Névmásblog

Kezdőoldal » Gyereknyelv » Gyerekek és névmások

Gyerekek és névmások

Beszámoló egy most zajló gyereknyelvi kísérletről.

Hogyan sajátítják el az óvodás korú gyerekek a magyar névmási rendszer használatának alapvető szabályait? Milyen lépcsőket másznak meg mire nagyjából az iskoláskor kezdetére összerakják a felnőttek által beszélt nyelv nyelvtanát? Többek közt ezzel a kérdéskörrel is foglalkozunk az idei év elején (2015. január 1.) indult OTKA-pályázatunkban, amelyről a Névmásblog egy korábbi cikkében már hírt adtam. A gyereknyelvi kísérleteket Tóth Enikő kollégámmal kezdtük el tavaly novemberben, és bár még nem értünk a végére, már most félúton is sok érdekes adatot és tapasztalatot szereztünk. Ezekről számolok most be ebben a cikkben, ismertetve röviden a vizsgált nyelvi problémát, a kísérlet lényegét, és az eddig összegyűlt tapasztalatokat. A pontos eredményekről majd egy későbbi cikkben fogok írni itt a Névmásblogon.

A névmásértelmezés problematikája

Abban elég jó egyetértés van a témával foglalkozó szakemberek közt, hogy az iskolát kezdő gyerekek már többé-kevésbé teljesen elsajátították az anyanyelvük nyelvtanát. Vagyis nagyjából már úgy beszélnek, mint a felnőttek. Új szavakat természetesen még nagy számban fognak megtanulni elsősorban éppen az iskolában, de a nyelvtanuk már lényegében készen van. Ennek a fejlődésnek egy fontos állomása az, hogy megtanulják helyesen értelmezni és használni a következő két szerkezetet:

Nyuszi lelocsolja őt.
Nyuszi lelocsolja magát.

Nyuszi lelocsolja Róbert Gidát

Nyuszi lelocsolja Róbert Gidát

Ami közös a két mondatban: mind a kettőben tárgyas ige van, és a tárgy egy névmás. Az első mondatban személyes névmás van (őt), és ezt a mondatot csak úgy érthetjük, hogy Nyuszi valaki mást locsolt le. A második mondatban egy visszaható névmás van, és ezt viszont csak úgy tudjuk értelmezni, hogy Nyuszi saját magát locsolta le és nem mást. Az első szerkezetet használjuk tehát akkor, amikor a cselekvés valaki másra irányul, a másodikat pedig akkor, ha a cselekvés visszaható (idegen szóval: reflexív) jellegű.

Óvodáskorban, különösen a középső csoportban és a nagycsoportban, a gyerekek már egészen jól és magabiztosan használják mind a két szerkezetet maguktól is. Érdekes módon azonban kevésbé magabiztosak akkor, amikor másoktól hallják ezeket a mondatokat és nekik kell értelmezniük őket konkrét szituációkban. Pontosabban, nem nagyon van gondjuk a visszaható szerkezettel:  ha azt hallják, hogy Nyuszi lelocsolta magát, akkor azt többnyire helyesen értelmezik, és nem fogadják el ezt a mondatot igaznak, ha Nyuszi valaki mást locsolt le. A személyes névmásos szerkezet viszont gondot jelent nekik: sokan közülük el tudják fogadni a Nyuszi lelocsolja őt mondatot akkor is, ha Nyuszi magát locsolja le. Ez az a probléma, amivel most a kísérletünkben is foglalkozunk.

A kísérlet

Mivel a két vizsgált szerkezet alapvető fontosságú a névmások nyelvtanának megértésében, és mivel az itt vázolt probléma sok más nyelv elsajátítása során is jelentkezik, a témának már elég nagy szakirodalma van. Ahogy lenni szokott, az egyes kutatók nem feltétlen értenek egyet abban, hogy miért nem feltétlen felnőtt módra értelmezik a gyerekek az őt névmást a fenti mondatban. A különböző magyarázatokkal majd a kísérleteink eredményeit ismertető cikkben fogok részletesebben foglalkozni, és addig is ajánlom az érdeklődő olvasók figyelmébe a Tóth Enikővel közösen írt cikkünket (a hivatkozás lent található). A mostani kísérletbe azért vágtunk bele, mert a magyar nyelvet eddig kevésbé vizsgálták ebből a szempontból. Egy szakdolgozat született Bánréti Zoltán vezetésével (Czingráber 1999), amely megállapította, hogy létezik ez a jelenség a magyarban is. Bánréti Zoltán ír arról is (Bánréti 2006), hogy a névmásértelmezés problémát jelent az agyi sérülés esetén fellépő beszédzavar (az ún. afázia) egyes fajtáitól szenvedő betegek esetén. Lukács Ágnes és Kas Bence kollégáink pedig jelenleg a specifikus nyelvi zavart (SLI) mutató gyereknél vizsgálják a névmások értelmezése során fellépő nehézségeket.

A kísérletünk felépítésében mi is részben követtük az ő kísérletüket, illetve tőlük kaptuk a kísérlet során használt képeket. A kísérletben a gyerekek látnak egy képet a számítógép képernyőjén, és közben hallanak egy mondatot, ami a képről szól. A képeken közismert mesefigurák vannak, mint Micimackó, Nyuszi, Süsü vagy Piroska. A feladat nagyon egyszerű: el kell dönteni, hogy igaz-e a mondat, vagy nem. Vegyük például a mellékelt fenti képet. Az a mondat, hogy Nyuszi lelocsolja őt igaz ebben az esetben, az pedig, hogy a Nyuszi lelocsolja magát, hamis.

Breki karácsonya

Breki karácsonya

A kísérletbe középső csoportos és nagycsoportos óvodásokat vontunk be, fiúkat-lányokat vegyesen. A gyerekek többnyire nagyon élvezik a játékot, és az ilyenkor szokásos módon mi is igyekszünk olyan környezetet teremteni, hogy eleve játéknak fogják fel a kísérletet. Ehhez használunk egy kesztyűs bábot, az itt látható Brekit. A kerettörténet szerint Breki összekeverte a gépen a képeket és a mondatokat, és most a gyerekek segítenek helyrerakni a dolgot azzal, hogy eldöntik, igazak-e a mondatok vagy sem. Ha igaz, akkor adnak egy játékgyümölcsöt a békának. Ha nem, akkor pedig egy rongydarabot kap a béka. Azért szoktak gyereknyelvi kísérletekbe ilyen elemeket bevonni, mert a gyerekek sokkal jobban élvezik az ilyen fajta játékot, mintha egyszerűen csak dönteniük kellene.

Az eredményekről

Talán a legfontosabb, hogy eddig minden ovis nagyon aranyos és együttműködő volt, úgyhogy nem csalódtunk bennük. Az eredmények is nagyjából úgy alakulnak szerencsére, ahogy vártuk. Itt most egyelőre csak egy elsődleges összefoglalót adok, a részletek pedig majd a kísérletről szóló második cikkben jönnek később.

A gyerekkel való munkában egyébként az a legjobb, hogy mindig tartalmaz meglepetéseket. Az egyik legfontosabb ezek közül az volt, ahogy a gyerekek egy része reagált a képeken ábrázolt szituációkra. Ehhez háttérnek annyit fontos megjegyezni, hogy független okok miatt olyan típusú eseményekről szólnak a képek, ahol az egyik szereplő egyértelmű módon hat a másik szereplőre. Például, ha valaki lelocsol valakit, az ilyen jellegű esemény; ezzel szemben ha szeretünk valakit, az nem (hiszen akit szeretünk, az lehet, hogy nem is tud az egészről). A gyerekek közül azonban néhányan nem az elhangzott mondat igazságértékére reagáltak, hanem arra, hogy az általuk elfogadott erkölcsi rendszerben helyes-e az adott tett vagy sem. Tehát például a cikkhez fent mellékelt kép esetén nem fogadják el igaznak a Nyuszi lelocsolja őt mondatot, azért, mert “barátok nem szokták lelocsolni egymást”, vagy “az óvó néni nem enged meg ilyet”, vagy egyszerűen csak “ilyet nem szabad”. Az óvodás gyerekek pedig elég szabálykövetők, és ezekhez a szabályokhoz még a játékban is ragaszkodnak. Többek közt ilyen okok miatt is van, hogy a kísérletet nem élesben kezdjük, hanem van egy kis bemelegítő gyakorlás az elején. Ennek során szükség szerint azt is tudjuk tisztázni, hogy mondjuk Nyuszi és Róbert Gida csak játékból locsolják le egymást, és most a játékról kell eldönteni, hogy igaz-e vagy nem a hallott mondat. Ebben a korban egyébként már elég jól el tudják különíteni a mesét a valóságtól. Például amikor megkérdeztük az egyik kisfiút, hogy lehet-e Süsüvel az állatkertben találkozni, akkor azt felelte, hogy nem, mert Süsü csak a mesében van.

Az ilyen jellegű problémáktól eltekintve a gyerekek nagyjából úgy viselkedtek, ahogy vártuk. Vagyis nem volt gondjuk a Nyuszi lelocsolja magát mondattal és rokonaival. Többnyire akkor és csak akkor fogadják el ezeket igaznak, ha valóban egy visszaható eseményt ábrázol a kép. A felnőttekétől eltérő ítéletek és nyelvhasználat csak viszonylag kis számban fordult elő. Például az egyik gyerek nem fogadta el igaznak a Farkas megégeti magát mondatot arra hivatkozva, hogy “nem magát, hanem a farkát égeti meg a Farkas”.

A személyes névmásos szerkezet esetén azonban nagyobb a szórás. A gyerekek egy része helyesen értelmezi a Nyuszi lelocsolja őt szerkezetet, vagyis elfogadják egy másra irányuló cselekvés leírásaként, de nem fogadják el egyszereplős, visszaható szituációk leírására. A gyerekek egy másik, jelentős csoportot alkotó része viszont mind egyszereplős, mind kétszereplős képek leírásánál elfogadja ezt a mondatot. Vagyis akkor is jó nekik a mondat, ha valójában Nyuszi lelocsolja magát lenne a felnőtt változat. Végül van egy kisebb részük, akik nem fogadják el egyszereplős eseményeknél (vagyis ebben felnőttként viselkednek), de nem fogadják el akkor sem, ha igaz a mondat (mint a fent mellékelt kép esetén). Ilyenkor arra hivatkoznak, hogy mondjuk “nem őt locsolja le Nyuszi, hanem Róbert Gidát”.

A kiindulási hipotézisünk tehát teljesülni látszik. A gyerekeknek többnyire nem okoz nehézséget a visszaható névmás helyes értelmezése (magát), de sokuknak gondot jelent a személyes névmás (őt). Annak, hogy nem egységesen viselkednek a gyerekek, alapvetően két oka lehet (amellett, hogy egyébként a nyelvtan más területein a felnőttek közt is vannak eltérések). Egyrészt tudott, hogy a gyerekek nem mindig ugyanabban a tempóban fejlődnek, és így egy részük kicsit jobban előreszaladhat, mint az átlag. Ők jobban hasonlítanak a felnőttekhez. Másrészt ha egy számukra még kicsit nehéz szerkezettel találkoznak, eltérő stratégiákat alkalmazhatnak arra, hogy mihez kezdjenek vele. Ezeknek a kérdéseknek a részleteiről majd a kísérletekről beszámoló második cikkben fogok írni.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük a debreceni Nagyerdei Óvodának, hogy fogadtak minket és mindenben segítségünkre vannak a kísérlet lebonyolításában. Külön köszönet a Mókus és a Nyuszi csoport ovisainak, szülőinek és az óvó néniknek. Köszönjük Lukács Ágnesnek és Kas Bencének, hogy a rendelkezésünkre bocsátották a kísérleteik anyagát (a mondatokat és a hozzájuk készült képeket). És végül köszönet a Katica Foltvarró Műhelynek Breki elkészítéséért, Szabó Fruzsinának pedig a mondatok gépre való felmondásáért.

Rákosi György
2015. január 8.

Felhasznált irodalom

Bánréti Zoltán. 2006. Neurolingvisztika. In Ferenc Kiefer és Péter Siptár Péter szerk. Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 653-725.

Czingráber Márta. 1999. A mondat elemei között fennálló anaforikus viszonyok feldolgozása óvodáskorban, kisiskoláskorban és afáziában. Kézirat. Szeged.

Rákosi György és Tóth Enikő. 2014. The pronoun interpretation problem in Hungarian. An overview of current directions in first language acquisition research. Argumentum 10. 659-674.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 592 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: