Névmásblog

Kezdőlap » Esettanulmányok » Visszaható névmások » Berlin, pszichológiai igék, önmagam

Berlin, pszichológiai igék, önmagam

Útibeszámoló egy műhelykonferenciáról.

Jó másfél hete (2014. június 20.) Berlinben voltam előadást tartani a Workshop on the Syntax and Semantics of Experiencers elnevezésű műhelykonferencián. A címből kis angoltudással könnyen kitalálható, hogy az egynapos rendezvényen az experiensek nyelvtanáról volt szó. De mik is azok az experiensek, és miért érdekes a nyelvtanuk? És egyáltalán, hogy jön mindez a névmásokhoz? Rövid nyelvészeti útibeszámoló következik.

Van az igéknek egy viszonylag jól körülhatárolható csoportja a világ nyelveiben, amelynek a tagjait szokás pszichológiai igéknek hívni a nyelvészeti irodalomban. Az ide tartozó igék az egyik kitüntetett vonzatuk valamilyen mentális vagy pszichés állapotát írják le, mint az alábbi példákban is:

Adonynak tetszik Emőke.
Adalbertet érdekli a heraldika.

A két mondatban Adony, illetve Adalbert lelkiállapotáról tudunk meg valamit (hogy ez mennyire pszichológia a valóságban, az most mindegy, nem a terminus a lényeg). Az ilyen szereplőkre utaló vonzatokat nevezzük experienseknek (kb: átélő), és róluk szólt a berlini előadásom.

Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan érdekesek a pszichológiai igék, érdemes őket összevetni olyan igékkel, amelyeknek nincsenek experiensi vonzatai. A továbbiakban itt most a tetszik-típusra és a részesetű kifejezésekre fogok összpontosítani. Vegyük akkor még egyszer a fenti első mondatot, és vessük össze az alatta levővel:

Adonynak tetszik Adalbert.
Adonynak segít Adalbert.

Az talán első hallásra feltűnhet, hogy míg a tetszik esetében teljesen normálisnak hat az, ha a mondatot a részesesetű experienssel kezdjük, a segít esetében ugyanez a sorrend jelölt, és gyakorlatilag semleges kontextusban nem nagyon használható. Tehát például a második mondat jó akkor, ha Adonynak, és nem másnak segít Adalbert; az első mondatnál viszont nincs szükség ilyen ellenpontozásra. Kicsit továbbgondolva a dolgot az is feltűnhet, hogy a segít részesesetű vonzata nem is mindig kell, hogy emberre utaljon, vagy ha emberre is utal, a jelöletének nem kell experiensnek lennie a fenti értelemben:

Semmi nem segít már ennek a gépnek.
A te ittléted akkor is sokat segített Jánosnak, ha ő valójában nem is tudott az egészről semmit.

Vagyis van akkor két igeosztályunk: a tetszik– és a segít-típusú igék. A két típus elsőre nagyon hasonlít egymásra, de van egy fontos különbség köztük: a tetszik részesesetű vonzata kötelezően experiens, a segíté viszont nem az.

A témával foglalkozó szakirodalomban régi megfigyelés az, hogy a nem-alanyi funkciójú experiensek sok mindenben alanyszerűen viselkedhetnek (akit behatóbban érdekel a téma, annak ajánlom Idan Landau 2010-es monográfiáját). Kicsit intuitív módon megfogalmazva: a nem-alanyi experiensek nyelvtanilag dominánsabbak tudnak lenni, mint a mellettük megjelenő alanyi vonzat. A berlini előadásomban pedig amellett érveltem, hogy a magyarban a tetszik– és az érdekel-típusú igék két külön mondatszerkezetbe illeszthetők be. Az egyikben a nem-alanyi experiens a dominánsabb, a másikban viszont az alany. A segít ezzel szemben egy teljesen szokásos ige, ahol mindig az alany a nyelvtanilag domináns vonzat.

Mindezt többek közt éppen a névmási adatok megfigyeléséből lehet kikövetkeztetni (már ha elfogadjuk, hogy a lenti névmási adatokat alapvetően a mondatszerkezet határozza meg). Az anaforikus (vagyis: visszautaló) névmások engedélyezéséhez szükséges az, hogy a tagmondaton belüli előzményük felettük legyen a mondattani szerkezet által meghatározott hierarchiában. Így szokás szerint az alany az előzmény, az anaforaként viselkedő visszaható névmás pedig valamilyen más funkciót betöltő vonzat:

Adony ezzel sokat segített önmagának is.
Adony tetszik önmagának.

Fordítva viszont nem működik a segít esetében (a * azt jelöli, hogy a mondat nem elfogadható):

*Adonynak sokat segít önmaga.

Itt az a baj, hogy az előzmény lenne a részesesetű vonzat, a visszaható névmás pedig az alany, ami ellentmond a vonatkozó megkötésnek, hogy ti. az előzmény legyen a nyelvtanilag dominánsabb elem. Pedig elvileg el tudnánk képzelni, hogy mit ír le ez a mondat, de akkor sem megy így. Érdekes módon viszont ez a fordított eset jól működik a pszichológiai igék esetében. Sőt, részben erről lettek híresek. Néhány példa a netről:

A szép test nem csak esztétikailag jelent felüdülést, mert az az ember, akinek nem tetszik önmaga, az általában szomorú emiatt.
(www.fogyokurainfo.hu)
Valakinek ez tetszik, valakinek az és van, akinek sehogy sem tetszik önmaga.
(Búgócsigaedzés Blog)
Oltári aranyos Dani baba ahogy nézi magát a sütőben, hogy tetszik neki önmaga!
(Nők Lapja Café Blog)

Ha maradunk a fenti logikánál, akkor a tetszik-típusú igék esetében elérhető egy olyan mondattani szerkezet is, ahol a részesesetű experiens dominánsabb, mint az alanyesetű alany. És éppen ez a szerkezet engedélyezi meg a visszaható névmás alanyi használatát, mint ahogy a fenti három mondatban is történik. A segít esetében viszont nincs meg ez a lehetőség, így ott nem is nagyon tudunk alanyi visszaható névmást használni.

Minderről részletesebben írok egy kéziratban lévő cikkemben, és valamennyire a PhD disszertációm 5. fejezetében is. A referenciák lent. A berlini műhelykonferencián pedig azért beszéltem erről a témáról, mert a pszichológiai igékről szólt az egész rendezvény. A házigazdáknak a Humboldt Egyetemen működő kutatócsoportja az experiensi kifejezéseket kutatja egy nagyon érdekes és izgalmas projekt kertében. Erről bővebben lehet olvasni a weboldalukon: Experiencer-projekt: Syntaktische und Pragmatische Prominenz von Experiencern im Sprachvergleich.

Végezetül egy szót Berlinről is. Az már szinte közhelyszámba megy, hogy Berlin egy nagyon izgalmas hely maradt az egyesülés után is. Volt kétharmad napnyi időm szétnézni, aminek a csúcspontja a Martin Gropius Házban épp most látogatható Ai Weiwei-kiállítás volt. Az egyik terem tele van olyan fordított szelfikkel, amelyeken Ai Weiwei beint valamilyen nevezetes helyszínen. A lenti kép egy ilyen fényképet létrehozó aktust örökít meg:

A britdoc.org oldalon közölt fotó

Ai Weiwei fotózik. Forrás: britdoc.org

Ezen a képen Ai Weiwei lefotózza önmagát, és azt már tudjuk, hogy nem *Ai Weiweit fotózza le önmaga. Az, hogy tetszik-e neki ez a kis darab önmaga meg a körítés, nem tudom – maga a mondat viszont nyelvtanilag teljesen rendben van.

 

Rákosi György

Felhasznált irodalom

Landau, Idan. 2010. The locative syntax of experiencers. Linguistic Inquiry Monograph 53.  Cambridge, MA: The MIT Press.

Rákosi, György. 2006. Dative Experiencer Predicates in Hungarian. PhD disszertáció. Utrecht. A LOT Dissertation Series 146-ik kötete.

Rákosi, György (Megj.e.). Psych verbs, anaphors, and the configurationality issue in Hungarian.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 591 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: