Névmásblog

Kezdőlap » Esettanulmányok » Maga vagy ön?

Maga vagy ön?

Egy választás nehézségei.

Egy másik ember megszólítása nem mindig egyszerű feladat nyelvileg sem, a magyarban pedig néha különösen nem az. Először is el kell dönteni, hogy tegeződünk-e, vagy inkább nem. Az utóbbi esetben sok lehetőség közül választhatunk, amelyekben az a közös, hogy a beszédpartnerünkhöz vagy beszédpartnereinkhez címzett és róluk szóló mondatokban nem a szokásos második személyű igealak (érkezel/érkeztek), hanem harmadik személyű ige szerepel (érkezik/érkeznek). Sok esetben a beszélők ezzel az eszközzel meg is elégszenek, és nem szólítják meg külön a beszédpartnert (Mikor érkezik?), de esetleg a segédigeként használt tetszik-et odabiggyesztik az ige főnévi igenévi alakja mellé (Mikor tetszik érkezni?). Máskor lehet használni az illető nevét valamilyen formában vagy a név helyett egy leírást megszólításként (Mikor érkezik János/a professzor úr?). Végül pedig van a magyarban két udvariassági névmás is: a maga és az ön. Ebben a cikkben a két névmás közti választást meghatározó főbb tényezőket igyekszem összegyűjteni, szokásom szerint most is leginkább a nyelvész nézőpontjából.

A címben feltett kérdés örökzöld, a különböző netes fórumok kommentelőit is rendszeresen foglalkoztatja. És mivel itt egy nyelvhasználati kérdésről van szó elsősorban, az anyanyelvi beszélők által írt hozzászólások hasznos támpontokat adnak a válaszhoz. Én most az alábbi fórumokat néztem meg:

2008. Ön vagy maga? Wordreference.com.
2009. Melyiket használjátok – “Maga” vagy “Ön”? Gyakorikérdések.hu
2009. Ön vagy Maga? Melyik illendő, melyik helyes és miért? Hoxa portál.
2011. Leírná valaki nekem, hogy mikor használat (sic!) az önöző, illetve a magázó forma? Gyakorikérdések.hu.

Aki pedig szeretne valamit olvasni is a témában, annak különösen ajánlom Domonkosi Ágnes 2002-ben megjelent könyvét (referenciák és elérhetőség a cikk alján). A könyv alapjául szolgáló kutatómunka során a szerző 576 anyanyelvű adatközlőtől gyűjtött adatokat. Az adatközlők úgy lettek összeválogatva, hogy életkor, végzettség és lakhely szerint lehetőleg minél jobban reprezentálják a mai magyarországi beszélőközösséget. Igaz, hogy lassan már másfél évtizeddel vagyunk ezután a felmérés után, de talán olyan gyorsan nem változnak a beszélői szokások, hogy a könyv által megmutatott tendenciák lényegesen megváltoztak volna közben.

Ha a fenti fórumok kommentjeit átbogarássza az ember, elég jól látszik, hogy a beszélőknek többé-kevésbé hasonló érzéseik vannak a két névmásról, és az ön-t szinte mindenki valahogy szebbnek és jobbnak gondolja, mint a magá-t. A magá-ról például ilyesfajta leírásokat olvashatunk: műveletlen; nemkívánatos viszony, és ezt a másik fél is érzi; bunkóság; a szép beszéd nem használja; pejoratív; feszélyez; benne van egyfajta csendőrpertu, lekezelés, slendriánság; parasztos, nem szép; rideg; tiszteletlen. Ezzel szemben az ön-re az alábbi tulajdonságok jellemzőek a kommentelők szerint: fokozott tisztelet; hivatalosabb viszony; udvariasabb; távolságtartó, finomkodó; szép, illendőbb; inkább városi. Kicsit jobban belegondolva, az már önmagában is furcsa valamennyire, hogy a beszélőknek ennyire határozott véleménye van két névmásról anélkül, hogy bármilyen konkrét kontextusba belehelyeznék őket. De hát néha nagyon esetleges tud lenni az, hogy két, hasonló funkcióért versenyző nyelvi elemet hogyan ítélünk meg. Tárgyi funkcióban például a magam és a magamat visszaható névmás is elfogadható (Látom magam/magamat a tükörben) anélkül, hogy komoly stiláris különbséget éreznénk a két alak közt. Hasonlóképpen versenyez az engem is az engemet-tel, de itt már kiélezettebb a stílusbeli verseny, és az engem-nek áll a zászló (lásd ezt a cikkemet a Névmásblogon). A magam és az ön esetében pedig, úgy látszik, komoly tétje van a versenynek – talán nem véletlenül, hiszen ebben a versenyben az illemszabályok körül futjuk a köröket.

Több oka is van annak, hogy a maga vesztésre áll (vagy legalábbis nem favorizálja a közönség). Egyrészt a magázás már a 16-17. századi születésétől kezdve hordozott magán egyfajta társadalmi megbélyegzettséget (a magázás és az önözés történetét a Nyest.hu cikke foglalja össze). A magázás a maga kegyelmed szókapcsolat lerövidüléséből alakult ki, és már a kezdetekkor elsősorban alárendeltségi viszonyokban használták: a földesúr például magázhatta a parasztot, de fordítva nem. A magázás bizonyos helyzetekben ma is aszimmetrikus, ahogy nem egy kommentelő megjegyzi. Ha egy középiskolában hangzik el például az a mondat, hogy Maguk mit gondolnak az új tankönyvről?, akkor valószínűbb, hogy nem a diákok kérdezték meg a tanárokat, hanem a tanár a diákokat. A legtöbb beszélő számára az önözés nem kelt ilyen alárendeltségi érzetet. Talán nem véletlen az sem, hogy míg a középiskolai tanárok jellemzően nem önözik a diákokat Domonkosi (2002) felmérése szerint, addig az egyetemi oktatók valamivel hajlamosabbak erre, hiszen az egyetemeken az oktatók és a diákok közötti viszony erősebben épülhet az együttműködésre. Az Önök mit gondolnak erről? kérdés tehát valószínűbb, hogy egy egyetemen hangzik el, és nem egy középiskolában.

Másrészt sokan azonosítják a magázást a falusi beszéddel, ami a magyar viszonyok közt többnyire nem számít pozitívumnak. Tény, hogy vannak olyan nyelvjárások, amelyekben az önözés gyakorlatilag nincs is jelen, és ezek inkább vidéki, mint városi nyelvváltozatok. Szóval ha valaki városinak akar hangozni/hangzani, akkor önözzön, és ne magázzon.

Harmadrészt pedig a nyelv folyvást változik, a magázás beágyazottsága pedig sokat változott az elmúlt száz évben. A két világháború közt például még teljesen általános volt, hogy családon belül magázták egymást a szülők és a gyerekek, vagy akár közeli ismerősök is. Az ilyen, közelinek számító viszonyokban ma is a magázás a favorit akkor, ha nem inkább a tegeződést választjuk. Viszont ma már inkább tegeződünk, és hát ki is írna ma olyan dalokat, hogy “Maga rég nem lesz a világon, mikor én még mindig imádom” vagy “Lesz maga juszt is az enyém”? Akármennyire próbáltam kutatni az emlékeimben, nem jutott eszembe olyan 1990 után született magyar dal, amely magázódáson alapuló kapcsolatról szól (ha valaki tud ilyet, várom kommentben!). Mindez nem véletlen: a kommentelők visszatérő megjegyzése az, hogy a magázás általában régiesnek hat. Domonkosi felmérése is megerősíti (2002), hogy a fiatalabb korosztályok (35 alatt) nyelvhasználatában sokkal gyakoribb a tegeződés, mint korábban, és ezek a beszélők szinte egyöntetűen kerülik a magázást minden kölcsönösségen alapuló viszonyban. Az önözés viszont terjedni látszik körükben minden hivatalosabb helyzetben vagy olyankor, ha valamilyen okból tiszteletet szeretnének mutatni a beszédpartner felé.

Könnyen lehet tehát, hogy a magázás akár ki is veszik egy idő után a magyar nyelvből (erről a lehetőségről ír a Nyest.hu cikke is). Általában a fiatalabb korosztályok mozgatják a nyelvi változásokat, és ha nekik nem tetszik a magázás, akkor lehet, hogy már nem is adják majd tovább a következő nemzedékeknek. De a nyelvi változás szeszélyes, és az is meglehet, hogy a nyelvi divat éppen a magázást fogja újra felkapni. Meglátjuk. Hogy addig is hogy választunk a két udvariassági névmás közt, azt nagyon sok minden befolyásolhatja abban a nyelvi játékban, amelyben nap mint nap részt veszünk. Adott szövegkörnyezetben az önözésnek is lehetnek negatív felhangjai (Gondolom, ön erre is pontosan tudja a választ), és a magázás is lehet udvarias (Ezután mindig magát fogom hívni, ha ilyen gondom van). Ahogy a Gyakorikérdések.hu egyik kommentelője megjegyzi: “Azt lehet csinálni, hogy a stílusból, ahogy mondod, érződjön, hogy minek szánod ezt, mert akkor általában a magázást parasztnak gondolók sem veszik zokon”.

Mindaz, amiről eddig szó volt, nem igazán érinti azt a tartományt, amit rendesen nyelvtannak hívunk, nyelvtani különbségek nem igazán vannak ugyanis a két névmás közt. Kivéve egyet, amit Domonkosi (2002: 48) is említ tanulmányában. A maga névmást, csakúgy, mint a te személyes névmást, lehet megszólításként használni, az ön viszont gyakorlatilag nem elfogadható ilyen szerepben. A megszólító kifejezésekre az a jellemző, hogy nem képezik az őket tartalmazó mondat szerkezetének a szerves részét, vagy egyáltalán nem is alkotnak teljes nyelvtani értékű mondatot. Lehet például rámutatni valakire, és azt mondani: Te ott! Ha nem akarjuk tegezni az illetőt, akkor pedig: Maga ott! Az én nyelvérzékem szerint viszont nem lehet az ön névmást ugyanilyen célra használni, tehát nem mondanék olyat, hogy Ön ott!

Ezt az intuíciómat alátámasztandó, kikerestem néhány vonatkozó példát a Magyar Nemzeti Szövegtárból. Elég könnyű olyan mondatokat találni, amelyekben a maga megszólításként szerepel és van valamilyen értelmezői módosítója. Ezeket a szerkezeteket kékkel emelem ki a lenti példákban:

Hol él maga kedves elvtársam?
Markoljon meg még utoljára, maga kicsi fiú.
Menjen már, maga aranyos szájú!
Maga komor ördög, mondjon valami szellemesebbet, valami pokoli tréfát, Lucifer.
Maga drágám, ne gondoljon semmire.
Hallottam, hogy maguk magyarok a goulash-t szeretik reggelire.
A nyakát, maga hülye, a nyakát!
Mi mindenre van magának hajlama, maga különös teremtés?
Ki maga, maga kenetteljes?
Maga kis makrancos hölgy!
Jöjjön, maga tökkelütött!
Szétverem a pofáját, maga vén hülye!

Ezekben a példákban a megszólító névmás és az értelmezője egyfajta sűrített állítmányi szerkezetet képeznek, tehát például a Jöjjön, maga tökkelütött mondatból az is következik, hogy szerintem maga egy tökkelütött. Számomra egyik fenti mondatban sem lenne elfogadható az ön a maga helyett. Persze, ennek az is egy oka lehet, hogy az ilyen mondatokra jellemző érzelmi többlet egyszerűen nem fér össze az ilyen szempontból semleges ön használatával az össznépi nyelvjátékban. Ha az ön egyre inkább kiszorítja a maga udvariassági névmás használatát a fiatalabbak által beszélt nyelvben, és egyfajta általános udvariassági névmássá válik, akkor az is lehet, hogy egy idő után az ilyen megszólító szerkezetekben is elfogadható lesz a beszélőknek (vagy egyeseknek már most is az). Ez is ki fog majd derülni előbb-utóbb.

Az itt felvetett dilemmák persze sok más nyelvben is megvannak ilyen vagy olyan módon. Ha valakit érdekel a francia tu (tegezés) és vous (magázás) kiválasztását meghatározó algoritmus, akkor nézze meg ezt a folyamatábrát. A spanyol helyzetről az El Mexicano blog cikke ír magyarul, a kínairól pedig a Nyest.hu. A magázás és a tegezés angol nyelvtörténetéhez szintén a Nyest.hu cikkét ajánlom.

Rákosi György
2014. szeptember 15.

Felhasznált irodalom

Déva. 2011. szeptember 8. Ön hülye vagy maga hülye? A magázás története. Nyest.hu.

Domonkosi Ágnes. 2002. Megszólítások és beszédpartnerre utaló elemek nyelvhasználatunkban. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 79. szám. Debrecen.

Reklámok

4 hozzászólás

  1. El Mexicano szerint:

    Személyes tapasztalatom a témában – és köszönöm a blog megemlítését –, hogy a magázás és az önözés közötti választás leginkább az életkorral függ össze (illetve azzal is összefügg). Az idős emberek (mondjuk a 60 felettiek) a náluk fiatalabbakat inkább magázzák, mint önözik; nekem viszont eszembe sem jutna egy apám/anyám korabeli embernek azt mondani, hogy „maga”, nálam kizárólag az „ön” jöhet szóba. Azt is megfigyeltem, hogy a nemek is számítanak: az idősebb nők inkább magázzák a fiatalabb férfit, mint önözik. Én mindenképpen egyfajta alá-fölé rendeltségi viszont érzek a kettő között, persze nem feltétlenül negatív értelemben. Vagyis összefoglalva: az én meglátásom szerint az idősebb és az ellenkező nemű magázza a fiatalabbat, fordítva viszont az önözés talán a gyakoribb.

    Kedvelés

  2. Rákosi György szerint:

    Ha egy idősebb nő szólít meg egy fiatalabb férfit, én sem nagyon tudom elképzelni az önözést, csak a magázást (még akkor is, ha ugyanabban a szakmában dolgoznak és nagyjából egy szinten vannak). Legalábbis csak magázásról van tapasztalatom ebben az esetben, amennyire vissza tudok emlékezni. Érdekes.

    Kedvelés

  3. Viktória Patyi szerint:

    Ez a dal tavaly jelent meg, és van benne magázó formula. Igaz, hogy a dallam- és a szövegvilág stilizált, az 1940-es éveket idézi.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 591 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: