Névmásblog

Kezdőoldal » Névmások és a számítógép » Névmáshasználat az angol nyelvű Facebookon

Névmáshasználat az angol nyelvű Facebookon

Mutasd a névmásaid, megmondom ki vagy!

Két érdekes cikk jelent meg szeptemberben a Language Logon az angol nyelvű facebookozók névmáshasználati szokásairól. Mind a két cikket Mark Liberman írta, és van néhány meglepő adatsor bennük arról, hogy milyen összefüggések mutathatók ki a posztolók életkora és neme, valamint az általuk használt névmások között. Mindez pedig a magyar olvasók számára is érdekes lehet, úgyhogy röviden összefoglalom, hogy mit találtam a két cikkben. Lássuk, mit árul el a névmáshasználatunk arról, hogy kik vagyunk.

Mark Liberman egy olyan adatbázisban keresett adatokat, amely 75000 Facebook felhasználó angol nyelvű bejegyzéseit tartalmazza. (Az érintett facebookozók önként csatlakoztak ahhoz a vizsgálathoz, melynek keretében létrejött ez az adatbázis.) Az adathalmaz nagyságát jól jellemzi, hogy például az I ‘én’ személyes névmás 7,5 millió példányban fordul elő benne. A Facebook-adatokon alapuló vizsgálatokban többek közt az a jó, hogy minden felhasználónak rendelkezésre állnak olyan személyes adatai, mint a nem vagy az életkor. Az angol nyelvű adatokban pedig az az érdekes, hogy, szemben a magyarral, van nyelvtani nem. Tehát például az ő névmásnak az angolban van egy hímnemű (he) és egy nőnemű (she) megfelelője is. Az utóbbit használjuk akkor, ha nőkre utalunk, az előbbit pedig akkor, ha férfiakra. Azt gondolhatnánk, hogy a beszélők saját korukra és nemükre való tekintet nélkül nagyjából ugyanolyan gyakorisággal használják ezeket a névmásokat. Ez azonban nem így van.

Névmáshasználat és az életkor

Az egyes szám első személyű személyes névmások használatának a gyakorisága nagyjából egyenletesen csökken az életkorral. Ebbe a névmási csoportba tartozik az I ‘én’, a me ‘engem/nekem’ vagy a mine ‘enyém’. Ezzel szemben a többes szám első személyű (we ‘mi’, us ‘minket/nekünk’, vagy ours ‘miénk’) személyes névmások és a többes szám harmadik személyű (they ‘ők’, them ‘őket/nekik’, theirs ‘övék’) személyes névmások használata az életkorral együtt növekedve válik gyakoribbá. Egy konkrét aránypárral megvilágítva: az egyes szám első személyű és a többes szám első személyű személyes névmások aránya (E1/T1) 20 év alatt olyan 12:1 , 60 év körül viszont ez az arány lemegy nagyjából 4:1 körüli értékre.

Mark Liberman megjegyzi, hogy ennek elvileg két oka is lehet. Lehet, hogy egyszerűen változott a világ, és ma már nárcisztikusabbak vagyunk, mint régen. Mivel az idősebb nemzedékek jobban szoktak ahhoz ragaszkodni, ami régen volt, így ők még a kevésbé nárcisztikus normát képviselik. De az is lehet, hogy a fiatalok mindig is jobban szerettek önmagukról beszélni, viszont aztán ezt rendszerint kinövik az életkor előrehaladtával (és például inkább a család nevében beszélnek a bejegyzéseikben: kirándulni voltunk, stb.).

Névmáshasználat és a nemek

Különbségek vannak a nők és a férfiak között is (vagy a fiúk és a lányok közt), és ez talán még érdekesebb, mint a névmáshasználat és az életkor összefüggései. A nyelvtani nem egyes szám harmadik személyben játszik fontos szerepet, mert itt rendszeres különbség van az angolban a hímnem (he ‘ő’, him ‘őt/neki’, his ‘övé’) és a nőnem (she ‘ő’, her ‘őt/neki’, hers ‘övé) között.

A nőnemű névmási alakokat a nők/lányok minden életkorban nagyobb gyakorisággal használják, mint a férfiak/fiúk. Érdekes módon viszont a hímnemű névmási alakokat minden életkorban nagyjából hasonló gyakorisággal használják a nők is és a férfiak is (30 alatt a fiúk egy kicsivel gyakrabban). Vagyis a férfiak kevesebbet beszélnek a nőkről, mint a nők a férfiakról. Ezt erősíti nyilvánvaló módon egy másik adatsor is. Ha férfiak/fiúk egyes szám harmadik személyű névmást használnak, akkor az életkortól nagyjából függetlenül 10 névmásból 7 hímnemű lesz náluk. A nők/lányok viszont csak átlagosan 48%-os gyakorisággal használnak nőnemű névmásokat, vagyis 10 egyes szám harmadik személyű névmásból legfeljebb 5 lesz csak nőnemű (és ez az arány egyébként az életkor előrehaladtával inkább csak csökken).

Összességében tehát ezek az adatok is azt mutatják, hogy különbségek vannak a két nem között. Mark Liberman itt idézett második cikkéhez hozzászóló egyik kommentelő pedig azt is megjegyzi, hogy hasonló mintázatokat találtak korábbi évszázadokból származó szövegekben is. Annyi biztató jel van azért az adatokban, hogy a fiatal lányok kevésbé térnek el a névmáshasználat tekintetében kiegyensúlyozottnak tekinthető állapottól, mint az őket követő nemzedékek hölgytagjai. Ha lesz 20 év múlva is Facebook, akkor érdemes lesz majd visszatérni erre a témára és megnézni, hogy milyen irányban változtak a dolgok.

Rákosi György
2014. november 8.

Felhasznált irodalom

Liberman, Mark. 2014. szeptember 19. Sex, age, and pronouns on Facebook. Language Log.

Liberman, Mark. 2014. szeptember 27. More fun with Facebook pronouns. Language Log.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 592 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: