Névmásblog

Kezdőoldal » Esettanulmányok » Birtokos névmások » Ez most az övék, az övéké vagy esetleg az övéjük?

Ez most az övék, az övéké vagy esetleg az övéjük?

A magyar birtokos névmások alakváltozatairól.

Esett már szó itt a Névmásblogon a magyar birtokos névmásokról a mieink szófordulat egy érdekes használata kapcsán, de a birtokos névmások nyelvtana tartogat még sok más érdekességet is. Most ezek közül veszek elő egy olyan kérdést, amely időről időre felbukkan a magyar nyelvvel foglalkozó írásokban. Ha nagyon tisztelünk valakiket, akkor kié minden tiszteletünk? Az övék, az övéké vagy esetleg az övéjük? Miért van a birtokos névmásnak gyakran több alakja is jelen a nyelvben és mi lehet a különbség köztük? Ennek járunk most utána ebben a cikkben.

A bevett változatban minden tisztelünk az övék. Létezik egy olyan hagyomány a témával foglalkozó írásokban, mely szerint az övéké változatban felesleges elemismétlés van, hiszen kétszer szerepel benne az é birtokjel. Viszont akár felesleges, akár nem, sok beszélőnek mégis teljesen jó ez a változat is. Sőt, van akinek ez a jobb, és ez egy olyan tény, amivel számot kell vetnünk. De azt sem felejthetjük el, hogy az elemismétlés egyáltalán nem egy általánosan elfogadható stratégia. A T/3 névmás például ők, és senki sem kettőzi meg a többes szám jelét, hogy aztán mondjuk őkek-ként ejtse ki a névmást. Pedig elvileg lehetséges lenne. Szóval miért van az, hogy az övéké esetében mégis megkettőződni látszik egy toldalék és az eredmény sokak számára elfogadható? És mi a helyzet akkor az övéjük változattal? Amikor ezekre a kérdésekre próbálunk valamennyire rendszerszerű válaszokat adni, nem szabad azért elfelejteni azt sem, hogy a névmásoknak sokszor vannak némileg furcsa alakjaik más nyelvekben is. Mivel a névmások nagyon gyakoriak, a furcsa változatok is könnyen elterjedhetnek, ha megszereti őket valamiért egy beszélői közösség. És persze ha közelebbről megvizsgáljuk őket, akkor azért ezek a furcsa alakok sem teljesen furák. Csak kicsit.

Nézzük akkor először, hogy mit is csinál az az –é birtokjel:

(1)        Ez a kutya nem hozzánk tartozik, hanem (a) Jánosé.
(2)        Ez a kutya nem hozzánk tartozik, hanem a lányoké.
(3)        Ez a kutya nem hozzánk tartozik, hanem a szomszédomé.

A birtokos szerkezetben van egy birtokos, aki a mostani példákban a kutyatulajdonos. Van ezen felül a birtok, ami most a kutya. Az –é birtokjel lényegében a birtokot, vagyis itt a kutyát helyettesíti azokban az esetekben, amikor már az előzményekből kiderül, hogy miről van szó. Ami még fontos a fenti példákban, hogy ez a birtokjel a főnévi csoport végén van. Utána jöhetnének még ragok (lányokét, lányokéról, stb.), de ezzel most nem foglalkozunk.

A birtokos névmást akkor használjuk, ha a birtokos maga is névmás, a birtok kiléte pedig valahogy kideríthető a szövegkörnyezetből.

(4)        Ez a kutya nem az Évié, hanem az enyém.

A teljes birtokos névmási sor pedig a következő akkor, ha az –é birtokjelet úgy ejtjük ki, ahogy máshol is tesszük (lásd 1-3).

(5)        enyém, tiéd, övé, miénk, tiétek, övék

Jól látható, hogy a névmások esetében az –é birtokjel nem a szó végén van, hanem követi őt a birtokos szerkezetekben használt egyeztető személyrag: ti+é+tek. Jobban megfigyelve pedig az is feltűnik, hogy még ezekben a „szabályos” alakokban is több helyen „szabálytalan” alakja van a szótőnek: enyém és nem éném, tiéd és nem teéd, valamint övék és nem őkék vagy őék.

Az (5)-beli példasor áttetszőnek tekinthető annyiban, hogy az –é birtokjel a szokásos formájában jelenik meg, és mindig ugyanabban a pozícióban. Sok beszélő azonban a tied, mienk és a tietek alakokat használja. Sőt, van akinek inkább ezek a változatok jelentik a standard magyar köznyelvet. Az enyém-nek pedig van egy szintén közkeletű, de inkább tájnyelvinek érzett változata, az enyim. Vegyük észre, hogy ezekben a változatokban már kicsit elhomályosulhat a birtokjel jelenléte, hiszen nem a bevett módon ejtjük ki (hanem e-nek vagy i-nek). Ha pedig tényleg elhomályosul, akkor sokan érezhetik úgy, hogy nincs is ott, és ezért kiteszik a szó végére. Amennyiben ez végigfut a teljes soron, akkor ezeket az alakokat kapjuk:

(6)        enyimé, tiedé, övé, mienké, tieteké, övéké

Ez persze egy kicsit idealizált sor és nem biztos, hogy egy adott beszélő az összes benne lévő névmást használja. Például lehet olyan, aki használja a tiedé változatot, de az enyimét nem. Mindenesetre ez a minta ugyanaz, amit a rendes főnévi csoportok esetében is láttunk (1-3), vagyis minden esetben a szó végére kerül az –é birtokjel. Ebben az esetben pedig egy nagyon egységes rendszert kapunk, amibe az övéké tökéletesen beleillik. Akinek tehát ez a változat tetszik, az egyfajta rendszerbeli egységesülés mellett teszi le a voksát.

Van azért egy plusz csavar is a történetben. Az –é birtokjelnek van egy olyan izgalmas tulajdonsága, hogy egyszerre többet is lehet belőle használni egy birtokos szerkezetben. Ez akkor történhet meg, ha többszörösen összetett birtokos viszonyról van szó. A lenti példákban a kutya egyszerre birtokos és birtok is, hiszen a csont az övé. A birtokjelet meg lehet többszörözni, ha az érintett birtokok mind rekonstruálhatóak a szövegkörnyezetből:

(7)        Ez nem a mi kutyánk csontja, hanem a Jánoséé.
(8)        Ezek nem a mi kutyáink csontjai, hanem a Jánoséiéi.
(9)        Ez nem a mi kutyánk csontja, hanem az övéké.
(10)      Ez nem a mi kutyánk, hanem az övék/övéké.

A (7) talán kicsit jelöltnek hangzik, de a (8), ahol más toldalék is ékelődik a két –é birtokjel közé, valamivel jobb. Ilyen esetekben, vagyis amikor két külön fajta birtok is hiányzik, csak az övéké változatot tudja használni minden magyar beszélő (9). Az Ez nem a mi kutyánk csontja, hanem az övék mondat azt jelentené, hogy őnekik van csontjuk, és nem a kutyáknak. A (9) mondat viszont a kutya csontjáról szól. Ezzel szemben a (10)-ben a standard köznyelv az övék alakot használja, de ahogy láttuk, sokaknak jó az övéké alak is ebben a funkcióban. Vagyis akkor az övéké alak a beszélők egy részének kétértelmű lehet. Ha valaki ezt el akarná kerülni, akkor az övékéé-változatra válthat a (9)-ben, már amennyire ez létezik.

A végére hagytam az övéje és az övéjük változatokat, mert ezek azért a megítélésem szerint jelöltebbnek számítanak. Van, aki szerint nem is nagyon mondunk ilyet. Ez talán jobban igaz az övéje esetén, mint az övéjük-nél. Ez utóbbi ugyanis elég gyakorinak tűnik, amit bárki könnyen igazolhat maga számára egy egyszerű kereséssel.

(11)      Mi történik ha két csajszit összeengednek, s az övéjük az egész koliszoba? (forrás)
(12)      Van egy családi házuk, … és a testvérével negyed rész az övéjük.    (forrás)

Igazság szerint ezeket annyira természetesnek találom, hogy fel sem tűnik, ha valahol hallom vagy olvasom őket. Ami nagyon érdekes ebben a változatban, hogy a ragozás nem a névmási mintát követi, hanem a kiejtett birtokot tartalmazó rendes főnévi csoportokét. Az övéjük tehát azzal analóg valamennyire, hogy bögréjük. Ez pedig azért különös, mert egyébként a birtokos névmások egy saját mintát követnek, ahogy fentebb is láttuk. Ezzel együtt is igaz ugyanakkor, hogy mind az övéjük, mind az övéké a nyelvi rendszer más részeihez próbál idomulni, és ebben az értelemben nem teljesen önkényes alakok. Még ha nem is tekintjük őket a köznyelv részének, azt azért el kell ismerni, hogy az ezeket a változatokat használó beszélők sem lógnak ki a magyar nyelv nyelvtana által megszabott keretekből.

Rákosi György
2015. június 11.

Kiegészítés

A cikk olvasói közül többen is jelezték, hogy a Dunántúlon használatos az övüké alak is az övék(é) helyett. Ez a változat az enyimé vagy a tiedé névmásokhoz hasonlít abban, hogy az –é birtokjel a maga eredeti hangalakjában csak a szó végén jelenik meg.

Rákosi György
2015. június 12.

Felhasznált irodalom

Bartos Huba. 2000. Az inflexiós jelenségek szintaktikai háttere. In Kiefer Ferenc szerk.  Strukturális Magyar Nyelvtan 3. Morfológia. Budapest: Akadémiai Kiadó. 684-694.

Fejes László. 2013. December 17. A miénk vagy a mienk? Nyelv és Tudomány Portál.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 592 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: