Névmásblog

Kezdőlap » Esettanulmányok » Birtokos névmások » De kik azok a mieink?

De kik azok a mieink?

A birtokos névmások egy különleges használatáról.

A Szülőföldem, Biharország című könyvében idézi Szabó Pál ezt a nyelvi szempontból is érdekes anekdotát:

Azt mondom: ellentmondásokkal terhes a történelem. Vegyük csak ennek az előbbi példának az ellenkezőjét is, amit Arany János említ később, a levert 49-es szabadságharc után. Egy szalontai parasztról ír, aki Arany füle hallatára azt mondja: “A mieink itt kergettek az imént egy bújdosó honvédot.”
Márhogy: a pandúrok a “mieink“! … Pedig, lám ez a paraszt igencsak azoknak a köleséri, tehát Szalonta környéki hajdúknak kései leszármazottja, akik Bocskai hadában ott ódalgatták a jól felszerelt német lovasokat az álmosdi út mentén, az erdőszélben, vagy gyújtották meg kovával, taplóval a puskaport a császáriak szekerein …

Szabó Pál háza Biharugrán

Szabó Pál háza Biharugrán

Az emberi nyelv a legteljesebb természetességgel tolerálja a kétértelműségek különböző fajtáit, és különösen így van ez akkor, ha névmásokat kell értelmeznünk. Arany Jánosban például a mieink birtokos névmás egy különleges használata váltott ki megrökönyödést a Szabó Pál által leírt helyzetben. De mi is számít pontosan birtokos névmásnak a magyarban, és mitől különleges a fenti idézetben is látható használata? Ezeket a kérdéseket vizsgálom meg ebben a cikkben, hogy a végére remélhetőleg nyelvészeti szempontból is jobban megértsük, miről szól a mieink dilemmája.

Az elején rögtön a mélynyelvtani alapokkal kezdeném, jobb ezen minél hamarabb túlesni. A magyar nyelv egyik jól ismert jellegzetessége, hogy a névmási birtokosok egyeznek számban és személyben a birtokszóval, és ez az egyeztetési viszony hasonlít ahhoz, ami a mondatban van a névmási alany és az ige között. Vessük össze például az alábbi két szerkezetet:

a mi perecünk
Mi perecezünk.

A mi személyes névmás többes szám első személyű egyeztetést vált ki mind a két szerkezetben. A birtokos szerkezet tehát olyan, mintha a maga módján egy kis mondat lenne.

Amikor a perecekről már esett szó a beszélgetésben, akkor sokszor nem ismételjük meg a birtokszót újra, hanem az alábbi módon rövidítjük le a birtokos szerkezetet:

Ez tényleg a mi perecünk?
Igen, a miénk.

Ha nem csak egy perecünk van, hanem több, akkor pedig el is jutunk a bevezetőben már megismert mieink birtokos névmáshoz:

Ezek tényleg a mi pereceink?
Igen, a mieink.

Ennek a névmásnak láthatóan összetett belső szerkezete van. Nézzük most meg, hogy hogyan is áll össze ez a szerkezet.

Először is ott a birtokos, a mi személyes névmás. Utána következik a birtokjelnek nevezett morféma, ami alapesetben az –é toldalék (miénk), vagy pedig ennek az –e hangalaki változata (mieink). Ez az –é jel arra szolgál, hogy ne kelljen megismételnünk a birtokszót. Tehát például  ebben a mondatban a Jánosé azt rövidíti, hogy János perece:

Ez a Kati perece, ez meg a Jánosé.

Visszatérve a mieink-re, ott tartottunk, hogy mi+e. A következő lépés az –i birtoktöbbesítő jel hozzáadása. Ez arra utal, hogy nem egy darab van a birtokszó által jelölt dologból, hanem több (vö. kalapja-kalapjai). Végül pedig jön az –nk toldalék, ami a birtokos névmással való egyeztetést kódolja. Vagyis a következő részekre bonthatjuk a mieink alakot: mi+e+i+nk.

Ezt a szót hívom itt birtokos névmásnak, szemben a névmási birtokosként leírható birtokosi szerepű személyes névmással (a mi pereceink – ezt egyébként a leíró hagyomány birtokos jelzőnek nevezi). A figyelmes olvasónak persze feltűnhet, hogy a mieink birtokos névmás nem teljesíti a névmásoknak a blog egy korábbi cikkében tárgyalt fontos jellemzőjét: nem foglalja el egyetlen szóként egy egész szerkezet helyét. Szemben ugyanis például az angollal, ahol a birtokos névmás egyetlen szó és valóban az egész birtokos szerkezet helyett áll (ours ‘a miénk/mieink’), a magyar mieinket többnyire megelőzi a határozott névelő: Ezek a perecek a mieink. Tehát ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor valójában két névmási rész is van ebben a szóban: a mi birtokos és az –e (-é) toldalék, ami magát a birtokot helyettesíti, csakúgy, mint mondjuk a Jánosé szóban. Ettől azonban most eltekintve az egyszerűség kedvéért az egész mieink alakra birtokos névmásként utalok továbbra is itt a cikkben. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy éppen az itt kifejtett érvek miatt a magyar nyelvtani hagyomány a mieink alakot és a többieket az adott személyes névmás birtokjeles alakjának tekinti. De talán a legtöbb olvasó számára barátságosabbnak hat a birtokos névmás terminus, mint egy ennél összetettebb leírás. Ráadásul ez a kifejezés más nyelvek nyelvtanából is ismerős lehet.)

A számunkra most releváns, a birtoktöbbesítő jellel kiegészülő birtokos névmási sor tehát így néz ki (az esetlegesen elérhető alakváltozatok zárójelben):

enyéim (enyémek), tieid (tiéid), övéi, mieink (miéink), tieitek (tiéitek), övéik

Alapesetben ezeket a névmásokat akkor használjuk, ha szövegkörnyezetben már meg lett említve a birtok (vagy általában véve valahogy közvetlen jelen van a közelben), és most nem akarjuk újra megismételni. A következő példák a Magyar Nemzeti Szövegtárból valók:

Én voltam a csillagok tanúja, nem ők az enyéim.
A mai nagyik nem olyanok, mint a mieink vótak.
… az én tapasztalataim mást mutatnak, mint a tieid.

A példákban kékkel jelöltem azokat a főneveket, amelyeket aztán már nem ismétel meg a szerző újra, hanem birtokos névmást használ a mondat végén.

Az Arany Jánostól származó példánkban  (A mieink itt kergettek az imént egy bújdosó honvédot) viszont éppen az az érdekes, hogy a szövegkörnyezetben nincs megemlítve a birtokszó, és pontosan nem is feltétlen könnyű rekonstruálni, hogy a mi micsodáinkról is van itt szó. Leginkább a minket védő fegyveres erőkre gondolhatunk (vagyis a pandúrokra). Általában sokszor használjuk a mieink névmást olyan csapatokra való utalásra, akiket mi beszélőként támogatunk és akikkel azonosulni is tudunk. Az alábbi példák szintén a Magyar Nemzeti Szövegtárból valók:

A mieink 21-4-el intézték el  Nagy Britanniát.
Csakhogy a mieink a partnertől függetlenül is szenzációs félidőt produkáltak.

Hasonló, de kicsit tágabb értelemben használja a kifejezést a 444.hu cikkének a szerzője is:

Ezzel párhuzamosan, a legitimitásproblémára adott hatalmi válaszként, mindegyik rezsim folyamatosan tolta előre – hozta helyzetbe, juttatta vagyonhoz, ültette pozícióba – a „mieinket”, hogy legyen egy réteg, amelyikre mindig számíthat.

Sokszor viszont inkább egy szűkebb értelemben, a családunkra vagy a közvetlen hozzátartozóinkra való utalás kifejezőjeként használjuk ezeket a névmásokat (Magyar Nemzeti Szövegtár):

amit kapok vagy kapunk, azt nem a Jézuska, hanem az enyéim adják.
A mostohalánynak persze őriznie kellett otthon a házat, míg az övéi oda jártak.

Ezek és a hasonló példák elég gyakoriak a különböző szövegekben, tehát egy rendszeresen visszatérő nyelvi jelenséggel van dolgunk.

Összefoglalva, a birtokos névmásoknak ebben a használatban a következő három fő jellemzője van:

  1. A birtokot illetően nem kívánnak meg külön szövegelőzményt, tehát akár kezdeni is lehet velük a társalgást.
  2. Az odaértett, de ki nem ejtett birtokszót nem is mindig könnyű rekonstruálni: általában véve a birtokos valamilyen hozzátartozóiról vagy az általa támogatott csoportról van szó.
  3. Az odaértett birtok ezekben az esetekben mindig emberek egy csoportja, és nem lehet valamilyen tárgy.

Az utolsó pontot, és egyben a birtokos névmások ezen használatának különleges voltát jól lehet illusztrálni az enyéim és az enyémek alakváltozatok használata közti különbséggel (lásd Bartos 2000: 693, Dékány 2011: 179, Szolcsányi 2007: 466). A sok beszélő által elfogadott enyémek változatot nem lehet ebben a ‘hozzátartozóim’ jelentésben használni. Az enyémek csak akkor működik, ha valódi kihagyásos szerkezetről van szó, és általában a kihagyott birtok valamilyen tárgy és nem pedig ember (Ezek a könyvek a tieid, azok meg az enyémek). Ez is azt mutatja, hogy az enyéim vagy a mieink itt tárgyalt használata egy különleges, nem minden alakváltozatban elérhető funkció.

Visszatérve a Szabó Pál által idézett példához, Arany János és a parasztember is ugyanarra gondoltak annyiban, hogy a mieink alatt a beszélő által támogatott csapatot értették. Abban tértek el, hogy a parasztember a mi hatókörébe vélhetően Arany Jánost is beleértette, aki viszont egy másik csapatot támogatott. Vagyis a kétértelműséget itt az okozza végső soron, hogy a mi terjedelmébe a beszélőn és más, jelen nem lévő embereken kívül a hallgatót (Arany János) is beleértjük-e vagy inkább nem. Ez egy létező nyelvi kétértelműség. Ha többes szám első személyt használunk, érdemes ezért azt is átgondolni néha, hogy a hallgatóságunk bele tudja-e érteni magát a mi által jelölt csapatba vagy sem.

Rákosi György
2014. október 23.

Felhasznált irodalom

Bartos Huba. 2000. Az inflexiós jelenségek szintaktikai háttere. In Kiefer Ferenc szerk. Strukturális Magyar Nyelvtan 3. Morfológia. Budapest: Akadémiai Kiadó. 653-762.

Dékány Éva. 2011. A profile of the Hungarian DP. The interaction of lexicalization, agreement and linearization with the functional sequence. PhD disszertáció. University of Tromsø.

Szolcsányi Ákos. 2007. A heterogén többes szám. Magyar Nyelvőr 131 (4). 464-470.

Reklámok

2 hozzászólás

  1. Zutyula Edömér szerint:

    “Abban tértek el, hogy a parasztember a mi hatókörébe vélhetően Arany Jánost is beleértette, aki viszont egy másik csapatot támogatott.”
    Szerintem nem egészen: inkább úgy mondanám, hogy a parasztember abszolút nem foglalkozott vele, hogy AJ is beletartozik-e, és az már AJ baja, hogy ő pont nem abba a csapatba értette bele magát, és ezért duzzogni kezdett. A duzzogás oka – ahogy ki is fejti – nem az ő és a parasztember közötti ellentét, hanem az, hogy a parasztember “csoportválasztása” nem passzol ahhoz, amelyet a (vélt) őseinek az identitása diktált volna.

    (És mellesleg, zárójelben egy apró korrekció, bocsánat:
    olyan, mint ha
    olyan, mintha

    és egy apró kieg.:
    bár magam nem használom, de “esetlegesen elérhető alakváltozat” még a https://www.google.hu/search?q=“miéink” is)

    Kedvelik 1 személy

    • Rákosi György szerint:

      Köszönöm, kiegészítettem és javítottam. És hogy mit gondolt a parasztember: hát a szövegből tényleg nem tudjuk meg biztosan (ideillik a “Gondolta a fene!” :-), http://www.urbanlegends.hu/2015/04/gondolta-a-fene-mondta-arany-janos/), így ez is csak egy lehetséges rekonstrukció. Vannak olyan nyelvek, ahol külön névmás van arra az olvasatra, ahol a beszélő a “mi”-be beleérti a hallgató(ka)t, és egy másik meg arra, ahol nem (inkluzív és exkluzív olvasat). Elvileg néhány magyar szerkezet is érzékeny erre a különbségtételre, de a “mi” névmás önmagában kétértelmű. Vagy ha úgy vesszük, nincs erre a különbségtételre specifikálva.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 591 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: