Névmásblog

Kezdőoldal » Esettanulmányok » Személyes névmások » Erre is figyeljünk, ha külföldre megyünk

Erre is figyeljünk, ha külföldre megyünk

Van, ahol ejtik a névmásokat!

Sok mindenre érdemes felkészülni, ha az ember külföldre utazik. Ott van például a nyelv. Nem mindenütt értik jól a nagy világnyelveket, vagy ha igen, akkor is többnyire szívesen veszik a helyiek, ha utazáskor, a szállodában, az étteremben vagy a piacon tudunk használni néhány kifejezést az ő nyelvükön. Én mindig igyekszek is néhány alapvető fordulatot megtanulni a helyi nyelven, ha külföldre utazom – aztán vagy működik a dolog, vagy nem. És persze nem árt, ha egy kicsit tisztában vagyunk az adott nyelv főbb nyelvtani jellegzetességeivel. Például olyan kérdésekkel, mint hogy kötelező-e kitenni a névmási alanyokat egy kijelentő mondatban, vagy el lehet őket hagyni.

Ahogy többször volt már róla a szó a Névmásblogon, a magyarban nyugodtan választhatjuk a második lehetőséget. Ha nincs rá különösebb szükség, vagyis ha nem akarjuk nyomatékosítani az alanyt vagy szembeállítani valaki mással, akkor egyszerűen nem használjuk a névmásokat. Ezt hívják a nyelvészek névmásejtésnek, a magyar pedig egy névmásejtő nyelv. Tehát vagy így beszélünk:

Én beszélek angolul.
Te beszélsz angolul.
Ő beszél angolul.
Mi beszélünk angolul.
Ti beszéltek angolul.
Ők beszélnek angolul.

Vagy pedig így:

Beszélek angolul.
Beszélsz angolul.
Beszél angolul.
Beszélünk angolul.
Beszéltek angolul.
Beszélnek angolul.

Az angolban ezzel szemben kötelező használni a névmásokat, így ott csak az egyik minta lehetséges:

I speak English.               ‘Én beszélek angolul.’
You speak English.         ‘Te beszélsz angolul.’
He/She speaks English. ‘Ő beszél angolul.’
We speak English.           ‘Mi beszélünk angolul.’
Ti beszéltek angolul.       ‘Ti beszéltek angolul.’
Ők beszélnek angolul.     ‘Ők beszélnek angolul.’

Az angol tehát nem névmásejtő nyelv.

Nem nehéz rájönni, mi állhat a különbség hátterében. A magyarban gazdagon ragozzuk az igét, ott vannak rajta például a személyragnak nevezett toldalékok. Ezeknek pont az a feladata, hogy nyelvtanilag beazonosítsák az alanyt. Az –ünk például T/1 (többes szám, első személy), így a mondat rólunk szól, akár kitesszük a mi névmást, akár nem. A –tek T/2 (többes szám, második személy), és már ebből tudjuk a ti névmás nélkül is, hogy a mondat rólatok szól. És így tovább. Az angolban ezzel szemben csak egyes szám harmadik személyben találunk személyragot (és ott is csak jelen időben): speak+s. Így pont ott éppen el is lehetne hagyni az alanyt (he, ha fiú, she, ha lány), de akkor már inkább következetes marad a nyelvtan és itt sem engedi, hogy  ne tegyük ki a névmást.

Persze van olyan szerkezet az angolban is, ahol az angolok is rendre elhagyják a névmási alanyt, de ezek nem kijelentő mondatok. Felszólító mondatokban az az általános, hogy nincs kitéve az alany: Speak English well. Ide azért sem kell, mert felszólító mondatokat mindig a beszédpartnerhez intézünk, akire az angolban a you névmással utalunk egyébként. Az egy kicsit zavaró körülmény, hogy a you vagy azt jelenti, hogy ‘te’, vagy azt, hogy ‘ti’. Igei személyragok pedig nincsenek, így a felszólító mondatok is kétértelműek maradnak addig, amíg a kontextusból ki nem derül, hogy pontosan kihez szóltak. A Speak English well emiatt vagy azt jelenti, hogy ‘Jól beszélj angolul’, vagy azt, hogy ‘Jól beszéljetek angolul’.

Mindez azonban a lényeget nem érinti. Egy kijelentő mondatban a magyarban el lehet hagyni a névmást, az angolban nem. Európában többnyire vagy az angol, vagy a magyar minta a divat. Ha egy nyelvben gazdag az igeragozás, akkor valószínűleg névmásejtő (mint a magyar); ha szegényes, akkor valószínűleg nem (mint az angol). Aki szeretné letesztelni a nyelvtudását, annak felsoroltam itt néhány nyelvet. Melyik névmásejtő és melyik nem? 

görög  –  névmásejtő
francia  –  nem névmásejtő
holland  –  nem névmásejtő
horvát  –  névmásejtő
német  –  nem névmásejtő
olasz  –  névmásejtő  
orosz  –  nem névmásejtő
norvég  –  nem névmásejtő
spanyol  –  névmásejtő
svéd  –  nem névmásejtő

Ha kijelölünk egy sort, akkor láthatóvá válik, hogy melyik típusba tartozik az adott nyelv.

A világ nyelveiben léteznek persze más minták is, és nem mindig ilyen fekete-fehér a kép, ahogy itt most összefoglaltam. Ezzel együtt is ha Európán belül utazgatunk, akkor jó eséllyel vagy az angol, vagy a magyar mintával találkozunk. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy sokszor számunkra is ismerős nyelvtani szabályokra bukkanhatunk az utazgatásaink során. Ha valakit közelebbről is érdekel a téma, annak ajánlom a The World Atlas of Language Structures Online vonatkozó világtérképét. Ezen jól követhetően össze van foglalva, hogy a világ egyes nyelveiben hogyan viselkednek a névmási alanyok. Jó böngészést az utazás előtt!

Rákosi György
2015. július 30.

Felhasznált irodalom

Dryer, Matthew S. 2013. Expression of Pronominal Subjects. In: Dryer, Matthew S. & Haspelmath, Martin szerk. The World Atlas of Language Structures Online. Leipzig: Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 592 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: