243-264.

Szabolcsi Anna & Laczkó Tibor. 1992. A főnévi csoport szerkezete. In Kiefer Ferenc szerk. Strukturális Magyar Nyelvtan I. Mondattan. Budapest: Akadémiai Kiadó.  179-298.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 591 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: