Névmásblog

Kezdőlap » Beköszöntő » Beköszöntő

Beköszöntő

Üdvözlöm az olvasót a Névmásblogon!

Vagyis Önöket, Magukat, Önmagukat, Jómagukat, Mindnyájukat és mindazokat, akik idetévednek. Vagy Titeket, Tikteket, Önmagatokat, Jómagatokat, Mindnyájatokat, és akárkit, akit érdekelnek a névmások.

Persze miért is érdekelnének bárkit is a névmások – kicsit úgy vagyunk velük, mint a mesebeli király a sóval. Sokszor ki sem tesszük őket a magyarban, mint ahogy például ebbe a mondatba sem írtam azt bele, hogy mi nem tesszük ki őket, meg amúgy is én nem írtam bele ezt, ugye. De azért ha egyszer eltűnnének, akkor mégiscsak más lenne az élet (étel). Például így nézne ki Radnóti Kis Nyelvtan című verse (Papírszeletek), pedig a személyragokat (vagyok) még benne is hagytam:

__  __ vagyok __                          
s __ __ __ vagyok,                       
s __ __ vagy __,                            
két külön hatalom.                        
S ketten __ vagyunk.                  
De csak ha vállalom.          

És így hangzik az eredeti névmásokkal:

Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.

Így azért jobb, nem?

Miután megtapasztalta, hogy milyen az étel só nélkül, a mesében nem kell elmagyarázni a királynak, hogy mit is csinál egészen pontosan a só, ami miatt annyira tud nekünk hiányozni.  Nem is azért szeretjük, mert tanulunk róla kémiaórán. Mint ahogy a névmások iránt sem feltétlen az alapján kezdünk el vágyódni, amit megtanultunk róluk az iskolában. A magyar Wikipedia szócikke szerint például a névmás “a hagyományos magyar leíró nyelvtan egyik legvitathatóbb szófaji kategóriája” – na így készüljünk fel a nyelvtandolgozatra! Nem is csoda, hogy sokunknak csak az alábbi iskolai emlék marad meg a névmásokról (vesd össze a fentivel):

Én vagyok én,
Te vagy te.
Ki a hülye:
Én vagy te?

De azért ebből is látszik, hogy valahol mindenkiben benne van a nyelvész (és a filozófus), ha a költő nem is.

Ezen a blogon ezt az énünket szeretném megcélozni, és megmutatni, hogy mitől is tudnak olyan érdekesek lenni a névmások. Jómagam legalábbis régóta érdekesnek találom őket. És jómaga? Vagy jómagad? Vagy ezt így nem annyira mondjuk? És miért is nem? Akit érdekelnek ilyen és hasonló kérdések, azoknak szól ez a blog.

Rákosi György

Reklámok

1 hozzászólás

  1. […] bloghoz írt Beköszöntőben a névmásokat a mesebeli sóhoz hasonlítottam. Többnyire nem sok figyelmet fordítunk rájuk, de […]

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Ha szeretnél emailben értesítéseket kapni az új cikkekről, add meg az emailcímed, és kövesd a blogot.

Csatlakozz a 591 követőhöz

Follow Névmásblog on WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: